Magyar kém volt-e Esterházy János?

A címben szereplő kérdés egyike volt azoknak a vádpontoknak, amelyek alapján koncepciós perben előbb halálra, majd a nyugati tiltakozás hatására életfogytig tartó börtönre ítélték a felvidéki mártír politikust.  Hogyan cáfolták meg a vádat a cseh történészek 2011-ben? – arról is beszélt Csáky Pál politikus, író a Rákóczi Klub hagyományos hó eleji összejövetelén, amely ezúttal a klubtagokon kívül is számos érdeklődőt vonzott.

Csáky egy könyvet hozott magával Nemzeti kisebbségek Csehszlovákiában 1918-1938 címmel. Szerzői: Andrej Tóth, Lukáš Novotný és Michal Stehlik, mindhárman a prágai Károly Egyetem tanárai. A könyv az egyetem filozófiai fakultásának kiadásában jelent meg 2012-ben, magyar fordítása – Csáky Ágnes munkája – tavaly készült el.

A könyv szerzői közül Andrej Tóth, vagyis Tóth Endre 2011-ben prágai megismerkedésükkor azzal adta át Csákynak a könyvet, hogy létrejöttét Esterházy Jánosnak köszönheti. Ugyanis amikor Karol Schwarzenberg külügyminiszter lett, felkereste őt Esterházy Aliz, és a segítségét kérte édesapja hamvainak megtalálásához. Hogy Schwarzenberg nem zárkózott el a kéréstől, abban nyilván közrejátszott a két főnemesi család történelmi múltba visszanyúló ismeretsége. Viszont külügyminiszterként nem óhajtott vékony jégre menni, ezért

Tóth Endre és két cseh kollégája, akik nagy tudományos munkájukon, Csehszlovákia első húsz éve nemzetiségi politikájának alapos feltárásán dolgoztak, megkaptak minden engedélyt a zárt irattárakban való kutatásra. Így nézhette át Tóth Endre a diplomáciai iratokat is, amelyekben Esterházyt éppen úgy kódnéven említették, mint minden más jelentős politikust. Csáky szerint ez általános gyakorlat volt a háborús feszültséggel teli Európában, viszont az Esterházy elleni vádban bizonyítékként használták fel. Tóth Endre  mindent átvizsgálva megállapította:

Az 500 oldalas könyvben Esterházy János neve csupán annyira szerepel, mint minden más kisebbségi politikusé, hiszen a három történész az I. világháborút követően megalakított Csehszlovákia nemzetiségi helyzetét tárta fel és elemezte a gyökerektől 1938-ig, és azt a nemzeti kisebbségek arányának, súlyának megfelelő terjedelemben.  Így természetesen a német kisebbség kapja a legnagyobb figyelmet, majd a magyar, de ami a civil – tehát nem történész vagy politikus – olvasó számára meglepő: a szlovák autonomista mozgalom is a könyv tárgya.

Hírdetés

A Rákóczi Klub vendégei számos érdekességet hallhattak Csáky Páltól. Például felelevenítette, hogy nyolc évvel ezelőtt Schwarzenberg egy nyilatkozatában azt mondta:  ha Beneš ma élne, akkor a hágai bíróság elé kellene állnia háborús bűnösként. Persze ez a vélemény nem általános Csehországban. Prágában az értelmiségnek egy része látja kritikusan Beneš szerepét, de tábora változatlanul nagy, mert Masarykkal együtt akkora Csehszlovákiát udvaroltak és hazudtak össze már az I. világháború alatt elkezdett nyugati útjaikon, amekkorát még saját maguk sem álmodtak.

A Felvidéken bizonyára ismert a Tiso perét tartalmazó könyv, de itthon nemigen hallhattunk arról, hogy a hitleri Németországot teljesen kiszolgáló Tiso Szlovákiája 500 birodalmi márkát fizetett minden egyes zsidó polgáráért, hogy Németországba deportálják. A „kereskedelmi elszámolás” minden év januárjában történt, amikor a ki- és behozatal tételei között – hadi felszerelések, gépek, mezőgazdasági áruk – élő emberek is szerepeltek. Így történhetett, hogy jelenleg egy anonim felmérésben mindössze 357 szlovák állampolgár vallotta magát zsidónak.

Csáky Pál elmondta, hogy

Egyébként szlovák törvények alapján született a vád és az ítélet, mert – itthon ez is kevésbé ismert – 1949-ig féloldalas volt a jogi helyzet, s miként Tiso zsidótörvényei a németeknél is keményebbek voltak, úgy 1945 és 1949 között a szlovákiai német- és magyarellenes törvények is súlyosabbak voltak a csehekénél – magyarázta Csáky. Ezt a viszonylagos szlovák önállóságot 1949-ben eltörölték a csehek, de 1969-ben visszakapták a szovjet vezetéstől, amely így büntette a prágai tavaszt.

– válaszolta egy hallgatói kérdésre Csáky – de a szlovák nacionalisták részéről már megindult a Vatikánban az ellenlobby. Reményt adhat számunkra az, hogy a lengyel érsek vállalta fel Esterházy képviseletét.

Egy másik kérdésre pedig elmondta, hogy a most bemutatott könyv folytatásán egy hét főből álló cseh történészcsoport dolgozik, amely Trianon értékelésére és a cseh–magyar viszonyra is ki fog térni.


Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »