Két éve, egy autópálya pihenőjében fogták el a rendőrök azt a háromfős társaságot, akik után akkor már hetek óta nyomoztak.

A testvéri, rokoni kapcsolatban álló cigánybanda tagjait a „megfelelő módon, testi kényszer alkalmazásával” emelték ki a kocsiból.
Egyikük rosszullétre panaszkodott, így hozzá mentőt hívtak a rendőrök. A mentő a helyszínen megvizsgálta, de semmi jele nem volt annak, hogy bármi baja lenne. A férfi a rendőrkapitányságon megint rosszullétre panaszkodott, újra mentőt hívtak hozzá, de rendellenességet akkor sem észleltek nála.

A három férfit az őrizetbe vételnél a fogdaorvos vizsgálta meg. Semmilyen friss külsérelmi nyomot nem talált, amit dokumentált is. Másnap a bíróság mindhárom gyanúsítottat előzetes letartóztatásba helyezte.

Tíz nap múlva az előzőleg rosszullétre panaszkodó férfi megint hasfájásra panaszkodott a börtönőröknek, és azt állította, hogy a négy rendőr őt és társait, még az elfogáskor, a helyszínen 4-5 percig ütötte-verte és rugdosta.

Néhány napra rá a férfi lépét kórházban távolították el, a korábban intézkedő négy rendőr ellen a férfi - és az utólag hozzá csatlakozott két fivére - vallomása alapján büntetőeljárás indult.

A rendőrök az ügyészségi eljárás során egybehangzóan cáfolták, hogy az elfogáshoz szükséges szakszerű testi kényszer alkalmazásán túl egyszer is bántalmazták volna az elfogottakat. Az intézkedés menetét végig egybehangzóan adták elő.

A beszerzett fogdaorvosi és a helyszíni, majd rendőrkapitánysági mentőorvosi dokumentáció sem állapított meg semmilyen frissen keletkezett sérülést a befogadáskor a hasfájós férfin. Az egyik testvér karjain korábbi, régebbi sérülés meglétét jegyzőkönyvezték is.

A kirendelt orvosszakértő annyit állapított meg, hogy a sértett sérülése keletkezhetett az elfogás napján is, mivel a lépsérülés nem látszik azonnal. Amennyiben azonban valós az az állítás, hogy a rendőrök 4-5 percig ütötték, rúgták a betonon fekvő elfogottakat, akkor felmerül a kérdés, hogy miért nem volt egyikük testén sem látható más fajta sérülés? Az is nyitott kérdés maradt, hogy a három egészségügyi vizsgálat során miért nem jelzett egyikük sem bántalmazást, sem panaszt?

A rendőrök úgynevezett „bizonyítási kísérlet” nyomozati cselekmény elvégzését indítványozták, amely során állításuk szerint kiderült volna a három férfi állításának abszurditása, a bíró azonban arra hivatkozva utasította el az indítványt, hogy „a bíróság a sértettek állítását valóságosnak elfogadta, így újabb nyomozási cselekmény végrehajtására nincs szükség”.

A bíró kihangsúlyozta, hogy a három visszaeső sértett állítása azért is meggyőző, mert azt következetesen adták elő és annak tartalmát az eljárás során nem változtatták meg.

A bíróság végül a négy rendőrre kiszabott szabadságvesztéseket azzal indokolta, hogy „az utóbbi időkben nagyon megszaporodott az ilyen bűncselekmények száma”.

Az ügy másodfokon folytatódik.