Magyar emlékek nyomában – A Kolozsvári fivérek alkotása Prágában

Magyar emlékek nyomában – A Kolozsvári fivérek alkotása Prágában

A középkori magyar képzõmûvészet legjobb állapotban az utókorra maradt, s talán legszebb térplasztikája a prágai várban látható Szent György-szobor. A Kolozsvári testvérek, Márton és György 1373-ban készült alkotását a Hradzsin több pontján állították már fel, jelenlegi helyén, a Szent Vitus székesegyház szomszédságában lévõ díszudvaron 1929-ben kapta meg azt a sima, modern talapzatot, amelyen ma is látható.

A Sárkányölõ Szent Györgyöt lóháton ábrázoló bronzszobrot a hagyomány szerint I. (Nagy) Lajos királyunk ajándékozta a kor nem kevésbé kiemelkedõ cseh uralkodójának, IV. Károly német-római császárnak.

A mûalkotást a 14. századi európai szobrászat egyik kiemelkedõen értékes darabjaként tartja számon a mûvészettörténet. A lovas szobor emellett valóságos kincsesbánya a magyarságkutatóknak: nyerge például két eltérõ – a ló mozgásához idomuló – részbõl áll, a honfoglalás-kori sírokból kikerült leleteknek megfelelõen. De a vitéz páncélzatának, ruhadíszeinek számos apró részlete is egyezik a korból ránk maradt emlékanyaggal.

Az évszázadok során eltûnt a szobor feliratos pajzsa, tõr helyett pedig a ma is látható lándzsát rakták a kezébe. A felemelt karjával 197 centiméter magas bronzalakról több másolat is készült, ilyen látható például a kolozsvári Farkas utcában, a budapesti Halászbástyán és Szegeden, a Dóm tér szomszédságában.

A Kolozsvári fivérek számos más remekmûvet is alkottak. A Gyõrött õrzött Szent László-herma állítólag a király híres nagyváradi lovas figurája fejérõl készült másolat, az eredeti szobrot 1390-ben avatták fel a váradi katedrális elõtt Zsigmond király és Mária királyné jelenlétében. Ennek és a mûvészpáros más alkotásainak a török idõkben nyomuk veszett, egyes feltételezések szerint ágyúkat öntöttek belõlük.

Farkas József György

(Az írás a Magyar emlékek a nagyvilágban c. sorozat része)


Forrás:hirek.sk
Tovább a cikkre »