Lenke néni mákos tésztája, Jutka zöldbabja – így főztek szomszédék

Lenke néni mákos tésztája, Jutka zöldbabja – így főztek szomszédék

A Szomszédok című teleregényben több olyan jelenet van, amelyben az éhségtől összeesnek a szereplők, mint amennyiben jóllaknak. Így aztán inkább legendás italozások juthatnak eszünkbe Gazdagrétről – a konyak majdnem olyan intenzitással ürült ki a poharakból, mint a Dallasban a whisky. Bőséges lakomák persze nem is kaphattak helyet a teleregényben, hiszen senki nem volt megelégedve az anyagi körülményeivel. Miből futotta volna rá?! Ennek ellenére egy-egy emblematikus étel azért szükségszerűen feltűnt a sorozat hosszú évei során: Lenke néni mákos tésztáját, Jutka zöldbabját, a tízdekás kiszerelésben vásárolt parizereket és virsliket vagy éppen a Sümeghy által kedvelt Rigó Jancsit nem lehet elfelejteni.

Az egyes karaktereket megformáló színészek, ha a Szomszédokban nem is, a Magyar Konyha 1981-es „vidám ünnepi” kiadványában azért számot adtak főzni tudásukról. A Művészek fakanállal alcímet viselő kiadvány a korszak népszerű sémája alapján készült: hírességek mesélnek benne emlékezetes étkezésekről, végül saját receptjüket is megosztják a rajongóikkal.

Pásztor Erzsi a Veri az ördög a feleségét című filmben minden kétséget kizáróan bizonyította, hogy elképesztően tud főzni. Ő is ezzel az emlékkel kezdi a mesélést, mint írja, már „jó nevű” háziasszonynak számított a forgatáskor, ám a rétestészta fej feletti, pörgetve nyújtása még neki is gondot okozott. A rendező talált egy helyi, révfülöpi nénit, aki megtanította volna – ám mint az hamar kiderült, igazán ő sem ismerte ezt a módszert. Pásztor Erzsi végül autodidakta módon, jó pár kárba veszett tészta árán, de megtanulta. Receptjei nem ennyire bonyolultak, inkább nehéz fogások: sertésmájas fasírt krumplipürével és almakompóttal, sonkás rántott sajt, húsleves csülökből, savanyú káposztával sült csülök.

Az Etus rajongói köréhez tartozó ószerest megformáló Horváth Gyula szintén csülökrecepttel rukkolt elő. Négy csülköt puhára főzünk sós, fokhagymás vízben. Ezután kibélelünk egy tűzálló tálat füstölt szalonnával, krumplit szeletelünk rá, majd megsütjük. Ennek a tetejére fogjuk tenni a már kicsontozott főtt csülköt, úgy, hogy a csontok helyére „hosszában kettévágott szafaládét” teszünk. „És most jön a bukéja: 2 gerezd fokhagymából, 1 csomag apróra vágott petrezselyemből és egy kis Vitaprixből [paprikakrém] vagy Piros Aranyból készíts kevés krémet. Ezzel kend be a szafaládét meg a lábakat, önts rá egy pohár tejfölt, és hagyd 20 percig sülni. Forrón tálald. Aki szereti, szórjon rá sütés közben reszelt sajtot.” Olvasni is szédítő, jól példázza, hogy mi számított akkor magyaros ételnek. Horváth egyébként azt is leírja, hogyan „magyarosította” meg az olasz paradicsomos tésztát: szintén Piros Arannyal, kolbásszal… Az ételek ízét nem tisztünk megítélni, mégis, az alapanyagok és a főzéstechnika jól példázza a vasfüggöny mögötti elzártságot, egykor gazdag és kreatív ételkultúránk beszűkülését.

Bogos Zsuzsanna teljes cikkét keresse a Múlt-kor őszi számában.


Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »