Jó biznisz a diszkriminatív magyargyűlölet

November 24-én a felvidéki somorja.sk portál hírül adta, hogy Judyt, az újonnan nyílt somorjai Deichmann cipőbolt alkalmazottját kidobták munkahelyéről, mert magyarul mert beszélni nem csak munkatársaival, hanem a boltba lépő magyarokkal is. A cikkből kiderül, hogy a Pepco, a DM drogéria, valamint egy szlovák tulajdonú turkáló alkalmazottainak szintén megtiltották feletteseik a magyar nyelv használatát egymással és a vevőkkel.

Másnap a karpathir.com portálon volt olvasható, hogy Petro Porosenko ukrán államfő személyi változtatásokat helyezett kilátásba Kárpátalja magyarlakta vidékein: le akarja váltani a beregszászi és nagyszőlősi járási közigazgatás elnökét, valamint a rendőrség és az ügyészség élére is új embert helyezne. Kivétel nélkül Lemberg megyeieket.

„A Novini Zakarpattya feltételezése szerint Porosenko ezzel szeretné megtorolni, hogy a megyei tanácsban a KMKSZ – Ukrajnai Magyar Párt az államfő pártja, a Szolidaritás ellen fordult és a regnáló hatalom ellenségének számító Jedinij Centrrel (JC) kötött szövetséget”, áll a cikkben, mely hozzáfűzi: „az államfő terve a szovjet érára emlékeztet, hiszen vezetői pozíciót akkoriban csak hágón túliak tölthettek be.”

Mit lehet tenni ilyenkor? Például az Amnesty International Magyarország nevű nem kormányzati szervezethez fordulni, hiszen: „Az Amnesty International (AI) egy nemzetközi szervezet, amely az emberi jogok elismertetéséért küzd. Olyan világot szeretnénk, ahol minden egyes emberre egyenlően vonatkoznak az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatában, és más nemzetközi emberi jogi megállapodásokban leírt jogok. Az AI független demokratikus szervezet, több mint hétmillió ember globális mozgalma. Szervezetünk kormánytoktól, politikai pártoktól, egyházaktól független, tőlük pénzt nem fogadunk el.”

A hozzájuk november 26-án eljuttatott három kérdés ez volt: 1. Várható-e, hogy az AI szót emel e két eset miatt? 2. Ha Magyarországon tilos lenne lováriul, németül vagy héberül megszólalni egy multinacionális cég helyi hálózatának boltjaiban, tiltakoznának-e? 3. Az elmúlt években felemelték-e szavukat a Magyarországgal szomszédos országokban élő magyarok emberi jogai csorbítása ellen?

Miután a válaszok késlekedtek, az AI Magyarország két pótkérdést kapott. Az egyik arra vonatkozik, vajon bírálják-e a román igazságügyi hatóságokat, amiért – mint a számukra mellékelt kronika.ro erdélyi portál november 28-i hírében olvashatták -, a román bíróság fellebbviteli fokon is a székely zászlót reklámzászlónak tekinti és ezért kitétele bírósági ügynek számít.

A másik kérdés az volt, hogy a két email címzettjének, Rónai Judit kommunikációs munkatársnak (a Soros Alapítvány volt PR menedzsere), valamint az AI Magyarország vezetőjének, Jeney Orsolyának mennyi a fizetése.

A válasz Jeney Orsolyától hétfőn érkezett meg. Azt írta, az „esetekről” tájékoztatták az illetékes nemzetközi munkatársat és kutatóikat, de azt fontosnak tartja hangsúlyozni, hogy az AI „elsősorban rendszerszintű, súlyos jogsértésekkel foglalkozik, és a rendszeren magán kíván javítani. Ezek az esetek egyelőre izolált eseteknek tűnnek, és még nem tűnnek rendszerszintűnek.” A nyelvhasználat elképzelt, hasonló magyarországi tilalmára utaló kérdésre az a válasz született, hogy azt megvizsgálnák, ha „többszörösen, rendszerszinten fordulnának elő”. Arra a kérdésre, hogy az AI a múltban felemelte-e szavát a határon túl élő magyarság jogainak – elsősorban nyelvhasználati jogainak – súlyos korlátozása ellen, Jeney az AI éves országjelentéseire vezető linkeket küldte el. Ezekből kiderül, hogy a szervezet sem Szlovákia, sem Románia, sem Ukrajna esetében a kisebbségi nyelvek használatában nem talált kifogásolni valót. Iránban viszont igen.

A székely zászlóra vonatkozó kérdésre az AI honlapja szerint Romániából Magyarországra települt Jeney azzal válaszolt, hogy „súlyos jogsértésekkel foglalkozunk ott, ahol tudunk. Romániában nincs egyesületünk, nincs romániai kutatója az Amnestynek (de adományokat szívesen fogadunk, hogy legyen pénzünk alkalmazni egyet!), illetve egyelőre nem tudunk arról, hogy rendszerszintű lenne-e a probléma.”

Egy vezető kisebbségjogi szakértő Jeney válaszát „megdöbbentőnek” nevezte. Leszögezte: a szlovák nyelvtörvény például rendszerszintűen diszkriminatív. Hozzátette: a szlovák államkasszába befolyó adók 9 %-a magyar anyanyelvű személyektől érkezik. Ehhez képest a hivatalokban fellelhető űrlapok 0 %-a magyar nyelvű. A szlovák közszolgálati TV adásának 0,1 %-a magyar anyanyelvű.

Ami az AI romániai irodájának hiányát illeti: sajátos, hogy a keleti szomszédunknál jóval kisebb népességű Magyarországon az AI fontosnak tartott irodát nyitni és kutatókat munkába állítani, miközben a jogsértések Romániában lényegesen súlyosabbak, mint nálunk.

A fizetésre vonatkozóan az igazgató közölte, „a beosztottak bére nem nyilvános adat”, mert nem közpénzekről van szó. De nyilvános, hogy tavaly az egyesületnek 6 főállású munkatársa volt, akikre összesen 35 332 000 forintot költöttek. Ami, tehetnénk hozzá, nappal is pénz.

Ami az AI „rendszerszintű” fellépéseit illeti, érdemes idézni honlapjukról, hogy „az AI Magyarország elnöksége, munkatársai, aktivistái és támogatói idén a TransVanilla Transznemű Egyesülettel közös delegációval vesznek részt a július 11-én, szombaton zajló 20. Budapest Pride Felvonuláson, hogy támogassák a magyarországi leszbikus, meleg, biszexuális, transznemű és interszexuális (LMBTI) közösség tagjainak egyenjogúságért és a diszkrimináció ellen folytatott küzdelmét, valamint véleménynyilvánítási és gyülekezési jogának érvényesítését.”

Vagy érdemes emlékeztetni az AI holland szervezetének a holland médiát épp öt évvel ezelőtt beterítő munkatárstoborzó kampányának vastag betűs szövegére: „Átlagosan három évig tart, míg a holland gyerekek elvesztik tejfogukat – Egyes magyarországi rendőrkapitányságon ezt már 24 óra alatt el tudják intézni”. Hasonlóan „rendszerszintű” volt az AI európai intézmények főosztálya igazgatójától, Nicolas Begertől 2012. február 17-én az uniós magyar elnökség munkáját korholó bírálata, mely szerint „Magyarország ismételten nem teljesítette azt az elkötelezettségét, hogy humánus küllemű uniót hozzon létre”.

Ilyen komoly munkát persze kellően jutalmazni kell. Mint Irene Khant, az AI főtitkárát, aki 2009-es lelépése után 533 000 font végkielégítést kapott. Éves fizetése 325 244 font volt.

Ami pedig az AI-nek azt az idézett állítását illeti, hogy kiktől nem fogad el támogatást, azt a civil szervezeteket figyelő civil szervezet, az NGO-Monitor erősen cáfolta. 2008-ban például az AI a brit kormány Nemzetközi Fejlesztési Főosztályától több mint 3 millió fontot kapott négy évre. Az AI kapott még pénzügyi támogatást – szintén e szervezet kimutatása szerint – az Európai Bizottságtól, a holland, az amerikai és a norvég kormánytól. Támogatása mintegy 1 %-a kormányzati szervektől származik. Ennyit a közpénzek hiányáról.

Az NGO-Monitor szerint „az AI hitelességének szerves része a függetlenség megtévesztő megjelentetése”.

Jé!

http://magyarhirlap.hu/cikk/41728/A_draga_Amnesty