„Magam ura, mások szolgája” – morzsák egy fél évszázados életútból

„Magam ura, mások szolgája” – morzsák egy fél évszázados életútból

Ezzel a címmel jelent meg Szále László könyve az ipolybalogi születésű Pásztor Béláról, 200 oldalon, fotókkal illusztrálva.

A könyv írója, Pásztor Béla legjobb ismerője szerint Európa-szerte egyedülálló módon több mint fél évszázada vezeti Veresegyházát, előbb mint tanácselnök (1965–1990), majd mint polgármester.

Édesapja a Zselíz melletti Sáróról származott, Pásztor Béla Ipolybalogon született. 1946 tavaszán a deportálások miatt Magyarországra menekült családjával és 1948-ban Erdővárosba költözött.

1965. szeptember 1-én megválasztották Veresegyház tanácselnökének, holott soha nem volt az állampárt (MSZMP) tagja, mégis ezt a tisztséget 1990. október 12-ig betöltötte, amikor is csak a megnevezése változott meg, a város polgármesterévé választották. Többször újraválasztották, mind a mai napig polgármester.

Szále László Pásztor Béla egykori osztálytársa, barátja. Könyve a mindig többes szám első személyben beszélő polgármester életútjáról szól, amit ő maga „mondott tollba”, mert nem használja kommunikációs eszköznek a technika vívmányait, hanem dolgozik, cselekszik, személyesen elutazik, ha kell a világ végére.

Fejezetekbe foglalva csak idézetekkel lehet jelezni munkásságát. Felsorolni egy ismertető írásban lehetetlen.

Az Ötvenhat év címet viselő fejezet mottója Zrínyi Miklóst idézi: Akiben megvan a jó szándék, annak semmi sem nehéz”. „Hogy milyennek látjuk a világot, tudjuk jól, nemcsak a nézés objektumától függ, hanem a néző szubjektumától is. …hogy pl. sötét-e a szemüveg, vagy rózsaszín”– vallja a könyv szerzője.

Az egykori ráckevei gimnazista Pásztor Béla, „nagy volt, és vagány, erős, akinek minden szavára odafigyeltek, hódításait irigyelték. Vezér volt. Most a könyv szerzője Városférfinak nevezi, aki már életében kiérdemelte kortársaitól – pártállásától függetlenül-, hogy »ő igazi államférfi«. A legjobbak is általában évtizedek múlva kapják meg ezt a jelzőt az állítólag jobban látó utókortól. Pásztor Béla helyi politikus, egy kisváros vezetője…. Mondhatnánk, hogy ő tényleg a város első szolgája. Nem lázadó, hanem afféle lojális másként gondolkodó volt, s mégis még a szocialista hatalom is megtartotta őt negyedszázadon át a nagyközség élén. Párttagság nélkül és hívő emberként is.

S mivel nem lehet oldalakat idézni a polgármester vallomásából, egy-egy megszívlelendő gondolatot választottam, mely talán elgondolkoztató a jelen vagy jövő településvezetők részére is.

„A siker sosem szédített meg…. Tudtam, hogy az én szakmámban minden siker közös munka eredménye …A tanulás természetes folyamat… Utazásaim során egyértelművé vált: ha látod más városát, látod a magadét is… A mai Veresegyházban fél Európa benne van… Aki tájékozódni akar, az ne a közeli célokat nézze, hanem a távolit…

Hírdetés

Ami nem volt természetes és életszerű, azt nem tudtam elfogadni a jogszabályok közül sem. Egyszer még a vádlottak padján is ültem, de mindig nyugodt voltam, tudtam: az élet igazsága erősebb minden kreált jogszabálynál.”

A könyv fejezeteiben a lényegre törekedve, de mindent elmond. Már a fejezetcímek is kifejezők: A makacsság hasznai; Szabálytalanul, de helyesen; Ipartelepítés; Chinoin; Pharmavit, Sanofi vitákkal; A kudarc haszna.

Most készül egy szoborcsoport, amely az önkéntes városépítőknek állít emléket, írja egy fejezetben. A társadalmi munkának nemcsak szervezője volt, de az első résztvevője is. „A rendszeres hétvégi közös munkák úgy összekovácsolták a veresegyházi embereket, hogy szinte keresték az új feladatokat. Az 1970-es években szinte mindent közösségi munkával építettek. «Mindenki meggyőzhető” – vallja a polgármester.

– folytatja és magyarázatot is ad a polgármester. E gyors fejlődés alatt olyan szakemberekkel dolgozott, mint Makovecz Imre, Somodi Imre, Zsigmond László, (főépítész) aki szerinte főnyeremény, ezt tükrözi a város arculata, esztétikai varázsa.

„A gyerekekért semmi se drága” – A Fabriczius iskolát 1987-től építik, bővítik. Merem állítani, hogy az ország legszebb és legkorszerűbb iskolája. Különösen szép belső tereit Zsigmond Ágnes belsőépítész tervezte, Kun Éva keramikus életfája, falburkolatai, ivókútjai, a helyi művészek munkái megállítják az arra járót. Na és a 4400 négyzetméteres városi sportcsarnok, a legújabb építmények egyike (teljes költségét a város állta). Vagy az új katolikus templom, melyet egy év alatt építettek fel. A templomban a hitéleti eseményeken kívül hangversenyeket is tartanak, de van benne kávézó is, nem a szakrális részben, hanem külön folyosóval.

A népszerű Medveotthonnak hosszú története van, 1998 novemberében nyílt meg. Az 5,5 hektáros területen jól érzik magukat a medvék, farkasok, hiúzok, lámák. A háziállatfarm is kedvelt hely lett főleg a városi gyerekek számára.

56 év! „Akiben megvan a jó szándék, annak semmi nem nehéz” – Zrínyi Miklóstól való az idézet, s ez jellemzi a polgármestert is.

Sokan ismerjük, csodáljuk, tiszteljük, visszajárunk hozzájuk, mert ő az otthont, a szülőföldet soha nem felejtette. Számtalan települést, önkormányzatot, civil szervezetet, iskolát, egyházat segített a Felvidéken is.

Mikor Veresegyházon találkozunk az erdélyiekkel is (akiket szintén segít), testvérként köszöntjük egymást. Ezt is az ottani légkör teszi, a nemcsak a vezető, de minden alkalmazott részéről tapasztalható vendégszeretet.

Pásztor Béláról sokan tudjuk, hogy szorosan kötődik szülőföldjéhez, nemzetéhez, és hogy tőle telhetően segíti a Kárpát-medencében élő magyarokat.

Pásztor Béla rendkívül udvarias és lojális ember. Két arca van, jellemzi egyik kollégája: az egyik a bölcs, a higgadt, a mosolygós, a mindent megértő, mindennel megbékélt. A másik arca megtartotta régi lelkületét, a hűséget, a felelősséget, a konokot, a mindig újat, jobbat keresőt. További kettősségek: udvariasság és szókimondás, szerénység és magabízó öntudat.

Tab város polgármestere ezzel a gondolattal bocsátja útjára e könyvet, mely nekünk is szól:

E könyv főszereplőjének hitvallása: „Tiszta fejjel és tiszta kézzel. Semmi nem történhet az én kedvemért.”

Pásztor Béla 2018-ban Komáromban megkapta a Felvidéki Magyarságért Díjat.

(Dániel Erzsébet/Felvidék.ma)


Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »