Létsíkok

Legutóbbi adásukban Puzsérék visszatértek szellemi témájukhoz. Ami jó, mert ebben tényleg képesek értelmeset mondani.

Tulajdonképpen mindig a legnagyobb rejtély számomra Puzsérben az volt, hogy lehet valakinek a kedvence egyszerre Hamvas Béla és a liberalizmus. Lehet, hogy bennem a hiba, de az én Hamvas-olvasatom egyértelműen antiliberális, sőt Hamvas egyértelműen egy antimodernista szellemi irány legnagyobb magyar képviselője. De ezek összeegyeztetése legyen az ő baja.

A kérdés, amire kitértek: a 3 létsík egymáshoz való viszonya. A megnevezés nehéz magyarul, mert a “szellem” és “lélek” szavak simán felcserélhetők, sokan így, mások úgy értik.

Talán jobb ezért itt az eredeti görög szavak alkalmazása, ezeket ugyanis nem lehet keverni: szóma – pszükhé (középkori és újörög ejtéssel: pszihé) – pneuma. Itt a magyar “pszichológus” szó miatt nincs keveredés, hiszen nyilvánvaló, hogy a pszichológus nem vallási szertartásokat csinál. Míg a magyar “lelkész” szó meg mindent összezavar, hiszen a lelkész valójában “szellemész” kellene, hogy legyen, viszont ilyen szó magyarul nem létezik.

(A szláv nyelvekben pl. nincs ilyen probléma. ahogy az újlatin nyelvekben se: nem keverhető össze a “felső” és a “középső” szint.)

Első látásra úgy tűnne, a 3 szint összefügg. Ennek a legkövetkezetesebb képviselője az amerikai újprotestáns “jólét doktrína” (tegyük hozzá a tisztesség kedvéért: csak az újrotestánsok kisebb része hisz ebben), mely szerint az igaz hívő lelkileg (pszihé) és testileg is tökéletes, sőt a lelki egészség és a testi jólét éppenhogy a jhlyes szellemi (pneuma) élet jele.

S fordítva is. Magyarul: aki vak, süket, béna, impotens, stb. az meg is érdemli. S aki nyomorog, nélkülözve él, az is okkal él így, mindez az ő önhibája. A nyomorgás megoldása az igaz hit, mert aki nyomorog, az hitetlensége miatt van nyomorban, míg ha hinni kezd igaz szívvel, akkor Isten milliomost csinál belőle.

Tulajdonképpen, mint a liberalizmus: aki lusta, az szegény, míg aki szorgalmas, az elnyeri jutalmát, csak itt nem szorgalmasnak kell lenni, hanem igaz szívvel Istenben hinni. Hiszen Isten nyilván nem hagyja szegénységben, betegségben igaz híveit.

Persze mindennek semmilyen bibliai vagy szenthagyománybeli alapja nincs. Mindenki ismer egyértelműen gonosz, mégis luxusban élő makkegészséges embert. Ahogy Isten leghűebb emberei, az apostolok se lettek megajándékozva se gazdagsággal, se egészséggel, sőt az eredeti 12 apostol közül összesen 1 halt meg idősen, békésen, természetes halállal, mindenki mást megöltek.

A kereszténység eszméjs sokkal inkább azt mondja: pozitív testi és lelki (pszihé) állapot simán lehet negatív szellemi (pneuma) állappot mellett, s a pozitív pneuma meg nem ad pozitív testi és pszihés állapotot.

Hírdetés

Sokkal inkább arról van szó, hogy a pozitív pneumatikus állapot erőt ad a negatív pszichés és testi állapot elviselésére. Nem megváltoztatására, hanem elviselésére.

Ha pedig valakinek pozitív mind a 3 állapota? Nos, az szimpla véletlen, egyszerűen szerencsés helyzet.

Ami szintén biztos: szinte képtelenség arra törekedni hogy mind a 3 legyen pozitív. Ugyanis választani kell, melyikre összpontosítsunk. S bármit is választunk, a többire nem marad erőnk és időnk.

Mondjuk a sztárfocistából ritkán lesz bölcselkedő, mert neki egész nap edzenie kell, s amikor nem edz, akkor meg aludnia kell, s nem mondjuk könyvolvasásra pazarolni az időt. Nem vagyok nagy focirajongó, de annyit még én is hallottam, hogy kiskamasz korában Cristiano Ronaldo a normál edzés után is edzett még pár órát, önszorgalomból. Tulajdonképpen sose csinált semmit, ami ne kapcsolódna a focihoz. Persze lehet, hogy amikor a közeljövőben abbahagyja a pályát, majd hirtelen művelődni kezd, de mégis valószínűbb, hogy fociedző lesz vagy valami ilyesmi.

A hívő számára a kérdés nem kérdés: a pneumát választja, hiszen ezt tekinti a “felső” szintnek, ezáltal a legfontosabbnak. Nyilván örül, ha mázlista, s a másik kettő is jól alakul, de tudja, nem ez a lényeg.

Lásd “teve” és “tű foka”, ami egy közismert leiterjakab, félrefordítás, a valóságban nem “teve”, hanem “kötél”. A görög Biblia-szerző görög szóként értelmezett egy arámi szót. Görögül “teve” = kamélosz (ragozva: kamélon), arámiuk meg “kötél” = kamilon. Réadésul az Újszövetség korában már megkeződött a görög “éta” betű ejtésének változása, a korábbi “é” helyett a nép ejtésben már “i” lett, azaz “kamilosz” és “kamilon” volt az urcai ejtés, csak a a művelt emberek mondták még “é” alakban. (Valójában nem “é”, hanem hosszan ejtett “e”, de most a magyar hagyományos átírást alkalmaztam az egyszerűség kedvéért.)

Miért fontos ez? Mert míg a teve sehogy mehet át a tű fokán, ez fizikai képtelenség, addig a kötél nagy nehézséggel ugyan, de átmehet.

A mai görög helyesírás pont ezért pokoliam nehéz, mindenhol tartják a 2500 évvel ezelőtti írásalakot, miközben azóta az ejtés egész más lett, így ugyanaz a hang jellemzően 4-5 féle alakban is leírható, de mindig csak az egyik a helyes, s a helyes alak csakis gyakorlással tanulható meg. Kb. mint a magyar j/ly, de a görögben tíz darab ilyen j/ly van, s alig van szó, mely ne lenne “problémás”.

Még jó, hogy pér évtizede a görögök megszüntették legalább a csendes hehezet és a 3-féle hanglejtés jelölését, ezek ugyanis megszűntek az ejtésben 1500-1800 éve, de a helyesírásban kötelező maradt az írásuk valamikor az 1970-es évekig.

Puzsérék persze elsősorban buddhista szemszögből adták elő mindezt, hisz a haverja buddhista hitoktató, de az ilyen dolgokban jól látható az ősvallás hatása, más hangsúllyal ugyan, de a buddhizmus ugyanezt mondja.

Azért hozzáteszem, vannak emberek, akik nem fogadják el, hogy a “teve” félrefordítás lenne. Ők a “teve” szót szimpla irodalmi túlzásnak tekintik.


Forrás:bircahang.org
Tovább a cikkre »