Már megint a keresztény magyarságot alázták porba az Élet Menetén

A tegnapi menet talán minden eddiginél inkább alázta porba a keresztény magyarságot. Ugyanis résztvevői nem szégyelltek a Szent István bazilika előtti térre vonulni, s ott jajveszékelni a „kirekesztés mai is fenyegető veszélyei” miatt. Sőt történt ott más is. Egy röpke mondat erejéig maradva a helyszínnél. Démonikus húzás volt a Szent István Bazilika elé vonulni. Mert mit is üzentek ezzel a szervezők? Azt, hogy szégyelljétek magatokat, ki keresztény magyarok! Szórjatok állandóan hamut a fejetekre, ti vagytok a felelősek a holokausztért. Vezekeljetek mindig és mindenhol!

Magyar Menedék - Ősmagyar

A Mazsihisz híradásában aztán ez is olvasható: „A Szent István-bazilika előtt felállított színpadon idén először közösen emlékeztek a történelmi egyházak képviselői.” Könyörgöm, mi az, hogy történelmi egyházak? Egy egyház van, a római katolikus. A többi vallási közösség csak felekezet. Európában vagyunk, nemde? Illene annak vallástörténelmét legalább elemi szinten ismerni.

Csakhogy nem némán álltak ott az „egyházak” képviselői. Megszólalt Székely János püspök, a Keresztény-Zsidó Tanács elnöke: „Az élet menetének lépéseit a szívben kell megtenni, a múlttal való őszinte szembenézéssel, a másik kultúra, a másik ember megismerésével, tiszteletével és szeretetével. Nemrég ortodox rabbik egy csoportja nyilatkozatot tett közzé, amelyben többek között azt írták: „keresztények és zsidók együtt kell, hogy munkálkodjunk korunk erkölcsi kihívásainak megoldásában és a világ jobbításán”. Ezek a rabbik megérezték a történelmi pillanatot, és a „Mennyei Atya akaratát”, hogy új fejezetet nyissanak a zsidóság és a kereszténység történelmében, és testvéri kezet nyújtsanak egymásnak.”

Aki csak egy kicsit is ismeri a zsidóság és a kereszténység (azaz a katolicizmus és nem egyéb, pláne abból kivált vallások) történetét, méltán döbbenhet meg az elhangzottak miatt. A zsidóság hol, mikor szolgálta és szolgálja a kereszténységgel való együttélést, mikor munkálkodott és munkálkodik vele az erkölcsi kihívások megoldásában és a világ jobbításán?

A kérdésre a válasz ugyebár borítékolható. Miként az is, hogy Székely János hányszor szólalt fel a kereszténység üldözése, a magyarság gyilkolása ellen. Ámde, szokásom szerint, a végére hagytam a lényegi kérdést. Mit szólnának e menetelők, ha a keresztény magyarság képviselői pedig március 21-én, az 1919-es „proletárdiktatúra” kezdetének napján a Dohány utcai zsinagóga elé vonulnának a keresztény magyarság elleni terrorral szembeni menetük során?


Forrás:hunhir.hu
Tovább a cikkre »