Légy hű mindhalálig

Légy hű mindhalálig

Tragikus emberi sorsokat bemutató kiállítás nyílt a vágfarkasdi református gyülekezet templomában. A tárlat olyan mártírhalált halt, megkínzott magyarországi és határon túli egyházi méltóságok életútját mutatja be, akik a legkeményebb diktatúrák idején is ragaszkodtak a hit, a közösség és a magyarság szolgálatához.

Népemet nem engedhetem büntetlenül kirabolni unintelligens, műveletlen csirkefogóktól. Nehéz helyzet rendkívüli gondolkozást is követel. Mert a nép papjára úgy néz, mint valamikor Mózesre a zsidó nép. Ha én is elhagyom, mi lesz vele? Nem hagyhatom el őket, pedig tudom, sok kellemetlenség érhet, sőt életembe is kerülhet. De meghátrálni hazaárulás, gyávaság volna. Az utókor talán nem érti meg, de a pálos szerzetes magyar szerzetes. A magyar pedig halálig dacol és harcol – olvasható a hitvalló egyház magyar mártírjai egyikének, Páter Vezér Ferenc Osppének belső megvallása.

A pálos szerzetes a szovjet megszállás és a kommunista diktatúra alatt nyújtott menedéket és segítséget híveinek, gondoskodott a közbiztonság fenntartásáról. 1951-ben a Grősz József és társai koncepciós per vádlottjaként halálra ítélték, ugyanebben az évben az ítéletet végre is hajtották. Az egyike volt azoknak az egyházi embereknek, akik erőszakos mártírhalált haltak egy rendszer gonoszsága miatt.

Róluk, azokról az agyonvert, bebörtönzött, kivégzett, megkínzott egyháziakról szól a Légy hű mindhalálig kiállítás, akik szembeszálltak a kommunista hatalom erőszakjával, tanúságot tettek a hithez és nemzethez való ragaszkodás mellett.

A Légy hű mindhalálig kiállítást elsőként a Felvidéken a vágfarkasdi református gyülekezet templomában köszönthették. A tárlatot, amelyet a Pannonia Polgári Társulás vezetőjének, Lanz Roland történésznek a segítségével hoztak el Vágfarkasdra, istentisztelet és az azt követő előadás keretében nyitották meg. Az istentisztelet során Erdélyi Pál református lelkész a szentleckét is a címben szereplő intés jegyében építette fel. Gyülekezetének az ókori Szmirna (ma Izmir) példáját hozta fel, ahol egy maroknyi kereszténynek kellett ellenállnia a gazdasági, társadalmi nyomásnak, s a szegénység, a megaláztatás és a bántás ellenére is követni Jézus Krisztus tanításait.

Az embernek nagyon könnyű elcsábulni, a könnyebb utat választani, csak addig lelkiismeretesnek lenni, amíg azt külsőre is látják. A mindenkori rendszerek pedig nagyon könnyen megtörik azokat, akiknek a hűség csak addig fontos, amíg az nem jár egyéni hátránnyal.

Bár manapság más időket élünk, a hitünk bátrabban megvallható, a támadó liberális korszellem azt sulykolja, hogy az emberiség kinőtte az egyházat, a nemzeti konzervatív nézőpontokat. Erdélyi Pál szerint ez a kiállítás – bár súlyos tematikát, szívszaggató történeteket mutat be – intő példa a közösségnek, kiállásra, hűségre tanít.

Az istentiszteletet követően Soós Viktor Attila egyháztörténész, a Nemzeti Emlékezet Bizottságának tagja mutatta be a tárlatot és annak tartalmát. A Légy hű mindhalálig, a hitvalló egyház magyar mártírjai című kiállítás húsz olyan egyházi személyt mutat be a Kárpát-medencéből, akik nem természetes halált haltak. Az egyháztörténész elmesélte a vágfarkasdi gyülekezetnek, kamasz volt még, amikor a magyarországi Körmenden először találkozott Brenner János, a szombathelyi egyházmegyés vértanú pap történetével, akit a kommunista rendszer kitartóan üldözött.

Hírdetés

1957-ben egy éjszaka betegellátás ürügyén elcsalták a plébániájáról, és előre megtervezett módon, brutális kegyetlenséggel, több késszúrással meggyilkolták. A támadás során védte a nála lévő Oltáriszentséget. Támadóit elítélték, de gyorsan fel is mentették. Brenner Jánost 2018-ban boldoggá avatták.

A boldoggá avatást megelőzően fogalmazódott meg a Nemzeti Emlékezet Bizottságában a gondolat, hogy a teljesség igénye nélkül jó lenne összegyűjteni olyan egyházi emberek életútját, akik mártírhalált haltak. Különböző felekezeti és Kárpát-medencei kutatást végeztek, a rendezőelv pedig a halál dátuma volt, magyarázta lapunknak Soós Viktor Attila. A kiállítás összeállítása során kifejezetten a kommunista diktatúra áldozataira fókuszáltak, a lelkészek, a papok mellett néhány hithű világi ember is helyet kapott.

Soós Viktor Attila reméli, hogy a kiállítás az elkövetkező hónapokban több helyre is eljuthat a Felvidéken. A tárlathoz tartozik egy, a Nemzeti Emlékezeti Bizottság által kiadott füzet is, amely a tárlat anyagát alkotó életutakat összesíti. A kiállítási anyagot a Pannonia Polgári Társulás segítségével bővíteni szeretnék olyan ismeretekkel, amelyek kifejezetten a Felvidékre fókuszálnak, olyan ide kötődő egyházi személyek életútját kívánják feldolgozni, akiket elítéltek, bebörtönöztek, de nem feltétlenül haltak erőszakos halált – árulta el Soós Viktor Attila, aki Esterházy János boldoggá avatásában is aktívan részt vesz.

A kommunista rendszer számára a hit, a józan ész, a történelmi múlt is legyőzendő ellenfélnek számított. Ebben a törekvésben a rendszer elvakult követői – Magyarországon Rákosi Mátyással az élen – az egyik legnagyobb legyőzendő akadálynak az egyházat látták. Magyarországon 1945-ben kezdődött meg a harc az egyházak ellen.

A rendszer különös brutalitással lépett fel olyan művelt egyházi emberekkel szemben, akik nem voltak szokva efféle erőszakos bánásmódhoz. A lelkészek azonban nem hagyták el az állomáshelyüket, esetlegesen a hadifogságban, később a Gulagon is egyházi hűségről tettek tanúbizonyságot.

A nőket, a gyerekeket, a gyengébbeket is megpróbálták megvédeni a szovjetekkel szemben, pedig az ilyen esetekben keményen lecsaptak a rögtönzött szovjet bíróságok. Egyházi berkekben is gyakoriak voltak a különös eltűnések, a furcsa halálesetek.

Az egyházak azonban túlélték a diktatúrát, a mártírhalált halt papok, lelkészek, keresztények pedig bizonyították Jerzy Popieluszko lengyel vértanú szavait: „Az Igazságban élni az emberi méltóság alapja, még akkor is, ha az Igazság drága árat kíván.”

Megjelent a Magyar7 hetilap 2021/32. számában. 

   

 


Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »