MAGÁNYOS CIPRUSÁG Szőcs Zoltán életműve XVI.

Nem túlzás: a Szabó Dezső Emléktársaság (SzDE), a Hunnia folyóirat és Szőcs Zoltán szinonim fogalmak voltak – még akkor is, ha egyiket sem ő alapította, de nélküle aligha létezhettek volna addig, ameddig. A lakitelki Antológia Kiadó jóvoltából 2019-ben megjelent, 237 oldalas kötete első fele a SzDE huszonhárom éves fennállásának és tevékenységének története, a második a Hunnia folyóirat története „a rendszerváltozás megszületésének és kimúlásának tükrében (1989-1999).

15.

A Szabó Dezső Emléktársaság mint emlék. A Hunnia folyóirat megszületése és kimúlása

Nem túlzás: a Szabó Dezső Emléktársaság (SzDE), a Hunnia folyóirat és Szőcs Zoltán szinonim fogalmak voltak – még akkor is, ha egyiket sem ő alapította, de nélküle aligha létezhettek volna addig, ameddig. A lakitelki Antológia Kiadó jóvoltából 2019-ben megjelent, 237 oldalas kötete első fele a SzDE huszonhárom éves fennállásának és tevékenységének története, a második a Hunnia folyóirat története „a rendszerváltozás megszületésének és kimúlásának tükrében (1989-1999).

Alapigazság, hogy egy nemzet szellemi életét, sőt mentális állapotát döntően jellemzik a tudományos vagy éppen művészeti társaságok és irodalmi folyóiratok. Nem volt ez másként a SzDE és a Hunnia esetében sem. Mindegyik meghatározta ugyanis az 1980-as évek végétől mindazok szemléletét, akik a keresztény-nemzeti – vagy talán inkább konzervatív – gondolkodást tekintették életük iránytűjének.

A SzDE még a kommunista pártállam bukása előtt jött létre, s ennek körülményeit részletesen ismerteti a könyv. Olvashatunk a Szabó Dezsőnek a Fiumei úti sírkertben nyugvó sírjánál vagy József körúti lakásának emléktáblájánál szűkebb körben tartott illegális, zsoltáréneklő megemlékezések légköréről [1] a legtekintélyesebb Szabó Dezső-kutatóval, Budai Balogh Sándorral való kapcsolatáról s magának az emléktársaság – Budai Balogh Sándor elnökké és Szőcs Zoltán főtitkárrá választásával történt – megalakulásának (1988. május 24.) részleteiről [2]. Könyvészeti akkurátussággal tájékoztat a SzDE létrejöttének, korai működésének liberális sajtóvisszhangjáról [3].

A SzDE fénykoráról megemlékezve megtudjuk, hogy az első években erősen emelkedett a taglétszám (150 körül volt a hivatalosan belépettek száma), s előadóestjein minimum 60-80 hallgató volt (néha viszont 300 is). Aztán ez a lendület a ’90-es évek vége körül megtorpant, 2006-2007 táján pedig már visszafejlődött – az emléktársaságok szerepét a nyilvános politikai pártok, mozgalmak vették át. [4]

Visszatérve a SzDE „aranykorá”-ra, 132 nyilvános előadás volt általa ezen időkben. Az emléktársaságnak köszönhetően 1990. június 10-én, az író születésnapján a Gellérthegy déli lejtőjén felavatták Andrássy Kurta János szobrászművész Szabó Dezső-szobrát [5], továbbá emléktáblákat is állítottak neki élete egyes helyszínein (Budapest (3 helyen), Székelyudvarhely, Somogyvámos). [6] Az író halálának 60. évfordulójára pedig Andrássy Kurta János készítette síremlékének avatójára került sor a Fiumei úti temetőben. [7]

A SzDE talán legmaradandóbb tevékenysége mégis könyvkiadása volt [8]. Első kiadványa a már tárgyalt Szabó Dezső emlékkönyv volt ( 2000 példányban (!) jelent meg, rengeteg jutott belőle Erdélybe is). Majd jöttek a többiek: Szabó Dezső: Két faj harca (1996), Szabó Dezső: Azért, mert én egy-két zsidót utálok? (1997), Az ő életük az én morálom (Szabó Dezső breviárium Vasvári Erika szerkesztésében, Csurka István előszavával, 1998), Szabó Dezső vezércikkei a Virradatban (1999), Szőcs Zoltán: Szabó Dezső életének áttekintő kronológiája (2000), Szabó Dezső: Új magyar ideológia felé (2002), Hartyányi István: Névmutató Szabó Dezső munkáihoz (2003).

Szintén a SzDE működésének köszönhető, hogy „A végzet ellen” című Szabó Dezső tanulmány (1929) kéziratát a Havi Magyar Fórum leközölte [9], majd a Magyar Fórum Kiadó könyv alakban is hozzáférhetővé tette. A SzDE révén Szabó Dezső bélyeg is készült 1993-ban, Pásztor Gábor grafikusművész tervei alapján. [10]

A SzDE történetét taglalva megkapjuk az emléktársaság 1988 és 2011 között megtartott előadásainak, rendezvényeinek regiszterét (101 volt) [11], valamint a Szabó Dezső Tudományos Konferencia (1995. január 13.) előadóinak és előadásainak jegyzékét, ismertetve a konferencia sajtóvisszhangját is [12].

„Arcok a társaság panteonjából” címmel megismerhetjük az emléktársaság legmeghatározóbb képviselőit [13]. A sort Budai Balogh Sándor nyitja – akinek az író életművének feltárásáért a Kádár-korban folytatott küzdelmeiről ezúttal is igen értékes adatokat kapunk –, majd további nevekkel folytatódik. Dr. Püski Sándor a SzDE harmadik, egyben utolsó elnöke volt, Szabó Dezső műveinek fő terjesztője, Hartyányi István (könyvtáros – Szabó Dezső bibliográfusa Budai-Balogh Sándorral egyetemben [14] – pedig szintúgy meghatározója volt a SzDE összejöveteleinek, akárcsak Gombos Gyula irodalomtörténész, dr. Kardos Ernő vegyész, Dienes Lajosné Eötvös Flóra tanítónő, dr. Kovács Zoltán jogász, Fitos Vilmos lapszerkesztő, dr. Hegedüs Lóránt református főpásztor – no és persze Csurka István.

A SzDE a Csurka István által létrehozott Bocskai Szabadegyetem keretében is szervezett előadásokat 1999 és 2003 között Szabó Dezsőről (előadói voltak Bíró Zoltán, Cs. Varga István, Szőcs Zoltán). [15]

Azonban elérkezett a SzDE életében is a „lejtmenet” ideje. [16] (2007-ben a Gellérthegyi Szabó Dezső-szobornál tartott megemlékezésre 120 névre szóló meghívó ment ki, s 6-an jelentek meg! [17]). 2011-ben Szőcs Zoltán kénytelen lett szembenézni a súlyos ténnyel: az emléktársaság már csak papíron létezik, ezért megszűntnek nyilvánította. [18] Kötete e részét lezárandó, mellékelte a SzDE története számos hivatalos dokumentumának másolatát. [19]

Könyve második része az 1989-ben megszületett „Hunnia” folyóirat létrejöttének körülményeit, annak formálásában való szerkesztői tevékenységét, végül „kimúlása” hiteles történetét adja. [20] Egy biztos: a rendszerváltozás alatti és utáni keresztény-magyar sajtó legértékesebb folyóiratainak egyike volt, valóságos aziluma ama régi-új szerzőknek, akik tudatosan mentek szembe a „mainstreaming” médiumok történelemhamisításaival. Helyszűke miatt aligha részletezhető, mi minden látott benne napvilágot, mindenesetre Szőcs ezúttal is alapos adatolásai által megismerhetjük, miként működött az aczéli cenzúra 1989 után is a folyóirat fogadtatásában. [21]

Jegyzetek

[1] A könyv címét rövidítve idézzük (SzDE, Hunnia). 13-16.

Hírdetés

[2] SzDE, Hunnia, 16-20.

[3] SzDE, Hunnia, 20-24.

[4] SzDE, Hunnia, 25.

[5] SzDE, Hunnia, 26-31.

[6] SzDE, Hunnia, 32-33.

[7] SzDE, Hunnia, 34-35.

[8] SzDE, Hunnia, 36-39.

[9] 1993. október, 3-37.

[10] SzDE, Hunnia, 41-42.

[11] SzDE, Hunnia, 43-54.

[12] SzDE, Hunnia, 55-61.

[13] SzDE, Hunnia, 63-73.

[14] Kettejüknek köszönhetően jelent meg 1991-ben (mindössze 400 példányban!) a Szenci Molnár Társaság kiadásában a 463 oldalas, 5204 tételes Szabó Dezső bibliográfia.

[15] SzDE, Hunnia, 75-76.

[16] SzDE, Hunnia, 77-82.

[17] SzDE, Hunnia, 77.

[18] SzDE, Hunnia, 82.

[19] SzDE, Hunnia, 83-101.

[20] SzDE, Hunnia, 107-184.

[21] SzDE, Hunnia, 141-155.A rész végén a folyóirat történetével kapcsolatban még bőségesebben találhatók dokumentumok (185-237.), mint előbb a SzDE esetében.

(FÉNYŰZÉSEM 70-1. Szőcs Zoltán emlékére. Szerk.: Dóczi Székely Gábor. Tuzsér-Szigetszentmiklós, 2021. Szerzői kiadás. 183-186.)

Ifj. Tompó László – Hunhír.info

(Folytatjuk.)


Forrás:hunhir.info
Tovább a cikkre »