Jó, jó, kiszemeltjük az angolt bensőleg „hiperpassziválja”. Továbbá, istenem, valahol (trehány diák volt?) elkallódtak némely fontos kvalifikációs papírjai. Mással is megeshet ilyesmi.
Nem lehet mindenki nyelvzseni, nem lehet mindenki bizonyíthatóan dr.
Viszont a neve kétségtelenül szép, sőt magyaros: Karácsony Gergely.
Ő az, aki felülről tekint a legtöbb emberre, ámbár ez nem azt jelenti, hogy azok is fölnéznek rá. Kizárólag a Fideszben tarthatják óriásnak, merthogy állítólag nemrég megkörnyékezték, nagy pénzeket fizetnének neki, ha nem nevezne be miniszterelnökjelölt-jelöltnek. Bizonyára rémülten fedezhették föl benne a hirtelen támadt politikai gólemet, az ellenzék várva várt Napóleonját, aki ellentétben Bonapartéval, ráadásul még colos is.
Lazsálásra csábuló, esendő fickóként csak irigykedhetünk rá: mi toljuk a szekeret rogyásig, hozzá meg pusztán azért dőlne a lé, nehogy már csináljon valamit. Ideális ajánlat, ám e gyümölcsöző semmittevést a dinamikus főpolgármester keményen visszautasította, s nyilván kellőképpen föl is háborodott rajta. Nincs az a pénz (a Fidesznél legalábbis), amiért éléről a székesfővárosnak, ha hí a haza, alkalomadtán ne távozna.
Persze, hogy pontosan kik tették az ajánlatot, az éppúgy homályba vész, mint a szakiratai, avagy „hiperpasszív” nyelvtudása, mely szintet az angoltanárok egyébként ez úton is köszönve, gyorsan beiktatják oktatói portfóliójukba. No persze p…ba (pokolba) az ördögi részletekkel, az a lényeg, hadd lássa a nép, hogy a Fideszben mennyire k…ra (kajakra) félnek tőle, hol van pedig még 2022 tavasza, az igazság pillanata? De lám ezek máris előre remegnek!
Most pedig, hogy mégis nagy bátran beszállt s még mozgalmat is indított (indítottak neki), az szinte már maga a tuti.
A majdnem 100-as, vagyis a 99 mozgalom még nála is félelmetesebb ugyanis.
Ők nem csak Karácsony eddig is ragyogó politikusi felületén csiszolnának egyet, ez a minimum. Merészen bevetik önnön potenciáljukat is. Mögéje állnak, mondván, ettől ő még fajsúlyosabb lesz, hiszen akit ennyi fontos valaki támogat, akárki hogyan is lehetne.
És tényleg.
A majdnem 100-asok többé-kevésbé tiszteletre méltó, többnyire becsületben megőszült emberek, szakmájuk jelesei és közepesei. De ez a szakma nem a politika.
Most például azt próbálják meg elhitetni hezitáló szavazóikkal, hogy Gyurcsány ott van ugyan az ellenzéki csapatban, ám se nem tréner, se nem csapatkapitány többé, csupán egyike a kormányváltást ambicionáló aktoroknak. Ha még nem is mellék-, de korántsem főszereplő már, hanem olyan – kellőképp semlegesíthető –pozőr, aki labdába se rúghat 2022-ben.
S hogy mi a biztosíték erre?
Hát ők, a Karácsony mögé tömörülő majdnem 100-asok. A saját erejük. (Ó, ó…) Szóval a kényesebbek, ha akarják, csak fogják be az orrukat (láttunk már ilyet), oszt’ mindenképpen menjenek el a kormány ellen voksolni.
Miért?
Mert Gyurcsány passzé, és mert O1g.
Oké, akkor ez itt egy új Simicska-párt, a fölszívódott keresztapa nélkül?
Szóval itt tartanak most. Pontosabban még mindig.
Pedig egy ilyen okos egyedekből álló, nyilván messiásoktól hemzsegő gyülekezettől szegény, tántorgó választóik talán többet várnának.
Ennél azért valamivel cizelláltabbat.
Eleddig ebben 99 százalék a tényhiányos, Orbán-fóbiás, zsigeri elfogultság, és a maradék árvácskát sem nevezném politikai okosságnak.
Még véletlenül sem.
Galló Béla
politológus
Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »
