Étel és irodalom egymástól nem is olyan távoli fogalmak, mint hinnénk, ez derült ki az Agrárminisztériumban tartott sajtótájékoztatón, amelynek tárgya a 6. magyar szakácsverseny volt, célja pedig az, hogy a világ minden tájáról hívja a jelentkezőket, kiemelten a történelmi Magyarország területéről és a diaszpórából.
Az esemény „Petőfi Sándor” színre lépésével kezdődött. Nagy költőnk képekről jól ismert ruházatát viselő, s arcvonásaiban is nagyon hasonlító fiatal színész, akinek civil nevét a szakácsjelmezt öltött műsorvezető nem árulta el, a Sors, nyiss nekem tért című verset mondta el. Petőfit mindig szívesen hallgatjuk, de még ott volt a kérdés, hogy mi köze is van ennek az irodalmi nyitánynak egy szakácsverseny meghirdetéséhez?
A választ dr. Rétvári Bence, a Belügyminisztérium parlamenti államtitkára adta meg, aki emlékeztetett arra, hogy néhány hete, pontosan
Mégpedig azzal a céllal, amelyre irodalmunk egy másik nagy alakjának, Mikszáth Kálmánnak az intelme figyelmeztet: nem szabad a magyar konyhát veszni hagyni! Saját régi ízeinket őrizni, ételeinket újra felfedezni, ezt is szolgálja a szakácsverseny, főként akkor, ha ezek az ételek nemcsak a verseny alkalmával jelennek meg, hanem az éttermek étlapjaira is felkerülnek. Ebben bízik az államtitkár, és abban, hogy rengeteg jó példával és ötlettel találkozunk azzal kapcsolatban, hogyan lehet összekötni a gasztronómiát az irodalommal.
Potápi Árpád János, a Miniszterelnökség nemzetpolitikáért felelős államtitkára jó gondolatnak tartja, hogy ez a verseny is bekerül a Petőfi-emlékév programjai közé. Egyébként is úgy tudja, hogy legnépszerűbb és a nagyvilágban legismertebb költőnk nevéhez kapcsolódik egy étel: a székelykáposzta.
De nem ezért erősíti a nemzeti összetartozás érzését, viszont az összetartozás jeleként fontosnak tartja, hogy ez is az összmagyarság versenye legyen, hogy
Mivel állandóan úton van, és járja a különböző magyar régiókat, az ételekben is tapasztalja a sajátosságokat, de az itt élő nemzetek hatását is egymás konyhájára. Van tehát összehasonlítási alapja nemcsak az ételekről, de a vendéglátás módjáról is. Ezzel kapcsolatban Gundel Károly humoros mondását idézte: Amelyik pincér nem tud mosolyogni, jobban tette volna, ha vendégnek születik. Az államtitkár még hozzáfűzte: vonatkozik ez a séfekre is, de a politikusokra is.
Dr. Nobilis Márton, az Agrárminisztérium élelmiszeriparért és kereskedelempolitikáért felelős államtitkára sem mulasztotta el Petőfit említeni, úgy tudja, hogy kedvence a gulyásleves és a túrós csusza volt. Egyébként a versenyt főzőversenynek is nevezné, mert a magyar konyha alapja inkább a főzés, míg a nyugati országoké a sütés. A verseny célja az is, hogy a figyelmet a magyar élelmiszerekre irányítsa, a kiváló minőségű sertéshúsra és a minőségi alapanyagokra.
Asztalos István, az Étrend Magyar Konyhafőnökök Egyesületének elnöke utalt arra, hogy a szakácsverseny ötlete úgy született hat éve, hogy a szakma rádöbbent: 60 év telt el anélkül, hogy új étel került volna az étlapokra.
Azóta öt verseny zajlott le, és mindegyik győztes ételéből azóta elterjedt fogás lett. Most is ez a cél: „hass, alkoss, gyarapíts” – idézte Kölcseyt, hogy az irodalommal se maradjon adós, majd részletezte a feltételeket:
Az eseményhez egy másik verseny is kapcsolódik: diákok számára három korcsoportban hirdetnek rajzversenyt a témával kapcsolatban, hogy tudatosodjon bennük: a magyar ételek is hozzátartoznak identitásunkhoz.
(Cservenka Judit/Felvidék.ma)
Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »
