Ma van a Szovjetunióba elhurcoltak emléknapja

Közös feladatnak nevezte a hét évtizede kezdődött tragédia emlékének őrzését a Miniszterelnökség nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkára a Gulágra hurcoltakról szóló pénteki budapesti konferencián. Egy nemzet jövője elválaszthatatlan a múltjától, ezért “közös feladatunk őrizni” a hetven éve történtek emlékét – hangsúlyozta Szilágyi Péter A Kárpát-medence elveszített területeiről (Kárpátalja, Erdély, Felvidék és Délvidék) szovjet típusú táborokba hurcoltak kálváriája című konferencián.

 

„A Gulágot megjárt hősök, élők és holtak, példaképek az egész nemzet számára, az ember legyőzhetetlenségének és a hitnek a példaképei, akik megmutatták, miként lehet a legkiszolgáltatottabb helyzetben is megőrizni a reményt és az emberi méltóságot“

– fogalmazott Szilágyi Péter.

 

Völner: közös felelősség a Gulág-túlélők történeteinek megismertetése

 

A Gulág áldozatainak emlékkövénél tartott ünnepségen Völner Pál úgy fogalmazott:

Ezen a napon azokra az áldozatokra emlékezünk, akiket elfelejtett a 20. század, akiknek a sorsát nemhogy nem kutathatták történészek, de akik évtizedeken keresztül maguk sem beszélhettek az átélt szörnyűségekről. Az elhurcoltak létszámát sem tudhatjuk pontosan, mivel csak az embertelen események után mintegy fél évszázaddal vált ismertté hivatalosan a sorsuk

– tette hozzá.

 

 

forrás: hirek.sk

 

Az államtitkár hazugnak és cinikusnak nevezte a “málenkij robot”, azaz a “kis munka” kifejezést, amelynek jegyében az otthonukból, a hazájukból elhurcolták az embereket, hogy aztán több ezer kilométerrel távolabb, embertelen körülmények között akár halálra is dolgoztassák őket.

 

Arról is beszélt, hogy a hadifoglyok kiirtása nem volt célja a sztálini diktatúrának, egyszerűen csak nem számított az életük, fogyóeszköznek tartotta őket a gőgös moszkvai vezetés, amely a nagyratörő és a legtöbb esetben értelmetlen terveit akarta kiviteleztetni a foglyokkal.

 

Völner Pál hozzátette, hogy a gyűjtőtáborokban olyan körülmények voltak, amelyeket túlélni és ép ésszel kibírni nehéz volt, aki pedig szökni próbált, azt gondolkodás nélkül megölték, hiszen az életük mit sem számított a fogvatartóiknak.

 

forrás: mult-kor.hu

 

Nemcsak a holtak az áldozatok, hanem azok is, akik túlélték a Gulágot

 

Nemcsak azok az áldozatok, akik az életüket vesztették a Gulágon, hanem azok is, akik túlélték a rabszolgaság hosszú éveit, és végül hazatérhettek – mutatott rá.

 

Hozzátette:

Ezeknek az embereknek a családtagjai is áldozatoknak tekinthetők, mivel szeretteik hazatértéig folyamatos bizonytalanságban kellett élniük, majd szembesülniük kellett azzal, mit tett az embertelen rezsim a hozzátartozóikkal és még a hallgatásban is osztozniuk kellett.

 

Völner Pál közölte: ahogy a Szovjetunióba elhurcoltak, úgy az egész ország némán tűrt fél évszázadon át, de

“Magyarország úgy döntött, hogy véget vet a némaságnak és a hazugságnak és a valóságról fog szólni, legyen az múltja vagy jelene”.

 

A Magyar Országgyűlés 2012. május 21-én döntött arról, hogy november 25-e legyen a Szovjetunióba elhurcolt magyar politikai rabok és kényszermunkások emléknapja, mert 1953-ban ezen a napon 1500 politikai elítélt érkezhetett haza a Szovjetunióból. Völner Pál felidézte: azért választották ezt a dátumot, mert 1953-ban ezen a napon érkezett vissza Magyarországra a táborokból szabadon bocsátott rabok egy nagy csoportja.

 

A második világháború alatti és utáni Magyarország területéről mintegy 800 ezer embert hurcolhattak a Szovjetunióba, ahonnan csak átlagosan 28 hónapos kényszermunka után térhettek haza, ha túlélték az embertelen körülmények közötti megpróbáltatásokat.

 

 

MTI, mult-kor.hu

Nyitókép: mult-kor.hu


Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »