Magyarul beszélő elnök

Négy és fél évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy a 2014-es elnökválasztáson a Romániában élő magyarok voksainak elsöprő többségét megszerző Klaus Iohannis tegyen egy apró gesztust: múlt vasárnapi üzenetében románul, németül és magyarul kívánt boldog húsvétot a katolikusoknak és protestánsoknak.

Mielőtt azonban túlságosan meghatódnánk a magyarul beszélő elnök szavai hallatán, és elégedetten nyugtáznánk: lám-lám, a normalitás előbb-utóbb mégiscsak győzedelmeskedik, a szász származású államelnök pedig végre hajlandó tudomást venni az országban élő magyarokról is, nem árt elgondolkodni azon, hogy vajon mi sarkallhatta arra Iohannist, hogy magyarul is megszólaljon a mikrofonok előtt. A legvalószínűbb magyarázat egyáltalán nem túl bonyolult: az idei év végén ugyanis elnökválasztást tartanak Romániában, a Cotroceni-palota jelenlegi lakója pedig már jó ideje bejelentette, hogy újra megpályázza a tisztséget. S bár egyelőre komoly és esélyes kihívója nem nagyon van, hiszen a felmérések szerint a szociáldemokraták elnökét simán verné, de a kormánykoalíció esetleges közös jelöltjével, Călin Popescu-Tăriceanuval szemben is jobban áll, Iohannis nem szeretne meglepetéseket – némi veszély a Cioloșék oldaláról is leselkedik rá, hiszen az új szövetség jelezte, megméretkeznének az elnökválasztáson is! –, s miután mandátuma alatt mindvégig igyekezett jó román hazafinak látszani, emiatt jó esetben közömbösen, olykor kifejezetten ellenségesen viselkedett a magyarsággal szemben, most azért egy-két kockázatmentes gesztusra hajlandónak mutatkozik.

Hírdetés

Kérdés azonban, hogy egy húsvéti jókívánság elegendő lesz-e arra, hogy feledtesse a romániai magyarokkal mindazt, amit eddig tett vagy éppen elmulasztott az államfő. Azt például, hogy szemrebbenés nélkül fosztotta meg Tőkés Lászlót a forradalomban történt szerepvállalásáért kapott állami kitüntetésétől, azt, hogy évtizedesnél régebbi hagyományt megszakítva nem volt hajlandó köszönteni a magyarokat március 15-én. Ráadásul mandátuma alatt mindvégig elutasította, hogy közvetítő legyen a magyar–román párbeszédben, mi több, ahányszor alkalma adódott, akadályozni igyekezett a magyarság számára fontos törvények életbelépését. Következetesen semmibe vette a Székely Nemzeti Tanács és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács önrendelkezést kérő beadványait, petícióit, legutóbb pedig a Beke-ügyben történt nyilvánvaló igazságtalanság korrekciójára mondott nemet, elutasítva azt is, hogy a jogállamiság élharcosaként alaposabban megvizsgálja a kézdivásárhelyi fiatalok perét.

Hosszúnak tűnik tehát az elnöki vétségek listája, még akkor is, ha éppen a bűnök bocsánatának üzenetét is hordozó ünnepen hangzott el ama két magyar szó…

Farcádi Botond / Háromszék


Forrás:erdely.ma
Tovább a cikkre »