Legalább tíz fel nem robbant második világháborús bomba hever Pompeji romjai közt

Legalább tíz fel nem robbant második világháborús bomba hever Pompeji romjai közt

Habár jövőre lesz 75 éve, hogy véget ért a történelem legpusztítóbb háborúja, a világ minden táján megtalálhatók a mai napig e véres konfliktus emlékei. Európában ez sokszor fel nem robbant bombákat jelent, amelyeket a harcoló felek légierői dobtak le. Ott hevernek erdők és mezők alatt, de sokszor a háború után emelt épületek és utcák alatt is – és a jelek szerint még egyes ókori romok közt is megbújhatnak.

Ahogy az Il Fatto Quotidiano című olasz lap beszámolt róla, a szövetséges légierők mintegy 165 bombát dobtak le Pompeji felett kilenc küldetés során, amelyek mind 1943 augusztusában történtek.

Az azóta eltelt idő során ezek közül 96-ot megtaláltak és hatástalanítottak, míg mások a régészeti lelőhely eddig feltáratlan részeire estek. Pompeji területe mintegy 170 holdat tesz ki, ennek még csak kétharmada került feltárásra.

E fel nem tárt részeken is találtak már meg néhány bombát, amelyek vagy már korábban felrobbantak, vagy megtalálásuk után hatástalanították őket. Van azonban legalább tíz robbanószerkezet, amelynek eddig nem lelték nyomát a szakértők, és csak találgatni lehet, hol vannak, illetve veszélyesek-e még.

Antonio De Simone, a nápolyi Suor Orsola Benincasa Egyetem régészprofesszora maga is találkozott bombákkal egy 1986-os feltárás során.

„Ott voltunk vésőkkel és ásókkal, lassan emeltünk ki egyesével egy-egy maréknyi földet, amikor hirtelen ott találtuk a bombákat a lábunk alatt” – mondta el a professzor. „Kettő volt. Az egyik már korábban felrobbant, és darabokban volt. A másik sajnos még nem. Teljesen ép volt.”

Pompeji a római korban nyüzsgő város volt a Nápolyi-öböl partján, a Vezúv lábánál. Sok szempontból tipikus római városnak mondható – volt amfiteátruma, Apolló- és Vénusz-temploma, és számos thermopoliája, azaz gyorsétterme is.

Hírdetés

Kr. u. 79-ben mindez egyetlen hirtelen tragédiával véget ért: a Vezúv kitört, és az égbe lövellt vulkáni hamu mellett a hegy oldalán úgynevezett piroklaszt ár zúdult le, amely hamuból és más törmelékből, valamint többféle mérges gázból állt, és pokoli forróságával is képes volt ölni.

Azoknak, akik a fortyogó vulkán lábánál lévő városból nem álltak tovább az előző napok során, már nem volt idejük a menekülésre: a hullám maga alá temette őket, az embereket, állatokat és épületeket is megőrizve az utókornak.

A gyermekét hiába védelmezni igyekvő anya, a számtalan magzatpózban arcát eltakaró ember csaknem két évezreden át a hamu alatt feküdt. A szörnyű természeti katasztrófa helyszínét a 18. században, VII. Károly nápolyi király új palotájának építése során fedezték fel.

A kitörés időpontját a történészek eredetileg 79. augusztus 24-ére tették, egy levél alapján, amelyet a katasztrófa egyik szemtanúja, ifjabb Plinius írt mintegy 25 évvel az eset után. Az újabb régészeti jelek azonban afelé mutatnak, hogy valamikor az év októberében történhetett a kitörés.

Az Il Fatto összeállításában a szakértőkkel és régészekkel készült interjúkon kívül számos dokumentum is található, például a bombázásokról készült térképek. Arra vonatkozóan azonban nem sikerült információhoz jutniuk az újságíróknak, hogy Pompeji alatt pontosan hol helyezkedhetnek el a ledobott robbanószerkezetek.

Nehéz elképzelni, hogy a hatóságok miként tudják elzárni az esetlegesen veszélyes területeket anélkül, hogy ismernék a bombák pontos helyét. A Pompeji Régészeti Múzeum képviselői azt közölték a lappal, hogy a népszerű turistaattrakció teljesen biztonságos.

„Semmilyen veszély nem fenyegeti a látogatókat. A helyszínt rendszeresen feltérképezik a visszavételi projekt számára, amelyet a hadsereg végez el. A visszavételi projektet méterről méterre végzik” – áll a múzeum közleményében.


Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »