Marosvásárhely: Cenzúrázta a színészhallgatók interjúját az egyetem

Marosvásárhely: Cenzúrázta a színészhallgatók interjúját az egyetem

A Nethuszár nevű erdélyi blog interjút készített a marosvásárhelyi színművészeti egyetem két hallgatójával, ám úgy tűnik, hogy az intézmény jó balliberális módon önkritika gyakorlására szólította fel a két diákot, hisz az interjút le kellett vetetniük, hogy ne érje őket diszkrimináció vagy egyéb következmény az… eltérő, árnyalt véleményük miatt.

Hogy mi volt a két diák bűne?

Az, hogy árnyalták a látszatot, miszerint az erdélyi színházi réteg egy emberként sorakozik fel az SZFE mellett, Vidnyánszky Attila ellen. És elmondták véleményüket a balliberális kulturális hálózatról, az SZFE zárt, belterjes viszonyairól, és persze arról is, hogy ez a balliberális oldal csak a saját véleményét tolerálja, másokét nem. A saját bőrökön érezhették állításuk valódiságát, és ezek szerint ha fiatal és független vagy, Erdélyben is tartanod kell a balliberális hálózat „bosszújától”.

Erdélyben a helyi értelmiségiek és színházigazgatók szólaltak meg és fel az SZFE ügyében, a Marosvásárhelyi Színművészeti Egyetem és a kolozsvári Babeș-Bolyai Tudományegyetem Színház és Film Karának diákjai kifejezték együttérzésüket és támogatásukat a budapesti egyetemnek. A közösségnyomás tehát elég nagy, ráadásul a két meginterjúvolt, egy teatrológus és egy színművész hallgató, egyik „oldal” mellett sem tette le a garast, csak leckét adtak abból, hogyan kell harag és elfogultság nélkül, hallgatói szemmel elemezni egy helyzetet.

De, ha olvasni szeretnénk ezt az interjút, már nem tehetjük. Csak pár órát élt a világhálón. A Nethuszár linkjén találjuk meg ennek megdöbbentő magyarázatát:

Tíz percnyi töprengés után úgy döntöttünk, hogy az interjút levesszük, mert nem kívánjuk kockáztatni egy fiatal hallgató sikereit, ugyanakkor mélységes csalódásunkat és megvetésünket kell kifejeznünk mindazon személyek irányába, akik nem bírják tolerálni a tőlük eltérő véleményeket.”

Elképesztőnek tartjuk, hogy az úgynevezett liberálisok – a marosvásárhelyi színművészeti egyetem vezetői vagy tanárai – , akiknek a jól ismert mondás szerint meg kellene halniuk azért, hogy a másik ember is elmondhassa azt amit gondol, saját diákjaik véleményét cenzúrázzák, sőt, rájuk szállnak azért, mert volt annyi bátorságuk, hogy szembemenjenek az árral és… gondolkodjanak.

A Magyar Nemzet szerencsére lementette az interjút későbbi szemlézésre, ebből közlünk pár erős mondatot:

Az SZFE-ről mint zárt és belterjes közeg:

„V.T. : Ez egy régre visszanyúló és mélyen gyökeredző történet. Véleményem szerint, abban mindenképp igaza van Vidnyánszkynak, hogy ez valóban egy zárt közeg, és ennek történelmi okai vannak.

Tudomásom szerint, ennek az állapotnak az ellensúlyozására hozták létre a Teátrumi Társaságot 2008-ban. Ez az urbánus és balliberális közeg alapvetően és leginkább saját magával szemben toleráns, tapasztalataim alapján arra következtetek, hogy aki nem része ennek a hálózatnak, az ő közegüknek, és úgymond kívülről érkezik, valamint eltérő világnézettel rendelkezik, azt nem szívesen fogadják maguk közé. Annyit azért hozzátennék, hogy a másik oldalt sem tartom sokkal nyitottabbnak.”

N.N:

Hírdetés

„amit érdekesnek tartok az az, hogy a bal vagy jobboldali kánon között az a különbség, hogy én egyedül a baloldaliak közül tapasztaltam, hogy akik nem értettek egyet velük, azokkal szemben hevesen reagáltak és „támadásba” lendültek, vita helyett veszekedésbe torkoltak az események. Én saját magamat függetlennek tartom, habár véleményem szerint ezekre a kifejezésekre semmi szükség, és a színházat egységként kell kezelni, és úgy is kell viszonyuljunk egymáshoz, hiszen együtt gyarapítjuk a kultúrát. (…)

Vidnyánszky karaktergyilkosságáról

„A színházbeliek részéről viszont egyértelmű, hogy most már nem a kuratórium jelenléte a probléma, mint mondjuk tavasszal, hanem Vidnyánszky Attila személye, ami viszont szintén felháborító, mert az embert támadják, mellőzve az empátiát, és nem látják a művészt, vagy megbélyegzik a művészt, mint rossz embert, ami szerintem eleve helytelen még akkor is, ha az emberi mivoltára vonatkozó kijelentések igazak is lennének.

Ha már kultúrát képviselünk, viselkedjünk ahhoz méltóan, értelmiségiként, toleránsan.”

N.N:: „A gyűlöletkeltés nem érdekel, márpedig az SZFE ügye és vitája nem független, előhozza előbb-utóbb a gúnyt és a gyűlöletkeltést. A cinizmus és kirekesztés elleni küzdelem csak úgy működik jelenleg néhány ember fejében, ha kirekesztik Vidnyánszky Attilát. Sajnos ez is csak visszafogja a párbeszéd lehetőségét, és ami nekem a legfájóbb, hogy a színházat még jobban szétszakítja, ráadásul nem kettő, hanem három oldalra jobb, bal és függetlenek, akik kimaradnak az egészből, de talán jobb is, hogy van ez a harmadik oldal, legyen valahol nyugalom, és alkotás iránti vágy a színházban a sok gyűlölet között.”

Sándor Erzsébet háromszoros Tolerancia-díjas magyarországi színésznő/újságíró Vidnyánszkyval szembeni antiszemitizmus vádjáról, a rendező „leukránozásáról”.

V.T: „Véleményem szerint, ennyit érnek Magyarországon a különböző díjak. Eszembe jut például Niedermüller Péter, aki azután, hogy fehér, keresztény, heteroszexuális képződményezett… Radnóti Miklós antirasszista díjban részesítették. Újra csak ismételni tudom magamat: a saját intoleranciájukat tolerálják, másokét nem. (…)

Arról a kijelentésről, miszerint a nemzeti, konzervatív, keresztény gondolat nem kap teret a színházi világban

N.N: „Olt Tamás mondta, hogy szerinte a „baloldaliak” nem hallják meg az „is” szócskát, amit Vidnyánszky hangoztat, hogy ő csak azt akarja, hogy a keresztény, nemzeti, konzervatív színház IS teret kapjon, ne csak a liberális színház – ez is kulcsfontosságú információ lehet. Összességében, jó és rossz előadások mindig is voltak és lesznek, és ezt nem a konzervatív vagy liberális határozza meg, hanem az alkotók milyensége.”

Az erdélyiekről, akik kiállnak az SZFE mellett. Tudatos szolidaritás vagy csak sodródás az árral?

V.T:

A hollywoodi sztárokra vonatkozóan csak annyit mondanék, hogy többen közülük nyíltan kiálltak a cancel culture egyik zászlóshajója, a vállaltan kultúrmarxista BLM mozgalom mellett is. Azt hiszem, ez a válasz bőven elég.”

N. N: „Szerintem vannak akik tájékozottabbak ezügyben, és vannak akik kevésbé, van aki tudatos, és van aki úszik az árral, sok ember van és nem lehet általánosítani. Aki csak úszik az árral, az előbb utóbb kiábrándul, vagy belefárad, aki tudatos, attól viszont azt kérném, legyen nyitott a vitára és ne legyen kirekesztő, hisz mi még mindig csak kívülállók vagyunk a témában. ”

*

Tanulságos válaszok és tanulságos következmények. Vajon az SZFE eddig hány diákját bírta öncenzúrára?

Pataki Tamás / Magyar Nemzet


Forrás:erdely.ma
Tovább a cikkre »