Lejtős út a Most-Híd előtt

Szóetimológiával, a szavak eredetével (is) kedvtelésből foglalkozó költő barátom nagyarázta nekem egyszer viccesen a selejt szó eredetét, melyet az elfuserált lejtő szóra vezetett vissza olyan értelemben, hogy ez se lejt, tehát selejt. Lehet némi összefüggés a két közfőnév között, mivel azt szokták mondogatni, hogy ha valaki vagy valami leszálló ágban van, vagyis elindul a lejtőn, az hamarosan selejtté amortizálódik.

 

A lejtmenetet pedig mindenki igyekszik kétségbeesetten megakadályozni! A pártok is, még Szlovákiában is!

 

Most a Híd vegyespártunk esetében is valami hasonlónak lehetünk a szem- és fültanúi a márciusi parlamenti választások óta. A közvéleménykutatók a választások előtt gyakran mérték 8 százalék fölé a pártot, de 7 alá szinte soha. Mégis 6,5 százalékra futott be, ami viszonylagos csalódást okozott akkor a párthíveknek és a pártvezetőségnek is.

 

Közfelháborodás, majd türelmi idő

 

Nem kedvezett a párt megítélésének a Smer-rel és a Szlovák Nemzeti Párttal kötött kormányfrigy sem, de ennek megítélése a pártpreferenciákban annyira még nem mutatkozik meg, mert az első közfelháborodást a kíváncsi várakozás és a türelmi idő megadása váltotta fel elsősorban a párt magyar választóinak körében. Pedig a legfőbb ellenségekben leltek szövetségesekre a párt vezetői!

 

S bár néhány nappal a választások után Andrej Danko SNS-elnök a két párt között még „áthidalhatatlan történelmi ellentéteket” látott, a kormány megalakulását követően már arról beszélt, a kisebbségek gazdagabbá teszik az országot.

 

A párt jobboldali szlovák választói csalódottan pártoltak el a kormánykoalíció létrejöttét követően Bugáréktól, a magyarok egyéb parlamenti képviselet híján egyelőre még várakozóan tekintenek a kormánykoalíciós program magyar vonatkozású ígéreteire.

 

Ez betudható nagy részben annak is, hogy egy sokak által hangoztatott szóbeli Orbán-Fico paktumnak köszönhetően jelenleg nyugalom van Szlovákiában magyar nemzetiségi vonalon: Fico nem játszik a magyarkártyával (Danko sem), mert egyelőre a menekülttéma sokkal hálásabb, és a V4-k közös, egyeztetett fellépése migránsügyben, nemzetvédelemben most fontosabb.

 

Orbán sem veri az asztalt autonómia ügyben

 

Ennek érdekében Orbán sem veri az asztalt felvidéki magyar autómia ügyben, vagy kormányszinten a kettős állampolgársági törvény módosítása érdekében, de Fico sem nyomoz teljes mellbedobással az ilyennel rendelkezők után. Jogvédők, történészek csámcsoghatnak ugyan rajta mindkét oldalon, de legfelső szinten nem foglalkoznak intenzíven ezzel. Ezt a fajta hozzáállást jól példázza Malina Hedvig ügyének elsumákoló megoldása is a bírósági eljárás Magyarországra való átpasszolásával.

 

Viszonylagos szélcsend van tehát szlovák-magyar vonalon, ami egyelőre kedvez Bugár pártjának is! De meddig tarthat a szélcsend, és meddig tarthat a szlovákiai magyar választók türelme? Mert azért már érezhetően ott egyensúlyoz kötéltáncosként kétségbesetten a lejtő tetején a vegyespárt! Már csak egy fuvallat hiányzik a lejtmenethez!

 

Kisiskolák: felemás megoldás

 

Lehet, hogy a kisiskolák megmentésére tett ígéretnek a felemás realizálódása fogja ezt megadni, lehet, hogy más. Mert például az oktatási minisztérium által benyújtott törvénymódosítás első körben a kis létszámú szlovák és magyar iskolák első osztályaira vonatkozott csupán, és a finanszírozási kérdés megoldása is elég szoros a szeptember elsején kezdődő tanévhez képest.

 

Valami nagyon bűzlik Szlovákiában magyar vonalon is, mert Bugár Béla igyekszik elterelni a figyelmet az új magyar érdekeltségű párt megalakulása körüli „suttogás” kiszivárogtatásával.  Annak ellenére, hogy a párt Országos Tanácsának legutóbbi ülése után magabiztosan jelentette ki: a választásokat követően az egyetlen járható út az volt, hogy koalícióra lépjenek a Smerrel, az SNS-szel és a Sieť-tyel.

 

Csak az út lejtőivel nem számolt!

 

Száraz Dénes

 

Nyitókép: TA SR


Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »