Magyar rabok nyomában (2.) – Életképek Csecsenföldről, Azerbajdzsánból, Georgiából – 2016

A másik gondozott német katonai temetőt visszafelé jövet Baku leszegényedett külterületén, a Zaur Karimov út 1. száma alatti zárt területen találtuk meg, amelyet a német hadisírgondozóknak köszönhetően 1993 körül újították fel. Gondozója az azeri Guszejn Güszeynov és családja. Itt az eltemetett 80 főből kb. 13 magyar talált örök nyugalomra – tudtuk meg az információs táblán feltüntetett névsor alapján. Mindkét temetőben megemlékezést tartottunk. Másnap, míg a csoportunk városnézésre indult, addig dr. Szilágyi Péter Ferenc, a Miniszterelnökség helyettes államtitkára – nagykövetség közvetítésével – többek között találkozott és tárgyalásokat folytatott Nazim Samadov kulturális miniszter-helyettessel, valamint az Azeri Diaszpóra Ügyeiért Felelős Állami Ügynökség és a Bakui Önkormányzat vezetőivel.

A harmadik napon Gandzsába vezetett az útunk, tiszteletünkre a helyi polgármesteri hivatal – a Kaya étteremben – vacsorát adott, amelyen részt vettek a gandzsai Magyar-Azeri Baráti Társaság aktivistái is. Másnap az ő szervezésükben, Abbasov Ehtibar nyugalmazott alezredes, HUNAZ-tag és Nadzsir gandzsai pedagógus vezetésével a Hanlari körzetben, Gandzsától 14 km-re  meglátogattuk az egykori lágerek sírhelyeit. Ebben a körzetben – Sarkana település közelében – két rendezett temetőben tartottunk gyászszertartást. Az első az 1552. hadifogolykórházhoz tartozott, a második a Magyarországról civilként ideinternáltak 498. sz. munkásszázad, illetve a 223. sz. hadifogolytábor sírkertje. Az előbbiben 371, az utóbbiban 323 halott van eltemetve. A németek által alapított Goygol településen kutatómunkánkat a nyolcvan éves Fikrat Izmajlov, a város nyugalmazott építésze, helytörténésze segítette. Neki köszönhetően a németek által rendbe hozott sírkertbe látogattunk el, ahol 9 náció (német, magyar, román, olasz stb.) fiai, mintegy 900 fő van eltemetve. Megtudtuk, hogy 1945–1947-ben a helyi németek római katolikus templomában állították fel a hadifoglyok kórházát, és az itt elhunytak kerültek az előbb említett temetőbe. A városka másik végében egy kisebb, szintén jól gondozott haditemetőt is felkerestünk, amely az egykor itt élt német lakosság polgári temetőjének szomszédságában terül el. Az itteni 51 halottból 37 osztrák, a többi német és magyar nemzetiségű. A polgári temetőben szomorúan olvastuk a fejfán, hogy a település utolsó, 1935-ben született német lakosát Viktor Kleint 2007-ben temették el.

Másnap busszal indultunk a 213 km-re lévő Tbiliszibe, Georgia fővárosába. Történelmi zarándokutunk Georgiai-programtervét számunkra a magyar nagykövetség munkatársai állították össze és szervezték meg. Tolmácsot is biztosítottak Marina Chaduneli helyi alkalmazott személyében. Ugyancsak segítő partnerünk volt David Jishkarini történész (SOVLAB), Tbiliszi egyik főiskolai docense is. Többek között megkerestük a magyar vonatkozású emlékhelyeket. Köztük a Rike parkban felállított egész alakos Zichy Mihály szobrát. Jártunk a Szaburtalo kerületben, ahol az 1563. hadifogolykórház állott, megnéztük a birtokunkban lévő visszaemlékezések alapján azokat a városrészeket is, ahol a Kárpát-medencéből idehurcolt magyarok, sváb-németeket dolgoztatták.  A Georgiában eltemetettek száma több mint 500 fő, illetve magyar hadifogoly és internált. Valamennyien 26 főtábor és számos lágerrészleg foglyai voltak. Az itt dolgoztatott foglyok, internáltak száma több ezerre tehető. Megszemléltük a hadifoglyok által épített objektumokat is. Leverten vettük tudomásul, hogy mindenütt felszámolták az egykori lágerhelyeket, a feltételezett temetőket. Ezeken a területeken nemrég épült lakóházak állnak. Tbilisziben már félig beépítésre került az Állami Egyetem épülete mögötti hadifogoly-temető. Fejet hajtottunk és imádkoztunk halottaink lelki üdvéért a „Zeemka”, a Rustav, a Gardabai hadifogoly temetőkben. Megtekintettük a Hofnungstal-traubental német polgári temetőt, és a németek lakta városrészt is, akik – Alexander Feldmaier, az Assoziation de Deutschen Gerorgiens igazgató-helyettes tájékoztatása szerint – mintegy kétszáz éve ide települtek, és akik a későbbiekben európai arculatot adtak ennek a városnak is. Sztálin őket is  Kazahföldre kitelepíttette a második világháború elején. A közel százezres közösségből közel kétezren maradtak ma a városban. Tbiliszit tanulmányozó utunk a magyar nagykövetségen fejeződött be. Dr. Pető Szilvia ideiglenes ügyvivő háziasszonyként a csoportunkat meleg fogadtatásban részesítette.

Kutaiszi felé menet Gorijban megálltunk és megtekintettük a Sztálin-múzeumot. Szomorúan állapítottuk meg, hogy a „kaukázusi vad hóhér”, akinek hatalmát mások mellett sok száz ezer ártatlan magyar is megszenvedte, csakis pozitív oldaláról, dicsőségteljesen mutatják be a kétszintes épületben kiállított dokumentumok és tárgyak. Gorijban csupán annyi változás történt, hogy nemrég eltávolították a város főteréről a Sztálin-szobrot. Viszont a Sztálin-kultusz növekvő tendenciát mutat, hetente több ezren keresik fel. A múzeum üzletében rengeteg Sztálin-emléktárgy kerül eladásra.

(Folytatjuk)

(Folytatás. Elejét lásd a Kárpátinfo 38. számában.)

dr. Dupka György, a kutatócsoport szakmai tanácsadója

Kárpátinfo hetilap évfolyama: Kárpátinfo hetilap 20. évf. 39. számRovat: KülföldTelepülés: VilágCímkék: AzerbajdzsánCsecsenföldGrúziakülföldmagyar rabok nyomábanForrás: Kárpátinfo hetilap


Forrás:hetilap.karpatinfo.net
Tovább a cikkre »