Kétségtelenül egyre több nyílt vagy burkolt, tudatosított vagy rejtett veszélyforrással telítődik a földgolyó, napjaink világa, és a jövő. Lehet-e etikai, jogi, és egyéb eszközökkel kordában tartani, javunkat segítő funkciókban tartani, működtetni a digitális világ csúcstechnikáit, s ennek leggyorsabb rendszerét, a mesterséges intelligenciát, az AI-t? A Cyber Ethics, kiberetika svájci kézikönyve alapján próbáljuk értelmezni a kérdést és a közeljövő lehetőségeit.
A mesterséges szó tartalomváltozásai
Igen komoly etikai és jogi szabályozási kérdéseket vet fel a szó. Például: ha a fejlesztők hagyják, hogy a mesterséges intelligencia túlfejlődjön egy ponton, ez meghaladhatja a természetes alkotó, az ember intelligenciáját, mi történik ekkor? Mi van, ha az emberi akarattól független, szuverén döntéseket engednek hozni az AI-nek?
Súlyos kérdések, amelyeknek a szabályozása nem tűr halasztást. Ezt a hozzáértők nagyon világosan látják, és próbálnak is megtenni mindent a pozitív kimenetért. Sokan félnek a gépi intelligenciára történő jövőbeli egyre nagyobb mértékű emberi ráutaltságtól, esetleges rászorultságtól. Már 2017-ben sorra jelentek meg angol és más nyelvű tanulmányok erről a témáról: Barátom az algoritmus. Sokakban kelt viszolygást maga a mesterséges szó. Önmagában a szó mindazt a jelentéstartalmat magában hordozza, ami a természetes ellentéte. És akkor elszabadul a fantázia. Hamis, színlelt, helytelen, utánzott, mesterkélt, és még sok egyéb negatív tartalom tapadhat hozzá.
Vannak mesterséges, de működő szervek, művese, műszív, művégtagok, műfogak, melyek létfontosságú funkciókat képesek biztosítani az életben maradáshoz. Szemüvegek, lencsék, hallásjavító készülékek hasonló funkciót töltenek be. Tehát a mesterséges vagy mű szóval kapcsolatos asszociációink is revideálására, felülvizsgálatra szorulnak. Ez is etikai alapkérdés, hogy a fogalmi előítélteinket mennyire vagyunk, leszünk képesek felülírni? Ezért vannak, akik a mesterséges szó egyszerű innovatív helyettesítésével inkább az „új” szó használatát ajánlják, valahogy így: „új intelligencia”.
Intelligencia = cselekvésirányító képesség
A mesterséges intelligencia (AI) célja az emberi tevékenység céltudatos, gyors és memóriahatékony kiterjesztésének a segítése. Az intelligencia eredeti értelmében: az elvont és gyors kombinációkra képes gondolkodás, amiben a hatékony, meghatározott cél megvalósítására irányuló tevékenység a döntő.
Például a közgazdaságtanban, a technológiában, a társadalmi alrendszerekben (pl. társadalombiztosítás). A mesterséges intelligencia ezt az őseredeti emberi képességet fantasztikus mértékben gyorsítja fel.
Az emberek és a mesterséges intelligencia erkölcsi párbeszéde a szeretet kultúrájáért
Antonio Sparado pápai tanácsadó már ott tart, hogy kibernetikus weboldalt működtet, amelyen megpróbálja az „új világot”, a kiberkorszakot etikailag szembesíteni a keresztyén erkölccsel és más humanista vagy világvallási erkölcsi nézetekkel. Azt ugyan nem tudhatjuk, hogy a mesterséges intelligencia laboratóriumaiban, mondjuk az USA-ban, Kínában, Oroszországban és másutt milyen kérdések, illetve programok foglalkoztatják a kutatókat. Elméletileg viszont
Nem mindegy, hogy Kant „ne kívánd másnak, amit magadnak nem kívánsz” vagy Albert Schweitzer „élni-élni hagyni”, sőt éltetni típusú válaszok szellemében fognak döntéseket hozni a robotok vagy az AI.
Esetleg negatív programozottság sötét szellemében a gyűlölet legkülönfélébb és eszméletlenül gyors válaszait és akcióit fogalmazzák meg, léptetik életbe. Ez bizony a hamleti lenni-nem lenni alapvető sorsdilemma elé állíthatná az egész emberiséget. Ezért ma már Nr 1-es feladatok között van, hogy hatékony és pozitív kiberetikát sikerüljön működtetni a tervezők és megtervezett mesterséges intelligencia kölcsönös viszonyában. Kiberetikai konszonanciára, összhangra, harmóniára van szükség ember-AI viszonylatában.
Érvényes ma is a példaadás, a minta fontossága ebben a tekintetben is, miként a családban, a nevelésben. A kiberetika svájci kézikönyve így fogalmaz: Nekünk, embereknek kell eldöntenünk, hogy milyen erkölcsöt élünk és milyen példát mutatunk. Ez meghatározó lesz az intelligens gépek számára is.
Amíg ez megvalósulhat, az emberi példaadás mindennél fontosabb. Képesek leszünk erre? Ez az óra kihívása és parancsa! Nincs időnk a hezitálásra, pozitíven, cselekvésorientáltan, azaz etikai mintaadó képességekkel kell(ene) élnie a mai generációknak. Az AI különben ránk gyorsulhat és ellenünkre léphet…
(Dr. Békefy Lajos/Felvidék.ma)
Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »
