(Majdnem) mindent a diplomáciáról

(Majdnem) mindent a diplomáciáról

Ritka műfaj Magyarországon a diplomatamemoár, főleg, ha őszinte, jó, olvasmányos stílusban megírt munkáról beszélünk. Szűcs R. Gáboré márpedig ebbe a kategóriába tartozik. Hiába változik a politika, és lesznek egyre inkább megismerhetők a színfalak mögött történtek, vagy nyilvánosak az egyes politikusok magánéletével kapcsolatos események, a diplomácia még a XXI. században is jórészt zárt, a laikus számára nehezen megközelíthető világ, amelybe csak erős szűrőn keresztül nyerhetünk betekintést. Ezért hatnak roppant érdekesnek azok az írások, amelyek ebbe a közegbe kalauzolnak el minket, még ha tudjuk is, hogy – a dolgok természetéből adódóan – a legőszintébb visszaemlékezés sem lehet teljes.

Szűcs Róbert Gábor még bőven a rendszerváltás előtt lett diplomata (pontosabban először kereskedelmi tanácsos), és a magyar uniós csatlakozás idején is aktív állományban volt. Dolgozott Jugoszláviában, Svédországban, Dániában, a régi külkereskedelmi, majd az „új” Külügyminisztérium állományában. A könyv eleje így remek korrajzot skiccel az „érett Kádár-kor” külügyes közegéről, amelyben a második világháború előtti időszak deklasszált, de megbízható („ha kimennek külföldre, haza is jönnek”) egykori tisztviselői dolgoznak, hiszen ők azok, akik több nyelven beszélnek. Mellettük feltünedeznek a pártvonalon vezető állásokba kerülő korábbi lakatosok, de hát tolmács útján mindent meg lehet oldani. Akad pár kakukktojás is, a pályakezdő szerző például, akinek meg is mondja a főnöke, hogy igazából csak zavarja a szépen kialakult status quót, de a minisztériumnak teljesítenie kellett a rá kiszabott „fiatalítási tervet”, a legjobb mégis az lenne, ha nem csinálna semmit. (Az érdekes innentől inkább az, hogy ebből a nemzedékből mégis sokan jutottak messzire, például az első magyar uniós biztos, majd külügyminiszter Balázs Péter.)

http://mno.hu/

Hírdetés

http://mno.hu/

Aztán érdekes történetek következnek például arról, hogyan exportált a magyar külkereskedelmi minisztérium Svédországon keresztül cipőt Brezsnyevéknek egészen a magyar uniós csatlakozás időszakáig. A szerző élvezetesen meséli a vele megesett ügyeket, melyeknek a diplomácia természete szerint „jól fésülteknek” kellett lenniük egytől egyig, még ha belülről megélve néha egyáltalán nem is voltak azok. Akit érdekel ez a közeg, annak élvezetes olvasmány lesz a Jól fésült ügyek. 

Szűcs R. Gábor: Jól fésült ügyek – Avagy hogyan lettem diplomata? Athenaeum Könyvkiadó, Budapest, 2017. 3999 forint

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2017.11.18.


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »