Magyar Érdemrend lovagkeresztje kitüntetést adományoztak Pásztor Károly vasmisés plébánosnak

Magyar Érdemrend lovagkeresztje kitüntetést adományoztak Pásztor Károly vasmisés plébánosnak

A díjat Soltész Miklós egyházi és nemzetiségi kapcsolatokért felelős államtitkár és Simon Miklós országgyűlési képviselő adták át október 20-án, Vállajon, a Szent Vendel búcsúi ünnepen.

Áder János köztársasági elnök a Magyar Érdemrend lovagkeresztje kitüntetést adományozta Pásztor Károly nyugalmazott katolikus pap, címzetes esperes, címzetes apát, pápai prelátus részére az elhivatottságban végzett több mint hat évtizedes lelkipásztori szolgálata elismeréseként.

A búcsúi ünnepen jelen volt a településről származó Tircsi Richárd főosztályvezető (Egyházi és Nemzetiségi Kapcsolatokért Felelős Államtitkárság Nemzetiségi Főosztálya), Vilmos István polgármester, Kocsis Gábor mérk-vállaji plébános, egyházmegyés papok, valamint a vállaji egyházközség hívei.

Soltész Miklós államtitkár ünnepi gondolataiban megköszönte a vállaji születésű Pásztor Károly vasmisés plébánosnak és a település lakosainak a hitüket megtartó áldozatos életüket, majd a plébános egy gondolatát idézte, amely az Öröm-hír egyházmegyei újságban megjelent interjúban olvasható: „Nem nehéz papnak, kereszténynek lenni, mert boldoggá teszi az embert. Számomra a legfontosabb: megmaradni a hivatásomban, igazságban, tisztán, becsületesen, hűségesen. Aki Isten útján jár, annak beteljesül az élete. Ha nincs elég hite az embernek, akkor nehéz helyzetben nagyon kemény az élete. A hit ott kezdődik, amikor rábízzuk magunkat Istenre.” Az államtitkár megköszönte Károly atyának, hogy megmutatta az utat, hogyan bízzuk életünket Istenre.

A búcsúi szentmisét Pásztor Károly mutatta be. Homíliájában a templom védőszentjének, Szent Vendelnek az életéről beszélt, aki 554-ben skót királyi családba született. Vendelt uralkodásra nevelték, de ő jobban érezte magát a templomban, imádságában elmélyülve. Éppen ezért az apja – hogy ne legyen ideje Istennel foglalkozni –, a nyája őrzését bízta fiára. Vendel édesapja nem is sejtette, hogy ezzel ellenkezőjét éri el, ugyanis az ifjút magával ragadta a teremtett világ szépsége, olyannyira, hogy elhatározta, Istennek szenteli az életét.

Vendel apja tudta nélkül indult el társaival a Szentföldre, de csak Rómáig jutottak, mert a Szentföldet megszállták a pogányok. A viszontagságos útja során még jobban elmélyült benne a papi hivatás gondolata.

Amikor társaival koldulni kényszerültek, az elutasítást is megtapasztalta. Éppen ezért, hogy megdolgozzon a betevőért, egy gazdag ember állatainak őrzését vállalta el. Vendel nagyon lelkiismeretesen végezte a feladatát.

Később a társaival a remeteéletet választotta. Amikor az emberek látták imádságos életüket, felkeresték őket, lelki dolgokban, betegségeikben, bajban, állataik védelmezésében is kérték közbenjáró imáikat. Megtapasztalták, hogy Vendel imája gyakran talál meghallgatásra.

Hírdetés

Szent Vendel ma is sokat segít, elsősorban az állatok védőszentjeként ismerik. Az elmúlt évszázadokban a háziállat a falusi ember megélhetéseként kincset jelentett – folytatta a beszédét a plébános, majd a Szent Vendel-kultusz kialakulásáról beszélt, amely már közvetlenül a szent halála után elkezdődött. Szent Vendel sírjához sokan elzarándokoltak, később ott kápolnát emeltek, eköré épült fel a németországi St. Vendel városa. Ma a világon mintegy 1500, Magyarországon 45 templom, kápolna áll a tiszteletére.

Vállaj sváb település. Az ideérkező német telepesek nagyon nehéz körülményekkel találkoztak. A föld gondozatlan volt, a semmiből kellett felépíteni életüket. Egyetlen kincsük az erős hitük, akaratuk volt és az állatok, amelyek az életet jelentették számukra. Szent Vendel tiszteletét az őseinknek köszönhetjük – fogalmazott Pásztor Károly. A búcsúi ünnepen az egész környék itt kérte a szent közbenjárását, segítségét elsősorban a jószág egészségégért.

Szent Vendel kétféle ábrázolását ismerjük. A vállaji templomban található szobor Szent Vendelt pásztorként, lábánál fekvő báránnyal jeleníti meg. Máshol a lábánál királyi korona található. Ez utóbbi jelképezi, hogy királyfiként a korona helyett Istent választotta. Számunkra ennek üzenete, hogy bennünket is a hitünk kell hogy éltessen és megtartson.

Ezután Károly atya felidézte szomorú gyermekkori emlékeit is. A templomot az első világháború idején 1914-ben kezdték el építeni, de a férfiakat elvitték katonának. Az építkezés ennek ellenére nem állt meg, a vállaji asszonyok folytatták a nehéz munkát, és felépítették a monumentális templomot, amely napjainkban az egyházmegye egyik legnagyobb templomaként ismert.

Másik szomorú tragédiára is visszaemlékezett Károly atya. Gyermekként élte át 1945. január 3-át, amikor a vállaji férfiakat és nőket – köztük az ő két leánytestvérét is – elhurcolták Oroszországba málenkíj robotra. Az életben maradtak öt év múlva tértek vissza. A szomorú napot követő vasárnap csak az idősek és a gyermekek voltak a szentmisén. Amikor a kántor elkezdte a „Hol vagy, én szerelmes Jézus Krisztusom” kezdetű népéneket, nem tudta befejezni, mert vele együtt mindenki sírt összetört lélekkel. A nehéz helyzetben az itt élőket a hit tartotta össze, vasárnaponként együtt a templomban és esténként imáikban kérték az elhurcoltak hazatérését. (A málenkíj robotra elhurcoltak visszatekintését olvashatjuk Tircsi Richárd történész A pokolnak páratlan birodalmában című könyvében.)

Kérjük Szent Vendelt, legyen továbbra is közbenjárónk a hitünk védelmében, fiataljaink életében, hogy ők is megmaradjanak az örök élet felé vezető úton – fejezte be gondolatait Pásztor Károly.

A szentmise végén Kocsis Gábor plébános fejezte ki köszönetét elsősorban Istennek Pásztor Károly szolgálatáért, a vállaji emberek küzdelmes életéért, amelynek hatására fejlődött, formálódott, erősödött az ünnepelt plébános hite, és megszületett papi hivatása.

Forrás és fotó: Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Magyar Kurír


Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »