Legendák nyomdokain Szilágyi Áron – kétszeres egyéni olimpiai bajnok kardvívóink

Legendák nyomdokain Szilágyi Áron – kétszeres egyéni olimpiai bajnok kardvívóink

A vívás az újkori ötkarikás játékok kezdetétől igazi magyar sikersportágnak számít: az összes magyar érem legnagyobb részét ebben a sportágban nyerték sportolóink, a németek és a franciák mögött pedig hazánk harmadik helyen áll az olimpián szerzett vívóérmek tekintetében. Azon belül a kard fegyvernemben is óriási a magyar fölény: ezidáig 28 alkalommal rendeztek férfi kard egyéni versenyt, melyek közül 14 alkalommal diadalmaskodott honfitársunk, “duplázni” azonban Szilágyi Áront megelőzően csak ketten tudtak: Fuchs Jenő és Kárpáti Rudolf. Alábbi összeállításunkban bemutatjuk azokat a legendákat, akiknek riói címvédésével abszolút méltó utódjává vált a Vasas 26 esztendős kiválósága.

dr. Fuchs Jenő

Már a legelső újkori olimpián is szerepelt a műsoron a férfi egyéni kardvívás, az első magyar aranyra viszont az 1908-as londoni viadalig kellett várnunk. Akkor Fuchs Jenő utasította maga mögé a teljes mezőnyt, és még az sem tudta megzavarni, hogy a mérkőzéseket salakos talajon rendezték. A fináléban honfitársát, Zurawski Bélát győzte le egyetlen tussal. Négy évre rá Stockholmba már okleveles jogászként utazott, és megvédte címét, ráadásul Svédországban a dobogó másik két fokát is kibérelték a magyarok: a második helyen Békéssy Béla, a harmadikon pedig Mészáros Ervin végzett. Fuchs egyéni címei mellé a kardcsapattal is begyűjtött 1-1 aranyat 1908-ban és 1912-ben. A két olimpia között egy vívóversenyen összeszólalkozott válogatottbeli csapattársával, Gerde Oszkárral, a felek a nézeteltérést párbajjal rendezték, melynek következtében Fuchs könnyű sérülést szenvedett a homlokán. Ennek nyomát élete végéig viselte, a két párbajozót pedig négynapi államfogházra ítélte a bíróság.

A stockholmi olimpia után felhagyott a versenyzéssel, aztán 1924-ben a párizsi játékokat megelőzően úgy döntött, visszatér, ám a nemzeti együttes vezetői feltételül szabták, hogy a válogató versenyeken bizonyítsa be, helye van a csapatban, később viszont az olimpiai indulók számát négy főben maximalizálták, melynek hatására Fuchs visszavonult a válogatottságtól. Négy évvel később újra nekirugaszkodott, hogy megpróbálja kiharcolni a részvételt az amszterdami olimpián, de versenyhiánya és erőnléti problémái miatt nem tudott megfelelően teljesíteni, így lemaradt a viadalról. Ezután végleg felhagyott a versenysporttal. Magyar bajnokságot egyébként soha nem nyert, nem is indulhatott a küzdelmekben, mivel egyik egyesületnek sem volt tagja.

A második világháború idején önkéntesnek jelentkezett, de zsidó származása miatt csak munkaszolgálatosként számoltak vele. Rajparancsnokként aknaszedő feladatokat látott el, hősies helytállásáért megkapta a német Vaskereszt Másodosztályát. A frontszolgálatot követően egy angyalföldi hadikórházban szolgált ápolóként.

A háborúban való részvételéért a kommunisták letartóztatták, rövid ideig Pest-vidéki Fogházban raboskodott, szabadulását követően visszavonultan élt, 1955-ben hunyt el.

Kárpáti Rudolf

Fuchs mellett egyetlen embernek sikerült két alkalommal is olimpiát nyernie egyéni kardvívásban, ő pedig nem más, mint Kárpáti Rudolf. Legendás könnyedséggel vívott, páratlan technikai tudása és taktikai felkészültsége révén messze kiemelkedett az akkori mezőnyből. Kiváló ütemérzékét alighanem zenei tanulmányainak köszönhette, ugyanis konzervatóriumot végzett hegedű szakon. A vívás mellett végigkísérte életét a muzsika szeretete, később zene- és irodalomtörténet szakos diplomát szerzett a Pázmány Péter Tudományegyetemen, és később 50 éven át töltötte be a Honvéd Tisztiház zenei instruktori posztját.

Első ötkarikás bajnoki címét 1948-ban a kardcsapat tagjaként nyerte Londonban, amit a rá következő három olimpián is megvédett társaival. Egyéni először 1956-ban, Melbourne-ban állhatott a dobogó legfelső fokára, parádés teljesítményét négy évvel később Rómában is megismételte. Összesen 6 aranyérmével a magyar sport történetének egyik legeredményesebb olimpikonja. Egykori csapattársai közül szintén hatot gyűjtött a legfényesebb medáliából Kovács Pál, Gerevich Aladár pedig abszolút csúcstartóként 7 elsőséggel büszkélkedhet.

Ötkarikás győzelmei mellett 7 világbajnoki cím fűződik a nevéhez – 5 csapatban, 2 pedig egyéniben. Visszavonulását követően sem szakadt el a sporttól, 1965-ban szakedzői képesítést szerzett, 1961-től 1976-ig nemzetközi versenybíróként tevékenykedett, többek között olimpiákon is bíráskodott. Még aktív versenyző korában, 1950-ben lett hivatásos katona, a rendszerváltás után vezérőrnaggyá léptették elő, 1990 és 1994 között a Honvédelmi Minisztérium tanácsadójaként működött.

Sportvezetőként is számos tisztséget töltött be, közel három évtizedeken keresztül tagja volt a hazai vívószövetség elnökségének, de a Magyar és a Nemzetközi Olimpiai Bizottság vezetésébe is beválasztották, a Nemzetközi Vívó Szövetségben pedig a kard bizottság elnöki tisztét is ellátta.

Egyedülálló pályafutását számos kitüntetéssel ismerték el: megkapta többek között a NOB Olimpiai Érdemrendjének ezüst fokozatát, a MOB Érdemérmet, illetve a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztjét is. 1999. február 1-jén hunyt el Budapesten.


Forrás:alfahir.hu
Tovább a cikkre »