Hát kihúztuk a csónakot a partra
Addigra szarrá ázott mindenünk
A gépem ott volt valahol a mélyben
Jó harminc képnyi emlék elmerült
Te nevettél, és csavartad az inget
Amit még reggel loptál rólam el
Hajad kígyókban arcodra tapadva
Egy szál tangában, nadrág úgyse kell
Úgy gondoltuk, hogy könnyítünk a zsákon
Épp szortíroztam, mennyi lesz elég
És bazmegeztem sűrűn, és te akkor
Valahonnan hoztál egy gesztenyét
Középen szétnyílt, furcsa szív-alakban
Mutattad, milyen szép fehér belül
Csak néztem rád: te mondd, megháborodtál?
Azt mondtad, biztos félt ott egyedül
A legjobb résznél megszakad az emlék
Ma sem tudom, az élet mit akart
És messze van az epres ízű csókod
És messze van a sáros Tisza-part
De októberben mindig van egy este
Kibontok egy rozét a kedvedért
És koccintunk, és szemben ülve ott néz
A szív alakú, hülye gesztenyéd.
Forrás:ferfihang.hu
Tovább a cikkre »