Liturgikus napokat tartottak Pannonhalmán – Veres András bemutatta az új Római misekönyvet

Liturgikus napokat tartottak Pannonhalmán – Veres András bemutatta az új Római misekönyvet

A megújulás jegyében Et renovabis címmel tartották meg a hagyományos Liturgikus Tanulmányi Napok rendezvényét augusztus 8. és 10. között Pannonhalmán, a főapátság dísztermében. Ez alkalomból Veres András győri megyéspüspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) elnöke bemutatta a Római misekönyv új kiadását.

A Pannonhalmi Főapátság 2019 óta kínál liturgikus képzést a Budapesten megrendezett 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus „erőterében”.

Az idei Liturgikus Tanumányi Napok (LTN) előadói a magyarországi plébániai közösségek liturgikus megújulásához adtak szempontokat a Ferenc pápa által elindított szinodális folyamat nyomán, a II. Vatikáni Zsinat egyházképe alapján.

A képzés első napján egyházi közösségeink megújulásáról beszéltek az előadók, többek között Hortobágyi T. Cirill OSB főapát.

Az LTN második napja Simon T. László OSB, a római Szent Anzelm Egyetem tanára biblikus előadásával kezdődött – többek között a János-evangélium kulcsfogalmairól, összehasonlítva a szinoptikusok szóhasználatával, teológiájával.

A képzésen résztvevők videofelvétel segítségével meghallgathatták Kevin W. Irwin (Catholic University of America) Washingtonban rögzített előadását a liturgikus élet megújításáról. Az amerikai lelkipásztor – akinek Békés Gellért OSB volt a doktori témavezetője a római Szent Anzelm Egyetemen – rendszeresen publikál kommentárokat a Szentatya által kiadott pápai megnyilatkozásokról.

Ez alkalommal Ferenc pápa idén június 29-én megjelent Desiderio desideravi (Vágyva vágytam…) kezdetű apostoli levelének főbb szempontjairól beszélt, hangsúlyozva a liturgia szépségét és evangelizáló szerepét.

Egyrészt fontos, hogy milyen módon zajlik az ünneplés (a klerikusok részéről a jó hozzáállás Keresztelő Szent János nyomán rámutatni Krisztusra, valamint az a szempont, hogy az elvetett mag a fontos, nem a klerikus közvetítő, aki a magot veti).

Az ünneplő közösség tagjai számára elsődleges, hogy a liturgia formáló, evangelizáló ereje (formációja) által Isten valóságának részeseivé váljanak, ne pusztán információk átadása (tanítás, tanulás) történjék a szertartásokon.

A liturgikus szövegek formálnak bennünket, hatnak az életünkre. A liturgia alkalmassá tesz, hogy istenhordozókká váljunk a világ számára. A liturgia által Isten mindig meghív bennünket a vele való közösségre – mondta Kevin W. Irwin. A szentségi teológia amerikai képviselője a pápa gondolatai nyomán leszögezte: formálódásunk teljessége Krisztushoz való alakulásunk az Egyház tagjaként.

A tanulás és a képzés fontos a hitben, ugyanakkor látnunk kell, hogy

Krisztus értünk halt meg, és ezt a hitben tapasztaljuk meg – fejtette ki az amerikai lelkipásztor. – A liturgia általi formálódás fontos része az eucharisztikus imák tanulmányozása, megértése.

Kevin W. Irwin arról is beszélt, hogy a most megjelent pápai megnyilatkozásnak a II. Vatikáni Zsinat dokumentumain alapuló mondanivalója azért lényeges és időszerű, mert a tridenti rítushoz való ragaszkodás az elmúlt években megosztottságot eredményezett az Egyházban. A tridenti egyházképből és katekézisből többek között hiányzik a társadalmi igazságosság szempontja.

A pannonhalmi konferencián a továbbiakban két liturgikus szakember, Fehérváry Jákó OSB és Káposztássy Béla közös előadása következett a liturgia helyzetéről a mai Magyarországon.

Káposztássy Béla az előző előadáshoz kapcsolódva a pápai dokumentum nyomán rámutatott: a tridenti rítushoz ragaszkodó hívőket nem kell megbélyegezni, ugyanakkor szükséges, hogy „az embereket mélyebben bevezessük a liturgiába (formáció), mert elindult egyfajta szakadás a tridenti miséhez ragaszkodók irányából, akiknél a formálódás speciális (nárcisztikus, tekintélyelvű, elitista) lelki alkat kialakulásához vezetett”.

Ezzel szemben a lex orandi lex credendi (az Egyház imádságának szabálya határozza meg a hit szabályát) elve alapján a liturgiának igaz bűnbánatra és a közösséghez kellene vezetnie.

Ferenc pápa azt tanítja, hogy meg kell tisztítani a motivációinkat, az Egyházhoz való hozzáállásunkat. A Szentatya meglátta, hogy most lépni kell, ezért nyilatkozott meg apostoli levélben, elkerülendő az esetleges szakadást – fejtette ki Káposztássy Béla.

Fehérváry Jákó OSB többek között arról beszélt, hogy a liturgikus mozgalmat, amely a misztériummal való találkozás jegyében mozdult előre, XII. Piusz pápa 1956-ban (már a II. Vatikáni Zsinat előtt) így jellemezte: „A Szentlélek átvonulása az Egyházon”. XVI. Benedek 2007-ben azt fogalmazta meg, hogy a régi rítus életben tartása gazdagíthatja az új liturgiát, például a „szent” fogalmának elmélyítésével.

Ferenc pápa azonban úgy látja, hogy vissza kell térni a liturgikus mozgalom eredeti intuícióihoz és szándékához, legfőképpen ahhoz, hogy az Egyház istentisztelete (liturgiája) váljon lelki életének középpontjává. A keresztény beavatás egyébként is a rítusokon keresztül és a szövegek által történik – hangsúlyozta Fehérváry Jákó.

Hírdetés

Káposztássy Béla leszögezte, hogy Magyarországon a jelenlegi oktatási gyakorlatban hiányzik a liturgikus formáció, a kereszténység lényegével való találkozás; a kispapképzésben is javarészt csak a szertartások tanulására szorítkoznak, ami elengedhetetlen ugyan, de nem elégséges. Ferenc pápa a liturgikus teológia beemelését javasolja a fő hittudományi tárgyak közé.

Fehérváry Jákó OSB a továbbiakban több jó kezdeményezést, „izgalmas próbálkozást” (tematikus lelkigyakorlatot és magát a pannonhalmi képzést) említett a liturgikus megújulás terén, valamint javasolta a Római misekönyv általános rendelkezéseinek tanulmányozását.

Ezt követően Szita Bánk OSB a Pannonhalmi Zsolozsma készülő új kiadásának kihívásairól tartott előadást.

Mint mondta: ez a közösségi munka, „ szinodális tapasztalat” még az elején tart; a legnehezebb feladatnak a héber szöveget alapul vevő zsoltárfordítás mutatkozik, különös tekintettel a magyar prozódiára (az énekelhetőség szempontjai alapján).

A képzési nap közepén Veres András győri püspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) elnöke tartott előadást a Római misekönyv magyar kiadásának megújításáról.

A főpásztor örömmel mutatta fel előadása elején a misekönyv új kiadásának első példányát, amely hosszú, „kalandos” utat megjárva készült el. Az MKPK szándéka az volt, hogy az új misekönyv elkészüljön az eucharisztikus kongresszusra, a szentszéki megerősítés folyamata azonban elhúzódott.

Fontos, hogy az új misekönyv az összmagyarságot célozza. A határon túli püspökök kérését is figyelembe véve a területükön élt magyar boldogokat, emléknapjaikat is belevették a misekönyvbe – ismertette az MKPK elnöke. – A vatikáni jóváhagyás, „tudomásulvétel” ebben az esetben nem jött könnyen; az adott boldogok, szentek végül bent maradhattak a szövegben, de átkerültek a függelékbe.

A nyomdai kapacitáshiány és az orosz–ukrán háború nyomán kialakult világpiaci papírhiány is késleltette a kiadás folyamatát. A nyomtatáshoz szükséges magas minőségű papírt végül Finnországból sikerült beszerezni.

A misekönyv tipográfiáját úgy kellett megszerkeszteni, hogy az olvashatóságot segítse (egy amerikai kiadású, angol nyelvű misekönyvet vettek alapul), az énekes részeknél a hajlításokat jelölik – mondta el Veres András püspök. – Ügyelni kellett ugyanakkor arra is, hogy ne legyen túlontúl vaskos a könyv, annak ellenére, hogy a szöveg bővebb lett .

Szükségessé vált az új kiadás, mert már nem lehetett hozzájutni, főként a külhoni magyarság részéről. Új szenteket, boldogokat avattak az elmúlt évtizedekben, s őket is be kellett venni a szövegekbe. A Vatikán 2028-ben revideálta, majd 2008-ban módosította, finomította a misekönyv szövegét. Mindezért tehát megérett az idő arra, hogy magyar nyelven is készüljön egy új kiadású Római misekönyv – emelte ki Veres András a pannonhalmi konferencián.

Az első kétszáz példány már elkészült, a továbbiak nyomtatása, kötése következik, s „egy adott időpontban, egységesen térünk át a használatára” az MKPK döntése szerint– tette hozzá a főpásztor.

Az MKPK elnöke kérdésre válaszolva elmondta, hogy kis és közepes méretű kiadás is készül. A misekönyvet meg lehet vásárolni eredeti bőrkötésben, bőrhatású kötésben és borítólap nélküli kiadásban is.

Veres András püspök arról tájékoztatta a jelenlévőket, hogy az 1991-ben kiadott magyar nyelvű Római misekönyv lényegi részei nem módosultak, a mostani kiadásban azonban több változás található, amelyeket a papok és a világi hívek tapasztalni fognak; emellett különféle javításokra és betoldásokra is szükség volt a Szentszék által kiadott latin nyelvű Editio Typica-t szem előtt tartva.

A püspök a változásokról szólva részletezett öt fontos módosítást. Egyrészt a bevezető szertartásoknál, a közgyónásnál eddig az állt a misekönyvben: „Kérem ezért a Boldogságos, mindenkor Szeplőtelen Szűz Máriát…” Innen kikerült a szeplőtelen kifejezés, mivel az nem része a latin szövegnek.

Másrészt az eucharisztikus liturgiánál eddig az szerepelt: „a bor és víz titka által”. Itt csak a szórendet kellett megváltoztatni a latin szerint. A jövőben ez tehát úgy hangzik majd: „a víz és a bor titka által”.

Amikor az eucharisztikus liturgiánál a pap a hívek felé fordul, az új fordítás szerint a következőket mondja: „Imádkozzatok testvéreim, hogy az én áldozatom és a tiétek kedves legyen a mindenható Atyaisten előtt!”

A békeköszöntésnél eddig az szerepelt a szövegben, hogy „Köszöntsétek egymást a béke jelével!” Ennek helyére (az eredeti szentszéki kiadást hűen fordítva) az kerül: „Engesztelődjetek ki szívből egymással!” Veres András elmondta, hogy ezt a módosítást az MKPK már korábban, a Covid-járvány miatt megtette.

Az ötödik, a püspök által a pannonhalmi konferencián említett változás a következő: az áldozás előtti részben a misekönyvben ez állt: „Boldogok, akiket meghív asztalához Jézus, az Isten Báránya.” Az új kiadásban ezt felváltja a következő kijelentés: „Boldogok, akik meghívást kaptak a Bárány lakomájára”, szintén a latin eredetivel megegyezően.

Az MKPK döntése nyomán előkészítés alatt állnak az új olvasmányoskönyvek is, amelyek az új misekönyvhöz hasonlóan a Neovulgata alapján készülnek.

A Pannonhalmán megtartott liturgikus konferencia második napján a továbbiakban a liturgikus énekek megújításának kérdéseit tárgyalták az előadók, ökumenikus keretek között.

Katolikus részről Horváth István, a Harmat Artúr Központi Kántorképző igazgatója, az Apor Vilmos Katolikus Főiskola tanára beszélt az évszázadok folyamán zajló katolikus egyházzenei megújulásról.

A Liturgikus Tanulmányi Napok a rendezvény zárónapján az egyházi szolgálatok megújulásáról szólt, különös tekintettel az állandó diakónusok tevékenységére.

Szerző: Körössy László

Fotó: Lambert Attila

Magyar Kurír


Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »