Magyar fiatalok az IVT-n

Magyar fiatalok az IVT-n

Magyarországról négyezer fiatal érkezett Krakkóba, az Ifjúsági Világtalálkozóra. Néhányukat személyes tapasztalataikról, élményeikről kérdeztük.

Július 28-án reggel a krakkói Fatimai Boldogasszony-templom előtt gyülekeztek a magyar fiatalok, várva az aznapi katekézist, mosolyogva, nevetve – sokan egy hosszú este után. Arról érdeklődtünk, milyen élményekkel gazdagodtak, milyen programokon vettek részt az előtalálkozókon és Krakkóban.

Egy háromfai lány a Kaposvári Egyházmegyéből a częstochowai előtalálkozón vett részt, ahol különböző zenés programok, szentmise és szentségimádás alkotta a programot. Kérdésünkre, mi érintette eddig meg a legjobban, a krakkói találkozó nyitószentmiséjét emelte ki. 

Szabó Noémi szintén a Kaposvári Egyházmegye csoportjával érkezett az Ifjúsági Világtalálkozóra. Az előtalálkozó reggeli tanításait említette, amelyeknek mindennap egy meghatározott témájuk volt, így például a szeretet és irgalom. Először jár Krakkóban, a város szépségei lenyűgözik.

Balázs Viktor kérdésünkre elmondta, hogy a július 27-i katekézisen nem vettek részt, mivel elsőként mehettek az irgalmasság zarándoklatára, amelyet minden résztvevőnek lehetősége van végigjárni a világtalálkozó idején július 26. és július 29. között. A zarándoklat egy ún. „út közbeni” katekézis, amely a Krakkó-Łagiewnikiben található Szent II. János Pál Központtól indul, és az Isteni irgalmasság-bazilikához vezet. Balázs Viktor számára a zarándoklat meghatározó élményt jelentett, mivel Szent II. János Pál pápa tisztelőjeként különösen nagy ajándékként élte meg, hogy láthatta a pápa vérereklyéjét, illetve reverendáját, amelyen látszódnak az ellene 1981-ben elkövetett merényletben szerzett sebek vérnyomai. A fiú is megosztotta, hogy nagyon élvezi a más nemzetek fiataljaival való találkozást, különösen a franciákkal és olaszokkal kerültek közelebbi kapcsolatba. 

Balázs Ágnes először vesz részt ilyen találkozón, hatalmas élményt jelent számára. Útinaplót vezet, hogy hazatérve mindent meg tudjon osztani. Számára is meghatározó élményt jelentett az irgalmasság zarándoklata, valamint a częstochowai előtalálkozó, különösen a Jasna Góra-i nap. Örömmel beszélt a lengyelek vendégszeretetéről, Częstochowában egy lengyel néninél lakott, akivel, bár nem beszéltek közös nyelvet, mégis megértették egymást. Krakkóban is családhoz került, nagyon élvezi a nyitott és befogadó közeget, ahogyan fogalmazott, otthon érzi magát Krakkóban. Kiemelte a lengyelek segítőkészségét, és ennek köszönhetően azt, hogy nem érzi magát elveszettnek, mindenhova könnyedén eljut a városban. Ehhez az is hozzájárul, hogy a fiatalok nagyon nyitottak, mindenki ismerősként köszönti egymást az utcákon. Krakkóba szállásadójuk vitte el a vele együtt lakó lányokkal az első napon, és egy magyar nyelvű útikönyvvel is megajándékozta őket. A lengyel befogadásról elmesélte még, hogy szállásadójuk négy másik lánynak is felajánlotta, hogy tisztálkodási lehetőséget biztosít (ezt azok vehetik igénybe, akik nem családoknál kerültek elszállásolásra), valamint reggelire is meghívta őket. 

Szabó Viola Gyékényesről érkezett egyedül. Szintén kiemelte a lengyelek vendégszeretetét, amelyet azzal is megpróbált érzékeltetni, hogy elmesélte, milyen sokszor kérdezik a magyar szavakat, sokszor próbálgatják azokat, érdeklődőek és kíváncsiak. Mint kiderült, számára is fontos a vendégfogadás, családja Somogy megyei nyaralóját mindig kiadják, így van tapasztalata a befogadásról, vendégszeretetről. Viola azt is megosztotta, hogy számára a legszebb tapasztalatokat a Częstochowában átélt szentségimások és csendes elvonulások jelentették, amikor személyesen találkozhattak Jézus Krisztussal. Fontosak voltak számára ezek a pillanatok, mivel úgy látja, hogy ezek szükségesek ahhoz, hogy elmélyülhessen a hitünk. Ahogyan fogalmazott, Częstochowában egyfajta belső nyugalmat talált.

Oltványi László Szegedről érkezett, jelenleg önkéntesként segíti a magyar szervezők munkáját a rendezvények lebonyolításában. Őt is megérintette a lengyel családok befogadása, vendégszeretete, valamint az előtalálkozó szervezőinek lelkesedése. Szintén külön említette az irgalmasság zarándoklatát, ahol alkalma volt elcsendesedni, a lelki felkészülést segítő kártyákat nagy haszonnal tudta forgatni. Arra a kérdésre, mit jelent számára az irgalmasság, egy korábban hallott katekézis jutott eszébe, amelyen II. János Pál pápa és az irgalmasság kapcsolatáról hallott. Elmondta: leginkább abban, akkor érzi az irgalmasságot, amikor hátrébb tudunk lépni, amikor nem ragaszkodunk saját igazunkhoz. Irgalmasnak lenni azt jelenti számára, hogy bár igazunk van, vagy lehet, mégis megengedjük a másiknak, hogy előnye legyen valamiben velünk szemben. Az irgalom továbbá az is – tette hozzá –, hogy nem mi várjuk, hogy odalépjenek hozzánk, hanem nyitunk azok felé, akiknek szüksége van segítségre. 

Fotó: Merényi Zita

Várkonyi Borbála/Magyar Kurír


Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »