Magyar ovisuli Dél-Franciaországban

Magyar ovisuli Dél-Franciaországban

Dél-Franciaországban is sok fiatal magyar család él, akik régóta vágytak már egy helyre, ahol a gyerekek magyarul játszhatnak kortársaikkal.

Miért fontos a magyar identitás? Miért fontos nekünk, magyaroknak? Hogyan szerezhet a fiatal generáció magyar identitást Franciaországban? Mit tehetünk mi, az ügyért? Ezekre a kérdésekre keresem a választ lassan hét hónapja a festői Dél-Franciaországban.

A gyerekek szempontjából ebben a szülőknek van a legnagyobb felelőssége. Következetesnek és kitartónak kell lenniük, hogy a gyerekek a francia környezetben is elsajátítsák anyanyelvüket, mely az egyik legfontosabb pillére nemzeti hovatartozásuknak.

Emellett elengedhetetlen a kultúra megismerése és gyakorlása, melyre nagyon sok lehetőség van a különböző művészeti ágak által, a népművészet, zene, és irodalom tekintetében is. Ugyanakkor a legfontosabb minden gyermek életében a tapasztalat. Minél több intenzív és magyarsághoz köthető élményben van részük, annál jobban erősödik magyarságtudatuk. Ebben segít még egy lényeges elem, a magyar közösség, ahol az ember magához hasonló helyzetben lévő emberekkel találkozhat, barátkozhat magyar nyelven. Ezért jöttek létre diaszpórák és alakultak magyar egyesületek, ahova sok gyerek tartozik. Ebből adódóan egyre nagyobb szükség van magyar óvodára, iskolára. Strasbourgban 2013-ban indított hétvégi magyar iskolát Fazekas Anna, aki az első franciaországi KCSP ösztöndíjas volt. Ott hazautazása után átvették helyét és azóta is jól működik a hétvégi iskola. Párizsban a Balassi Intézet üzemeltet magyar iskolát.

Dél-Franciaországban is sok fiatal magyar család él, akik régóta vágytak már egy helyre, ahol a gyerekek használhatják anyanyelvüket, magyarul játszhatnak kortársaikkal. Mikor szeptemberben elfoglaltam kiküldetésem helyét, szívesen vállaltam szerepet a hétvégi magyar iskola elindításában. Tanítói képzettségem miatt testhezálló feladatnak tűnt, ugyanakkor kihívás is volt számomra, hiszen teljesen más külföldön élő magyar gyerekekkel foglalkozni, mint az otthoniakkal.  Ez nem egy kötelező iskola, kéthetente vasárnaponként tartjuk, amikor a gyerekeknek igazából pihenésre van szüksége. Ráadásul sokuknak nehezére esik folyékonyan beszélni magyarul, éppen ezért a működés legfontosabb szempontja, hogy élvezzék a foglalkozásokat, megszeressék a magyar nyelvet, barátkozzanak és kikapcsolódjanak.

Legelső alkalommal nem tudhattam, hányan jönnek el, milyen korosztályra számíthatok, és milyen szintű nyelvtudással rendelkeznek a gyerekek. Nagy izgalommal készülődtem, s végül igazán jól sikerült, mindenki jól érezte magát. A következő hónapokban terjedt a jó híre a magyar ovisulinak és minden alkalommal újabb családok bukkantak fel. Eddig összesen több, mint 20 gyermek vett részt a foglalkozásokon. Sajnos rendszeresen csak 3-4 család jár, de továbbra is igyekszünk kedvet csinálni, és hangsúlyozni, mennyire fontos élményt kaphatnak a gyerekek ezeken az alkalmakon.

Az ovisuliba óvodások és iskolások egyaránt járnak. Minden alkalommal énekelve köszöntjük egymást, és búcsúzunk el egymástól. Mindig egy téma köré épülnek a tevékenységek, a játékok, versek, dalok, illetve mesék. Sokat merítek a népi játékok gyűjtéseiből, mert a gyerekek nagyon élvezik a körjátékokat, melyek lehetőséget nyújtanak az éneklésre is. Véleményem szerint az éneklés az egyik legjobb mód a nyelv élményszerű gyakorlására. Néptáncos létemre természetesen soha nem hagyom ki a táncot a foglalkozásokból, mely nemcsak hagyományaink ápolására, testmozgásra és szórakozásra szolgál, de az óvodásoknak, kisiskolásoknak szükséges képességfejlesztésében is nagy szerepet játszik. Fejleszti a zenei képességeket, a ritmusérzéket, a koordinációs képességet és a térérzékelést. Minden esetben magyar zenéket válogatok a foglalkozás témájához illően, autentikus népzene és világzenei feldolgozások közül.

Szerencsésnek mondhatom magam, hogy Franciaországban is azzal foglalkozhatom, amit igazán szeretek. Jó érzéssel tölt el, mikor meglátnak a gyerekek, szaladnak megölelni és lelkesen mesélnek elmúlt napjaikról. Látom, hogy idővel sokkal felszabadultabbak, egyre többet és egyre könnyebben beszélnek magyarul, egyre szorosabb baráti kapcsolatokat alakítanak ki egymás között. Nagyon örvendtem, mikor a gyerekek találtak egy csigát az udvaron és maguktól énekelni kezdték neki a Csigabiga gyere ki című dalt. Vagy mikor megtudtam, hogy egy kisfiú azóta szereti a diót, mióta megtanultuk a Dióbél bácsi című verset, melyet igazi diótöréssel és evéssel prezentáltunk. Külön örülök egy kislány minden magyar szavának, aki ugyan ért, de beszélni nem nagyon mer magyarul.

Mára már sok magyar dalt és játékot ismernek a gyerekek és ők szokták kérni: most a bárányos-farkasost játsszuk, most a Jancsisat játsszuk. Nagy érdeklődéssel és koncentrációval készítettek már többek között: madarat, társasjátékot őszi levelekből, teknősbékát dióhéjból, címert, busómaszkot, magyar kokárdát, tulipánból Jancsikát.

Sokan reméljük, hogy valamilyen formában folytatódik tovább, amit elkezdtünk és megmarad a magyar ovisuli a Cote d’Azur-ön.

Ezúton is szeretnék köszönetet mondani a Kőrösi Csoma Sándor Programnak, az Arc Azur Franco-Hongrois egyesületnek, a Valbonne-i magyar önkormányzatnak, – aki rendelkezésre bocsátja a tökéletes helyszínt. Különösen hálás vagyok a szülőknek, hogy lehetőségem van ezekkel a csodálatos gyerekekkel foglalkozni és átadni nekik azt, amely számomra olyan fontos, és amit nagyon szeretek.

Molnár Luca


Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »