Lebontott határok

Kutatómunkára van szükségünk, amellyel földerítjük a névleges reformátusokat, a megkeresztelt, de templomba nem járó embereket. Találjuk meg annak a módját, hogyan tudunk kapcsolódni hozzájuk, hogy megleljék helyüket a református közösségben! – hangsúlyozta Fekete Károly, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke a XII. Szatmár Határok Nélkül Református Találkozón, Nagyecseden. A rendezvény a történelmi Szatmárban élő reformátusokat szeretné összefogni.

nagyecsed4a8.jpg

Fotó: Zelenka Attila

Szatmárban az istentiszteletnek is van nyitánya, Marc-Antoine Charpentier Te Deuma drámaian hat a hívekre, mialatt bevonulnak a lelkészek. Majd a fekete énekeskönyvi énekek orgona-zenekari kísérete fokozza tovább a hangulatot, közreműködik a Szabolcsi Szimfonikus Zenekar, az Ecsedi Báthori István Református Általános Iskola és Gimnázium énekkara és Sárosi Dániel orgonista. – Vegyük számba mindazokat, akik rajtunk keresztül ismerhetnék meg Istent! – hangsúlyozza igehirdetésében Fekete Károly, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke. Mikrofonunk előtt kifejti, kutatómunkára van szükségünk, amellyel földerítjük a névleges reformátusokat, a megkeresztelt, de templomba nem járó embereket. Meg kell találnunk annak a módját, hogyan tudunk kapcsolódni hozzájuk, hogy megleljék helyüket a református közösségben, amelyből most hiányoznak. A püspök úgy véli, a Gondviselés nem ismer Isten háta mögötti helyeket, mert mennyei Atyánk számontart mindnyájunkat, számíthatunk rá a szükségben. – Sokak szerint Isten ellenük van, mintha ő akarná a mellettünk dúló háborút, figyelmeztetésnek, akár büntetésnek szánva azt. Elfeledkeznek az emberi tényezőről, a felelőtlenségről, a hatalomvágyról, a másikat leigázó ösztönről, ezek nem az Úrtól jönnek. Könnyebb őt vádolni, mint szembenézni a földi gyarlóságokkal. Keresztyénként hisszük, hogy Isten az életet képviseli, nem a halált – foglalja össze Fekete Károly püspök.

Fulop_istvan80.jpg

Fülöp István

Fotó: Zelenka Attila

A Reformátusok Szatmárért Egyesület a találkozó megszervezésével a történelmi Szatmárban élő reformátusokat szeretné összefogni. Tizenkét évvel ezelőtt huszonheten alapították a civil szervezetet. Református szemüvegen keresztül kívánják felmutatni az egykori vármegye értékeit. – Itt kezdődött el a magyarországi reformáció. 1545-ben itt tartották az első zsinatot, Erdődön. Mi nem csonka vagy elcsatolt Szatmárban, hanem egységesben élünk – magyarázza Fülöp István elnök. Az egyesület legfőbb rendezvénye a Szatmár határok nélkül református találkozó, amelyen a Milotai Nyilas István-díjat idén Jakab Istvánnak, az Országgyűlés alelnökének és Csűry Istvánnak, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspökének adták át. Októberben 34. alkalommal szervezik meg a reformáció emléknapját Mátészalkán. Paposon jótékonysági disznóvágást tartanak advent tájékán, szegény családokhoz juttatják el a sertéshúst. A szabadtéri színpadon az Immánuel zenekar előadását Andelic Jonathan koncertje követi, akitől nem idegen a református közönség, több alkalommal volt tanára a Sófár református dicsőítő iskolának. Arra a kérdésre, hogyan reagált a „református közönség”, azt válaszolja, bízik benne, hogy megérintette őket a koncert lelkülete. Fóris Rita énekes pedig azt teszi hozzá, milyen örömmel látta, hogy az idősebbek közül is sokan készítettek videófelvételeket a telefonjukkal, ezek szerint nyitottak és kíváncsiak voltak.

Andelic_Jonathan.JPG

Andelic Jonathan

Fotó: Zelenka Attila

Szalay Konttól, a Szatmári Református Egyházmegye esperesétől arra kértünk választ, mit tehetnek a reformátusok a történelmi Szatmárért, amely három országba szakadt szét. – Gyűjtsük össze erőinket! Az egykori egyházmegye ma négyet takar. A Nyírségből, a magyarországi, az erdélyi Szatmárból, továbbá a Nagykárolyi Egyházmegyéből tevődik össze. Tizenkettedik alkalommal rendezzük meg a Szatmár határok nélkül református találkozót. A megye újraegyesítése lélekben megtörtént már. Úgy járunk át egymáshoz, mintha haza mennénk. Jól bizonyítja ezt, hogy ötbusznyi református testvérünk érkezett a túloldalról, hogy velünk ünnepeljen a Tiszántúl egyik legnagyobb templomában. Emelkedett érzés ezer emberrel szimfonikus zenekar kíséretében énekelni Kölcsey Ferenc Himnuszát és a Székely himnuszt.

A Reformátusok Szatmárért Közhasznú Egyesület 2011-ben azzal a céllal jött létre, hogy egységbe fogja mindazokat, akik a szatmári régiót önálló földrajzi, történelmi, néprajzi és kulturális egységnek tekintik, és felelősséget vállalnak szülőföldjükért. Az egyesület szeretné újra életre kelteni a trianoni országhatár által szétszabdalt történelmi Szatmárt és a benne élő szatmári emberek szellemi-lelki egységét. Idén szeptember 17-én tartották az évente megszervezett Szatmár határok nélkül református találkozót.

Ahhoz, hogy a fesztiválhangulatba magunk is belekóstoljunk, elindulunk felfedezni az eseményt. Lángos, kürtőskalács, kézműves termékek, ahogy az lenni szokott. Főzőversenyt is hirdettek, annak sátrai között lápi betyárokat látni, titkon jól megnézzük a viseletüket, emelik a rendezvény fényét. A Magyar Református Szeretetszolgálat munkatársait követve rátalálni a gyerekeknek szóló programokra. A légvárat elfoglalták, mire odaérünk. A csocsóasztalon beleéléssel játszanak a fiúk. A lányokat persze a szépségápolás köti le, sorban állnak az arcfestőknél, ahol csillámtetoválást is kérhetnek. Messziről nézzük, amint egy tinédzser az asztalon a szeretetszolgálat címerét rakja ki figyelmesen, festett és natúr színű magokból. A fotósunk rám is csipeszel egy kitűzőt a kézzel készített ajándékkosárból, miközben megismerkedünk az egyik kislánnyal, Sarkadi Viktóriával, akinek az arcát matyó minta díszíti. Jól érzi magát. Húzott kötelet, labdázott a csapatjátékokban. Családjával a városi kisvonatra is felszálltak. Istenbe vetett bizalma minket is meglep: – Szeretem az Úrban, hogy meghallgat, ha segítséget kérek tőle. Eddig még mindig így volt – mondja az ecsedi református iskola növendéke.

Sarkadi_Viktoria091.jpg

Sarkadi Viktória

Fotó: Zelenka Attila

Tolnay István, a Nagykárolyi Egyházmegye esperese szívesen jön minden évben, jól érzi magát. Felemelő érzés számára az istentisztelet, látni a megtelt templomot. Véleménye szerint a találkozó által épülnek és erősödnek a magyar kapcsolatok, rácáfolva a turáni átok legendájára, miszerint „a magyarok között legyen széthúzás”. – Gasztronómiánk, népviseletünk, egyházi hagyományaink is bizonyítják, a trianoni döntés előtt egy tájegység voltunk. Mára szaknyelvünk különvált, igaz, mentalitásban is vannak különbségek, közös azonban mindkét oldalon, hogy egyre kevesebben veszik komolyan az egyháztagságukat – fejti ki az esperes, és reménykedik, hogy az ehhez hasonló események erősítik a református keresztyén öntudatot.

dsc7830-55ebba96c5.jpg

Immánuel zenekar

Fotó: Zelenka Attila

Az egyik díjazott, Csűry István, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke maga is szatmári származású. – A kuratórium tagjaként a körülöttem lévők elismerése nemcsak az ön-, de az Isten iránti bizalmamat is növeli. Igazolja azt a gondolatot, miszerint áldás van az elvégzett munkán. Az ember sokszor bizonytalan, ha áldozatot kell vállalnia, nem biztos szolgálata szükségességében. Az elismeréssel egyértelművé válik, hogy áldásos volt az áldozat bemutatása – mondja a királyhágómelléki püspök. Úgy gondolja, ugyanazt jelenti reformátusnak lenni a határ mindhárom oldalán. Ugyanaz a habitusunk, hagyományaink, egyformán énekelünk, imádkozunk, egyben hiszünk, országonként azonban más-más törvények szerint élünk. Hozzáteszi, hogy legelszomorítóbb állapotban a kárpátaljaiakat, a legjobb helyzetben a magyarországiakat látja. – Királyhágómelléken a jogainkért küzdünk. Ha közel kerültünk is olykor a megveretéshez, a Jóisten eddig még megsegített minket, és jóra fordította dolgainkat – mondja az egyházvezető.

dsc6309-3c416a82d4.jpg

Zán Fábián Sándor, Csűry István és Fekete Károly püspökök

Fotó: Zelenka Attila

Nyiri Zoltánné Mónika családjával a délelőtti istentisztelet után a szabadtéri rendezvényre is kilátogatott a gyermekeivel. Ilyenkor nem maradhat el a pattogatott kukorica, az ugrálóvár. A szeretetszolgálat sátránál lapcsinkával kínálták őket. Az édesanya szerint ez a rendezvény összehozza az eltávolodott embereket, főképp, mivel nem csak magyar állampolgárságú reformátusoknak szól.

A színpadon hagyományőrzők. Különösen az idősebb táncosok ügyessége ejt bennünket ámulatba. A Balkan Fanatik koncertje alatt lassan megtelik a tér nézelődőkkel.

dsc6403-499e9fbea1.jpg

Fotó: Zelenka Attila

A templomban a „Varotam ez keszkenöt jo szivel” – A Beregi keresztszemes hímzés című kiállítást tekinthették meg az érdeklődők. Szalay Kont esperes azt is elárulja, hogy a keresztszemes öltést igének hívták régen. Ez a művészet a születéstől a halálig elkísérte a magyar embert: keresztelés előtt kis vászondarabot tettek a csecsemő arcára, a ravatalnál a koporsót terítették le terítővel. Sokféle jelentést hordoznak a minták, az egyik fonál például az Istennel való kapcsolatot jelenti. – Ahogy János evangélistánál olvassuk: „Az Ige testté lett, közöttünk lakott, és láttuk az ő dicsőségét…” A kereszt a megváltásunk árát jelképezi. A horizontális szál pedig az emberek egymás közötti szeretetkapcsolatát fejezi ki – magyarázza a szatmári esperes.

A Szatmár túloldaláról érkezők kürtőskalácsot vásárolnak az otthon maradottaknak ajándékba: nem mintha finomabb lenne az itteni – csak érdekesebb.

A cikket elolvashatják a Reformátusok Lapjában is, amelyben további érdekes és értékes tartalmakat találnak. Keressék a templomokban és az újságárusoknál!