Mást mond a sportpszichológus, mint Orbán

Mást mond a sportpszichológus, mint Orbán

Orbán Viktor az olimpia végén arról beszélt, hogy valami baj van a magyar férfiakkal, ugyanis 8 aranyból hetet női sportolóink szállítottak. Kovács Krisztina sportpszichológus másképp fogalmaz, szerinte jót tett a női sportnak, hogy Rióban ők arattak. A szakember szerint a legfontosabb, hogy minden versenyző megtalálja az egyensúlyt a hiányosságok és a pozitívumok között.

„Nem lepett meg, hogy a riói olimpián nyolc aranyból hetet nők nyertek” – mondta az MNO-nak Kovács Krisztina sportpszichológus. Az előzetes esélylatolgatások során már látni lehetett, hogy főleg nők lesznek azok, akik érmet szerezhetnek. Az már csak grátisz, hogy ezt a várakozást Hosszú Katinka vagy épp Kozák Danuta kamatostul be is váltotta.

A sportpszichológus úgy látja, a siker nemcsak a magyar sportnak, hanem a női sportolók megítélésének is jót tesz Magyarországon. Hazánkban ugyanis nem elég „trendi” a hölgyek sportjait nézni. „Azzal, hogy a nők Rióban hét aranyat nyertek, az átlag sportrajongó egy lépéssel közelebb került a női sportágakhoz. Például a női labdarúgó-válogatott játékosai vagy a hölgy bokszolók is profitálhatnak a sikerekből” – emelte ki hozzá Kovács.

Arra a kérdésre, hogy a sportpszichológus szempontjából van-e számottevő különbség a női és a férfi sportoló között, elmondta, hogy mindkét nem esetében általános problémák vannak, amit kezelni kell, ezeket tehát nem lehet nemekre lebontani. Mint jelezte, összességében egy élsportolónak az egyensúly megtalálása a legfontosabb, hiszen legtöbb esetben a világ elitjébe tartozók nem foglalkoznak a bennük rejlő pozitívumokkal, csak a hiányosságaikra koncentrálnak.

„A negatív gondolatokat fejlesztésre irányuló visszajelzésekké kell átalakítani és azonos mértékben kell kezelni az erősségekkel” – véli a sportpszichológus.

Arany után, bíróval szemben

Az olimpiai aranyat szerzők vagy épp elbukók esetében felmerül a kérdés: a sikert vagy a kudarcot „könnyebb” kezelni? Mivel mindkettő szélsőséges lelkiállapotot eredményez, így a szakértő szerint mindkettő okozhat problémát. A siker eredményezhet tudatosságot és magabiztosságot, de az elvárások miatt a sportoló teherként élheti meg, hogy újra teljesítenie kell.

„Előfordulhat, hogy a második aranyat sokkal nehezebb megszerezni, mint az elsőt” – mondta Kovács Krisztina, aki kitért Hosszú Katinka és Szilágyi Áron esetére is. Az Iron Lady, akitől egy egész ország várta a legfényesebb érmet, a rutinszerű, folyamatos versenyzéssel (világkupák) elért automatizmust választotta „felkészülésként” az ötkarikás játékokra. És ez be is jött neki.

Szilágyi tökéletes elegy

Kovács a kétszeres olimpiai aranyérmes Szilágyiról azt mondta: ahhoz, hogy valaki ennyire stabil és egyenletes teljesítményt tudjon nyújtani, több elemnek kell a helyén lennie. A mentális felkészülés csak egy darabka, ehhez tartozik még a biztos erőnléti állapot (azaz a versenyző ismeri a győzelemhez szükséges fizikai képességeit), illetve a megfelelő technikai és taktikai háttér.

Szóba került Lőrincz Viktor esete is. A 85 kilogrammosok között versenyző birkózó hiába küzdött, a szlovén Stanislav Sernek szőnyegelnök egy utolsó, nehezen megmagyarázható intést követően a német Denis Kudlát hozza ki győztesnek a bronzmeccsen Rióban. Igaz, később elismerte, hogy külső hatás nyomására döntött így, az ügyben vizsgálat indult.

  Fotó: Jack Guez / Europress/AFP  

„A bírózás életveszélyes. Ha elindul egy harmadik személy okolása, az mentálisan rossz dolgokat eredményezhet, hiszen ha a sportoló legközelebb találkozik az érintett személlyel, akkor már nem az ellenfél lesz az, akit le kell győznie, hanem a bíró” – mondta a felmerült esettel kapcsolatban Kovács Krisztina.

Ez a „tanult tehetetlenség”, ami minden sportoló ősellensége. A szakértő szerint ebben az esetben be kell látni, hogy a bírónak ugyan van beleszólási joga egy mérkőzés alakulásába, és a sportolónak nincs mindig ráhatása a tevékenységére, ám mégis a játék része, akinek jelenlétét el kell fogadni.

Minél korábban, annál jobb

Kovács úgy látja, a sportpszichológusnak már a fiatal (14-15 éves), élsportra készülő versenyzők életében is helye van, hiszen már ebben a korban el lehet sajátítani azokat a megfelelő technikákat, amikre később lehet építeni.

„Egy világbajnokság és az ehhez társuló elvárások egy gyereknél is ugyanúgy megjelennek, mint egy felnőtt sportolónál. Erre pedig idejekorán fel lehet készülni.”


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »