Lévárton nagy becsben tartják dr. Ujváry Zoltán néprajzkutató emlékét. A kevesebb mint száz lakosú gömöri faluban 2004-ben díszpolgárrá avatták a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem professzorát, majd idén nyáron, alig három és fél évvel a halála után szobrot állítottak a tiszteletére.
Ujváry Zoltán 1932. január 25-én született a Sajó-völgyi Hét községben. Hét az egykori Gömör megyéhez tartozott, ma Borsod-Abaúj-Zemplén megye része, mindössze 4 kilométerre fekszik a szlovák–magyar határtól. Noha Ujváry szinte egész életét Debrecenben töltötte, gömöri származását szívén viselte, és nem tudott elszakadni ettől a vidéktől. Olyannyira nem, hogy annak egyik legjelesebb kutatójává vált.
1955-ben szerzett diplomát magyar nyelv és irodalom szakos középiskolai tanárként az akkori Kossuth Lajos Tudományegyetemen, ahol még ugyanabban az évben megkezdte munkáját mint a Néprajzi Tanszék munkatársa. Pályája meredeken ívelt felfelé, hiszen hamarosan adjunktussá lépett elő, 1969-ben bölcsészdoktor, tíz évvel később egyetemi tanár, tanszékvezető, majd végül a Magyar Tudományos Akadémia doktora. 2002-től pedig professor emeritusként folytatta munkáját.
Több mint fél évszázados tudományos pályafutása során a folklorisztika, a népszokás és a kutatástörténet területén ért el jelentős eredményeket.
Figyelme fókuszában nemcsak a magyarság néphagyománya állt, hanem a határon túli magyarság sorsa, az etnikumok és a nemzetiségek közötti kapcsolatok alakulása, illetve a magyarországi múzeumi hálózat épülése.
Szülőföldje, a történelmi Gömör megye magyarsága felé mindig kiemelt figyelemmel fordult. Tudományos tevékenységét számtalan önálló kötet, több mint háromszáz nemzetközi és idegen nyelven megjelent tanulmány, konferenciaszereplések, valamint a tudományos közéletben való aktivitás jellemezte.
Munkásságát számos elismeréssel jutalmazták. Elnyerte többek között Debrecen város Csokonai-díját és a Pro Urbe díjat, Hajdú-Bihar megye Kölcsey-díját, megkapta a Magyar Köztársaság Érdemrend kiskeresztjét, az Ortutay Gyula-, Móra Ferenc-, Györffy István-emlékérmet, az Európai Folklór Intézet érmét, és több alkalommal, három művéért a rangos nemzetközi Pietré-díjat. 1992-ben az elnökletével Debrecenben működő ETNICA Alapítvány megalapította a Pro Gömör díjat. A díjat olyan személyek kaphatják, akik kulturális és közművelődési területen fejtették ki tevékenységüket az egykori Gömör vármegye szlovákiai és magyarországi oldalán. Az elismerést minden évben két személy kapja meg, egy szlovákiai és egy magyarországi.
Rengeteg publikációja jelent meg. Kiadta a Gömöri népdalok és népballadák c. gyűjteményét, további műveiben leírta a helyi adomákat, a farsangi népszokásokat, valamint Mátyás király gömöri hagyományait.
1991-ben a Népi táplálkozás három gömöri völgyben című munkájában a Szuha-völgy, a Turóc-völgy és a Csermosnya-völgy néprajzát részletezi több mint 250 oldalon. Termékenységét jól mutatja, hogy ugyanebben az évben jelent meg a Szülőföldön hontalanul című könyve, amely alapmunkának számít a kitelepítések és a deportálások történetének megismeréséhez. Ebben a lévárti Horváth család sorsán keresztül dolgozta fel a Beneš-dekrétumok általi jogfosztottság korszakának fájó eseményeit, a helyiek elhurcolását. A könyv azóta több kiadást is megélt, sőt a Lilium Aurum szlovák nyelven is kiadta.
Részben tehát ebből fakad a lévárti kötődés. Halász Márta, a község jelenlegi polgármestere is megerősíti, hogy Ujváry valóban sokat dolgozott, kutatott ezen a vidéken, ő maga is személyesen ismerte a professzort. A falu lakossága hálás, amiért leírta a második világháborút követő kitelépítések kálváriáját, és megörökítette azt az utókornak. Ezért is döntöttek úgy, hogy a község díszpolgárává avatják, majd 2018-as halála után elhatározták, hogy szobrot állítanak az emlékének. Ennek ünnepélyes átadására idén júliusban, a lévárti falunapok keretében kerülhetett sor.
A travertin mészkőtalapzaton álló bronz mellszobor a szepsi Lukács János szobrász alkotása. A szobor elkészítését a Magyar Kormány támogatta. Az ünnepségen mondott beszédében Czimbalmosné Molnár Éva, a Nemzetpolitikai Államtitkárság főosztályvezetője úgy fogalmazott, hogy nemzetünk megmaradása ma sem attól függ csupán, hogy hányan vagyunk, hanem attól, hogy van-e magyar lélek, van-e bennünk életerő.
– Nem a közösség mérete, hanem az elkötelezettsége, tenni akarása határozza meg a súlyát nemzetünk jövőjének alakításában. Éppen ezért számunkra minden magyar számít. Minden magyar közösséget, legyen az nagy vagy kicsi, számontartunk és támogatunk a megmaradásban
– hangsúlyozta, majd kitért arra, hogy ez a pici gömöri község fontosnak tartotta a professzor Gömörben kifejtett kiemelkedő kutatómunkáját. Tevékenységére ezzel a mellszoborral hívja fel a figyelmet.
Juhász Péter, az MKP besztercebányai megyei képviselője felidézte, hogy Ujváry olyan emberekről írt, akik nem voltak hajlandók elárulni őseik nyelvét, kultúráját és szellemiségét, még azon az áron sem, hogy mindenüket elvették.
– Ez napjainkban is elgondolkodtató, hiszen ma is, talán finomabb eszközökkel, de folyamatosan próbálnak elvenni tőlünk dolgokat. Próbálják szűkíteni az életterünket, azt a magyar világot, amelyben mi élni szeretünk, és szeretnénk, ha a gyermekeink is ebben nevelkednének. Tavaly letelt 100 átkos, kínos év, amely a magyarság keresztútjának vélhetően a vége. A magyarság végigjárta a maga poklát, és nagyon bízom benne, hogy a 100 év elteltével olyan világ kezdődik, amely teljesen más összefüggésekre fog épülni
– fejtette ki Juhász.
A beszédeket követően Galo Gábor atya szentelte fel a leleplezett szobrot, majd a különböző kulturális, civil, politikai szervezetek képviselői elhelyezték a tisztelet és a megemlékezés koszorúit.
Megjelent a Magyar7 hetilap 2021/29. számában.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
