Lukács (Löwinger) szennyesét mossa a Mazsihisz

Lukács (Löwinger) szennyesét mossa a Mazsihisz

Publicisztikáimból lassan már egy testes kötetre valónyit állíthatnék össze a Mazsihisz viselt dolgairól írottakból. Nem mintha nem lenne más dolgom, de hát ugye publicista minőségemben aligha tehetek mást. Nézzük hát a Mazsihisz legújabb attrakcióját!

Magyar Menedék - Sitchin

1885. április 13-án született Lukács-Löwinger. Róla ma a Mazsihisz honlapján névtelenül egy méltatás jelent meg, miszerint ő „az egyik legismertebb magyar filozófus a világon”, aki a dualizmus kori Magyarországot hazugnak tartja és mélységesen megveti, majd „a Tanácsköztársaság idején már kommunista, népbiztosi szerepet is vállal és saját beszámolója szerint részt vesz nyolc, a román fronton meghátráló vöröskatona kivégeztetésében”.

Érdekes. A Mazsihisz, a hazai zsidóság legfőbb ejtőernyős szervezete, egyetlen szót sem szól arról, hogy Lukács milyen népbiztos volt. Elárulom: közoktatásügyi. A népbiztosok közül a legnagyobb kárt éppen az általa vezérelt közoktatási népbiztosok követték el. Ebbe belefért az egyházi iskolák kommunizálása, a magyar irodalom és a történelem tananyag „osztályharcos” szemléletűsítése, vagy éppen a fiatal zsidó orvostanhallgatók által a fiatal leányok éjszakánként való szexuális zaklatása – amint Tormay Cécile erről a „Bujdosó könyv”-ben ír. No de nézzük tovább a Mazsihizs honlapját!

„Amikor a második világháborút követően visszatér Magyarországra, dicstelen szerepet játszik szépírók és filozófusok partvonalra szorításában, ellehetetlenítésében, aztán – mivel önálló gondolkodását egészen soha nem tudja megfékezni – őt magát is kiszorítják.”

E dicstelen szerepét persze a Síp utcai garnitúra egy kézlegyintéssel elintézi el ezúttal is. Az, hogy Madáchot azért nem tanították a tömény Rákosi-időkben, mert Tragédiájának Ádámja nem illik bele a történelmi materializmus fantazmagóriájába, Lukácsnak volt „köszönhető” éppen. De erről persze nem szólt a Mazsihisz. Ám a legárulkodóbb mondat mégiscsak a legutolsó:

„Tanítványai – közöttük Heller Ágnes – nem csak a Kádár-rendszerrel és a Szovjetunióval fordultak szembe, de a marxizmustól is eltávolodtak.”

Heller és az antimarxizmus! Hú, hát, hogy nem szakad le a plafon ott a Síp utcában! De hogy a végére hagyjam a desszertet. A kiváló Lukács-tanítvány Heller egyszer úgy tartott órát hajdanában-danában az egyetemen mackóban, hogy bejött és azt mondta: „Gyerekek, b@aszni kell, az a legjobb a világon.” Igen, így, szó szerint! Hiába, ilyenkor mondják: az alma nem esett messze a fájától…


Forrás:hunhir.hu
Tovább a cikkre »