A Szibériába elhurcolt lengyeleknek emléket állító múzeum nyílt meg pénteken a kelet-lengyelországi Bialystok városában; az 5,5 ezer négyzetméter területű épületkomplexumban látható korszerű, multimediális eszközöket is felhasználó tárlat elsősorban a szovjet időszakban deportáltak sorsát idézi fel.
A megnyitón részt vevő Andrzej Duda elnök beszédében kijelentette: a múzeum azt mutatja, hogy a lengyelek „olyanok, mint a fű – keresztül gázolhat rajtuk a háború, a szenvedés, de mindig felemelkednek, élnek, kitartanak, fejlődnek, és ha lehet, visszatérnek a régi otthonukba, hogy ott tovább éljenek, építsék Lengyelországot”.
A Szibir Emlékezetének Múzeuma nevű intézmény megnyitóját szeptember 17-re időzítették, amely az 1939-es szovjet támadás évfordulója, és egyben a Szibériába elhurcoltak világnapja néven 2013-ben bevezetett lengyel állami ünnep is.
A múzeum a szemtanúkat, túlélőket megszólaltató hangfelvételek, képek, tárgyi és írott emlékek révén eleveníti fel az 1940-41-es, majd a második világháború utáni tömeges deportációk során a Szibériába, illetve Kazahsztánba elhurcolt lengyelek történeteit.
A deportációval foglalkozó kutatóközpontot, modern konferenciatermet, könyvesboltot, időszaki kiállításoknak helyt adó termeket is magában foglaló komplexum egy, a második világháború előtti katonai raktár átépítésével jött létre.
Az egykori bialystoki pályaudvar szomszédságában álló raktár melletti mellékvágányról ugyanis a szovjetek 1940-41-ben, majd 1944-ben Lengyelország keleti területeinek lakosságát vitték el marhavagonokban Szibériába. Egy ilyen korabeli vagon képezi a múzeum bejáratát, a látogatók rajta keresztül érkeznek a kiállításra.
1940-1941-ben a sztálini hatalom a szovjetizálás érdekében az általa megszállt lengyel területekről négy hullámban több százezer lengyelt hurcolt el – elsősorban katonák, hivatalnokok, értelmiségiek családjait. További tízezreket az 1944-1946-os időszakban deportáltak keletre. A deportáltak pontos száma máig nem ismert. Sokan közülük a több hónaposra is nyúló utat sem élték túl, sokan pedig a kényszermunkával járó szibériai lágerekben szenvedtek éh- és fagyhalált. A történészeknek máig nem sikerült a halálos áldozatok számát megállapítani.
A tárlat arról a mintegy félmillió lengyelről is szól, akiket még a cári Oroszország idején, a 18. század végétől a 20. század elejéig, mindenekelőtt a 19. századi lengyel felkeléseket követően deportáltak keletre. Elbeszéli azok történeteit is, akik a 19. században, illetve a 20. század elején kutatókként vagy önkéntes kivándorlókként fedezték fel Szibériát.
A múzeum építése csaknem 44 millió zlotyba (3,3 milliárd forint) került, melyet a lengyel kulturális és örökségvédelmi tárca, valamint a helyi önkormányzat állt.
Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »
