Máig titkolt kommunista bűnök – I. rész

Veres András püspök nemrégiben ismertette a Győri Egyházmegye helyzetét, a paphiány miatt várható templombezárásokat és imaszövetséget hozott létre, amelyet Boldog Apor Vilmosról, az 1944 húsvétján, a nők tisztaságának védelmében, szovjet géppisztoly által vértanúhalált halt elődjéről nevezett el.

Veres püspök úr drámai elemzése sarkalt arra, hogy bemutassam azt a folyamatot, amely a jelen súlyos problémáihoz vezetett, hiszen a magyar társadalom erkölcsi pusztulásának a gyökere és fő oka, a katolikus egyház 1945. utáni lerombolása…

A paphiány és a kongó templomok oka az a negyvenöt éves kommunista diktatúra, majd az azt követő liberális értékrombolás, amely miatt nemcsak a templomok, de lelkek is üressé váltak. Hiszen Magyarországon nem csupán a diktatúrát működtető civilek, de a behódolt és paptársai ellen pénzért és egyházi hivatalért bármire képes felszentelt papok is rohasztották a hazai egyházi életet, mérgezték a hívek és a papság közötti viszonyt, s tettek az ellen, ha egy-egy pap lelkiismeretesen végezte munkáját, nevelte a fiatalságot. A helyzet komplikált, s éppen ezért az egyháztörténet e szegmenséről nem elég csak elmesélni a tényeket, de – mert sokan, még ma is, az egyházi személyek közül is igyekeznek bagatellizálni a korszakot –, konkrét dokumentumokkal kell igazolni mindazt, ami a kommunista megszállás első napjától történt az egyház ellen. Végre fel kell tárni a bűnöket, amelyeket még a Terror Házában sem találunk meg azok súlyának megfelelően. Még ma is valami sejtelmes, ködös korszakot látunk magunk előtt, mert a tényekről illetlen beszélni, s nem szabad holtukban megbántani a felelősöket. Ezek azonban csak amolyan felmentő ostobaságok, amelyek fokozzák a bűnt…

Mit tudunk a kommunista korszak egyházellenes bűneiről?…  

… Nem sokat, s ennek két oka van. Részben a mai történelem tanárok sem ismerik a tényeket, mert nem tanulták, vagy ha igen, akkor csak felszínesen, és csak valamennyit a valós eseményekről. Másrészt a diákokat sem érdekli igazán az, hogy mi történt 1945 után a papokkal és az egyházzal, hiszen számukra – vagy legtöbbjük számára – még annyit sem jelent, mint az 56-os események ismerete vagy nem ismerete. Hiszen a papságot és az egyházat csak a mai, liberális egyházellenességet tükröző bulvár-hírekből ismerik, amelyek a papokat és az egyházat erősen degradálva mutatják be.

Említettem az egykori nyilas Hűség Házát, amelyben a Terror Háza Múzeumot rendezték be, s amelynek a hivatása az volna, hogy rendszerezve, időrendi sorrendben és az elkövetett bűnök súlyának megfelelően mutassa be a fasizmus és a kommunizmus bűneit. S mert az egyházrombolás minden mai bajunk és problémánk gyökere, ki kell, hogy mondjuk, ebben a témakörben a Terror Háza Múzeum is liberális, erősen „megfontolt” és titkolózó kiállítást tár a közönség elé. Egyetlen terembe sűrítették össze a történelem legaljasabb időszakát, amelyben az egyházrombolás és a papság meghurcolása ment végbe, s amely időszak a mai kor végzetes és fájdalmas összeomlását megalapozta. Jobb lett volna, ha semmit nem mutatnak be ebben a házban az egyházüldözésről, hiszen a történelemben való felületesség történelemhamisításnak, hazugságnak felel meg. A Terror Házában látható egyházi anyag súlyos hiányosságának minden bizonnyal politikai és vallási háttere van, melyekre e sorozat befejező, harmadik részében kívánok majd részletesebben kitérni.

Van az egyháztörténelemre való oda nem figyelésnek egy harmadik, és új keletű oka is.  Ez pedig az az egyházszakadás felé vezető irány, amelyet az argentin Bergoglio érsek, Róma püspöke idézett elő azzal, hogy az Evangélium hirdetése helyett politikai háborúkba kezdett, amit minden józan gondolkodású európai ember ellenez, s olyan Jézus által szigorúan meghagyott és megváltoztathatatlan törvényeket is kiforgat, amelyeknek a megváltoztatására nincsen joga sem a pápának, sem a zsinatnak –, ahogy ezt egyre több bíboros hangoztatja.

Hírdetés

Mindebből mit lát az átlagember?

Az egyház kettészakadását, azt, hogy a pápa arra utasít, hogy az erőszakoskodó pogányokat fogadjuk be, s hagyjuk, hogy a keresztény alapokra épült Európa elpusztuljon.

Amikor pedig ilyen-olyan hírek és információk kikerülnek az egyházat illetően a társadalomba, akkor a mindennapok polgára, aki templomba nem jár, Isten-hite nincs, általánosít. S persze nem az egyház és a papság szeretete az, ami eltölti a lelkét. Pedig tisztában kellene lenni azzal, hogy vannak ugyan papok, szerzetesek, akik az engedelmességet akár Jézussal ellentétben is alkalmazzák a pápa irányában – s nem tűrnek ellentmondást, inkább vádaskodnak, miszerint a hívő nem érti a pápát, a bíboros meg ellenlábasa Róma püspökének – ám sokkal többen vannak, akik nem hajlandók Bergoglio demagóg tanítását, és Evangélium-ellenes megnyilvánulásait elfogadni.

Káosz van a világban, és ebben a liberalizmus által okozott káoszban nehéz eligazodni, nehéz a katolikus egyházat úgy megismerni, megítélni, ahogyan az igazságos és objektív volna. Pillanatnyi tényekre alapozva és nem a teljes egészre figyelemmel nem lehet tiszta képet kapnunk. A hivatalos egyháztörténelem pedig még nem része a magyar történelemnek, hanem amolyan fakultatív tantárgy csupán, s nagyon szomorú, hogy az egyházi gimnáziumokban sem fektetnek megfelelő hangsúlyt erre a korszakra, a kommunista bűnök feltárására… pedig az igazság soha nem kellemetlen és egyedül az visz előre.

Igyekszik az hivatalos egyház is igazodni a politikai korrektség ostoba és hamis elvárásaihoz, a csúsztatások hivatalossá tételéhez, s némelyik (egyház)történész egyszerűen hazudik, ha a pillanatnyi politikai helyzet ezt kívánja. Azonban nagyon fontos, hogy végre, ebben a drámai helyzetben lerántsuk a leplet a hazugságokról, s bemutassuk dokumentumok és igazolt tények alapján mindazt, amit a kommunista-liberális évtizedek a magyar nemzetnek ártottak a hit-, az egyház- és a lélekcsonkítás sátáni módszerével.

Persze nem mehetünk el szó nélkül amellett a korábbi rombolás mellett, amelyet a nyilasok és a náci birodalom hajtott végre az egyház ellen. A koncentrációs táborokban külön papi részlegek voltak, s a zsidó kápók, valamint a protestáns lágerőrök egy része külön odafigyeltek arra, hogy megkeserítsék a katolikus papok amúgy is szörnyű mindennapjait…

Sorozatom második részében igyekszem feltárni a tényeket, a neveket, az intézkedéseket és azok máig ható súlyos következményeit. Harag és elfogultság nélkül…

Stoffán György

The post Máig titkolt kommunista bűnök – I. rész appeared first on PolgárPortál.


Forrás:polgarportal.hu
Tovább a cikkre »