Legyünk büszkék hőseinkre!

Legyünk büszkék hőseinkre!

„Mi, akik ezt a határozatot előterjesztettük ara kérjük a kormányt, hogy emeljen emlékművet, – mégpedig 2017. június 10-ig. Legyen e nap magyar haditengerészek és a hősi halált halt magyar haditengerészek emléknapja!”

Kevesen tudják, hogy az Osztrák-Magyar Monarchia a világ hatodik legnagyobb és legkorszerűbb flottájával rendelkezett, a legénység húsz százaléka pedig magyar volt, körülbelül huszonhét ezer tiszt és matróz teljesített szolgálatot. A hősi halált halt magyar haditengerészek emléknapjául azért június 10. napja került megjelölésre, mert 1918. június 10-én hajnalban az Otrantói-szorosban lévő tengerzár feltörése érdekében harci bevetésen levő Szent István csatahajónkat, egy olasz torpedónaszád elsüllyesztette.

Az Országgyűlés által kinyilvánítandó emléknap alkalmas arra, hogy a magyar nemzet újra emlékezhessen a hősi magyar tengerészekről. Ezzel napvilágra hozzuk azt az  évtizedek óta eltitkolt tényt. hogy léteztek magyar haditengerészek. Ráadásul a világ egyik leghíresebb és legütőképesebb haditengerészei voltak, akik olyan erőt képviseltek amivel a  világ legnagyobb tengeri hatalmainak is számolniuk kellett! Előterjesztő: Rubovszky György, Vejkey Imre. Szövege: PDF.

Magyarország állítson végre emlékművet!

Dr. RUBOVSZKY GYÖRGY, (KDNP): – Tisztelt Országgyűlés! Tekintettel arra, hogy most van száz éve annak a hatalmas világégésnek, amit egyszerűen úgy hívunk, hogy első világháború, a megemlékezések során abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy Lomnici Zoltánnal, az Emberi Méltóság Tanácsának elnökével és Vejkey Imre képviselőtársammal elmehettem a Doberdó-fennsíkra, az Isonzó-völgybe, megnézhettem a Doberdón állított magyar kápolnát, és megnézhettem azokat az emlékeket, amelyekkel a magyarok méltán tisztelegtek az ott hihetetlen számban elhunyt magyar katonáknak. A Doberdó-fennsíkon nemcsak kápolnát épített Szunay Miklós elnök úr, hanem nagyon sok minden mást is rendbe hozatott. Nagy örömömre láttam azt is, hogy Jeszenszky Géza külügyminiszter úr 1992-ben emléktáblát állíttatott a hősi halott magyaroknak.

– Ezt követően elmentünk Pulába, – azt csak megemlítem, hogy Pula volt az Osztrák-Magyar Monarchia haditengerészetének a központja -, ahol azzal a fura szituációval voltunk kénytelenek szembesülni, hogy már 1886-ban az Osztrák-Magyar Monarchia, tekintettel arra, hogy az ő haditengerészetéről van szó, vásárolt temetőt a tengerészek és a tengerészettel kapcsolatos halottak számára. Ez a temető elkülönülten áll a mai napig Pulában. Bementünk a temetőbe, és azzal szembesültünk, hogy annak ellenére, hogy a temetőt az Osztrák-Magyar Monarchia vásárolta, hatalmas emlékművet állított az osztrák haditengerészeknek Ausztria, hatalmas emlékművet állított az olasz halottaknak Olaszország, és annak ellenére, hogy az osztrák-magyar haditengerészetnek közel 27 ezer tagja volt magyar, és abban a temetőben is ezret meghaladó számú magyar halottal, a magyar kormány nem állított semmilyen emlékművet az ott fekvő magyar hősöknek. Akkor elhatároztuk és az első sajtótájékoztatón közzé is tettük, hogy pótlására országgyűlési határozatot fogunk kezdeményezni.

– Szeretném elmondani az emlékműállításon kívül a haditengerészek napjával kapcsolatban, hogy a második világháborúig a magyar haditengerészeknek megvolt az emléknapja a magyar történelemben. Ezt a második világháborút követő diktatórikus időszakban szüntették meg.

– Tisztelt Országgyűlés! Az első világháború haditengerészetének a történetében talán a legnagyobb magyar veszteség volt az, amikor 1918. június 10-én egy olasz torpedónaszád megtorpedózta azt a Szent István csatahajót, amelyik akkor a Monarchia legnagyobb hadihajója volt, államalapító királyunk nevét viselte, és megpróbálta az olasz blokádot feltörni. Ennek az lett az eredménye, hogy az Adria habjai között elsüllyedt. Erre alapítjuk azokat a kéréseinket, amiket az országgyűlési határozatban megfogalmaztunk. Az első részben azt kérjük, hogy a magyar haditengerészek napját ünnepelje meg Magyarország, emlékezzen meg róla! Azt hiszem, hogy annál méltóbb dátumot, mint június 10-ét, amikor az a nagy veszteség történt, találni a magyar történelemben nem lehet. Az is egy elvárás, hogy Magyarország állítson végre emlékművet az ott fekvő magyaroknak! Azért azt is meg kell említeni, hogy nem jeltelenül vannak ott a magyarok. Rendkívül szégyelltem először,  majd  nagyon boldog voltam másodszor, mert a Pulában élő kisszámú magyar közösség a saját erejéből, gyűjtés alapján egy kis emléktáblát állított. Legalább ők nyilvántartották és megemlékeztek a hősi halottakról!

– Tisztelt Országgyűlés! Legyünk büszkék hőseinkre! Emlékezzünk meg róluk, méltatva önzetlen és hűséges szolgálatukat, melyet a tengeren értünk, utódaikért tettek! Mi akik ezt a határozatot előterjesztettük ara kérjük a kormányt, hogy emeljen emlékművet, – mégpedig 2017. június 10-ig. Reményeink szerint akkor történhet meg első alkalommal megünneplésre a haditengerészek napja, és akkorra az emlékmű álljon, hogy  előtte róhassa le a magyar köztársaság tiszteletét az ott eltemetett hősi halottak iránt. Még egyszer köszönöm a pozitív hozzáállást, és remélem, hogy a Tisztelt Ház is meg fogja ezt szavazni. 


Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »