Magyar emlékek nyomában: Paál László – Barbizon

Magyar emlékek nyomában: Paál László – Barbizon

A 19. század jeles festőművésze, a mindössze 33 évet élt Paál László (1846–1879) elpolgárosodott nemesi családban született az erdélyi Zámon. A rajzolás és festés iránti érdeklődése már egészen fiatal korában, az aradi rajziskolában megmutatkozott. Apja kívánságára érettségi után mégis jogi tanulmányokba kezdett Bécsben, ám ott inkább a képzőművészeti akadémia előkészítő osztályát látogatta, s hamarosan fel is vették ebbe az intézménybe.

Főleg tájképeiről vált hamarosan nemzetközileg is elismertté, jó barátságot ápolt Munkácsy Mihállyal, az ő biztatására költözött 1872-ben a francia fővárosba. 

Erdei út című alkotásával (képünkön) az 1873-i bécsi világkiállításon érmet nyert, néhány festményét Párizsban is kiállították, a nagyközönség elismerése és az anyagi megbecsülés azonban váratott magára. 

Paál László egészsége közben megromlott, tüdőbetegsége mellett egy házi baleset következtében agysérülést is szenvedett.  

A charenton-le-pont-i szanatóriumban helyezték el, de állapota folyamatosan rosszabbodott, és 1879. március 3-án meghalt. Ugyanott temették el.

Emlékét a „festők településének" is nevezett Párizs környéki Barbizonban bronztábla őrzi, amelyet Paál László halálának 50. évfordulóján, a nevét viselő Magyar Művészeti Társaság helyezett el egykori lakóházának falán.  

Farkas József György

(Az írás a Magyar emlékek a nagyvilágban c. sorozat része)


Forrás:hirek.sk
Tovább a cikkre »