"Terike" a történtek után a kórházban és a rendőrségnek is elmondta, hogy Balogh kétszer arcon ütötte ököllel, viszont a büntetőperben már nem tett tanúvallomást. A volt fideszes országgyűlési képviselő szerint kibékültek.

Hozzátartozóként a politikus nevelt fia is megtagadta ma a vallomástételt.

Az összevissza hazudozó asszonyverő fideszes a követlkező verziókat mondta a korábbi vallomásai során:
- nem emlékszik, mi történt,
- szándékosan ütötte meg a nőt, egyszer,
- egyszer ütötte meg, véletlenül, „a kapkodásban”, és nem az öklével, hanem a csuklójával, a húsos tállal a kezében felbukott, és Terike azért állította, hogy szándékosan bántotta, mert meg akarta torolni korábbi sérelmet,
- kétszer ütött, ököllel, szándékosan,
- kétszer ütött véletlenül.Az áprilisi éjszakán a vérző arcú, zokogó Terikét ellátó orvos a bíróságon úgy fogalmazott: "már nem jelentené ki biztosan, hogy bántalmazás történt". Olyan sokan voltak ugyanis az ügyeleten, hogy szokás szerint nem kérdőjelezte meg a sérült nő állítását, miszerint a fülöpházi polgármester megütötte.

Két és fél évvel ezelőtti rendőrségi vallomásában ugyanez az orvos még azt állította, hogy nem voltak az asszony arcán olyan szemcsés sérülések, amelyek arra utaltak volna, hogy betonra esett. Ez a kijelentés, bár valósznűleg Balogh védelmében történt, ugyanakkor cáfolja azt az állítását, ami szerint a nőt véletlenül rántotta a földre a házuk udvarán a közéjük ugró vak komondor miatt.

(Bors nyomán)

Nem alakult túl jól a keddi nap a Kecskeméti Járásbíróságon Balogh Józsefnek, Fülöpháza polgármesterének, akinek köszönhetően a családon belüli erőszak jelképe a vak komondor lett Magyarországon, és aki súlyos testi sértés miatt ül a vádlottak padján a májusban kezdődött büntetőperben. Két orvos és egy igazságügyi orvosszakértő tett vallomást: ököllel arcra mért erős ütésekről és egy korábbi súlyos sérülésről árulkodó röntgenleletről volt szó a tárgyalóteremben.

A behívott orvosok 2013. április 28-án látták ezelőtt utoljára a bántalmazás sértettjét, a Balogh által csak "Terikeként" emlegetett Sz.-nét. Ez volt az a reggel, amikor az asszony, aki pár órával korábban még a fia lagziján mulatott, véres arccal megjelent a kórház ügyeletén. Ma már újra együtt él a polgármesterrel, a tárgyalásokra elkíséri, nem vall rá, nem tanúskodik ellene. A régi terhelő vallomását sem lehet már felhasználni, mióta úgy döntött, hogy él az őt megillető mentességi joggal, de más tanúk ettől még beszélhetnek arról, mit hallottak tőle azon a hajnalon.

Így tettek most a tanúskodni hívott orvosok is. Egyiküknek épp lejárt a műszakja, és már civil ruhában tartott kifelé az épületből, amikor meglátta kint várakozni régi műtős ismerősét, aki az asszonyt bekísérte a kórházba. Két és fél év távlatából a doktor már nem sokra emlékezett. Ahogy magyarázta, az eset mindennaposnak számít. Az a szavaiból nem volt egyértelmű, hogy a családon belüli erőszakra vagy csak a sérülés típusára gondol.

Mindenesetre azt mondta, emlékképei vannak csak, úgy emlékszik, hogy a nő "nem magától esett el". A bírónő felolvasta az orvos régi rendőrségi vallomását, amelyet még azon a 2013-as tavaszon vettek fel. Eszerint ő úgy tudta, hogy a sebesült asszonyt, akinek az orra alatt és a szája környékén rászáradt vér volt, az élettársa többször ököllel megütötte. Az asszony elmondása alapján tudta azt, hogy "egy kriminális jellegű esetről van szó".

A röntgenleleten látszott, hogy a betegnek volt egy korábbi orrcsonttörése is. Amikor erre rákérdezett, a vallomása szerint a nő elmondta, hogy már azt is az élettársa okozta, csak ő akkor még valami mást mondott az esetről a környezetének. Az orvosi vallomásban szereplő információk felkerültek Sz.-né ambuláns vizsgálati lapjára is.

Az ilyen súlyos sérüléseknél kötelező feljelentést nem ez az első orvos tette meg, hanem az ügyeletes doktornő, aki átvette tőle az asszony ellátását, és aki végül aláírta az orvosi iratot. A doktornő a bíróságon kicsit többre emlékezett, mint a kollégája. Elmondta, hogy azon a vasárnap reggelen nagyon sok volt a beteg, nem ért rá hosszabban beszélgetni Sz.-nével, aki egy másik helyiségben várakozott, de látta, hogy sírt, és elmondta, hogy megverték, sőt, azt is, hogy egy "ismert személy" bántalmazta.

Az orvosi dokumentációból dolgozott az a szegedi igazságügyi orvosszakértő, akit kedden szintén meghallgatott a bíróság. A szakvéleménye szerint Balogh élettársa darabos orrcsonttörést és a jobboldali járomcsont ívének benyomatos törését szenvedte el, és az adatok egy korábbi orrcsonttörésre is utaltak. A friss sérülések a szakértő szerint olyanok voltak, amelyek ideális esetben, szövődménymentesen 4-6 hét alatt gyógyulnak meg, és közepesnél nagyobb, tompa erőbehatással keletkeznek.

Hogy pontosan hányszor ütött Balogh, azt a szakértő nem tudta meghatározni, de annyit a törött részek egymástól való viszonylagos távolsága miatt ki tudott jelenteni, hogy legalább kétszer biztosan. Ezen kívül lehetett még sok kisebb ütés, de ha voltak, azokat lehetetlen utólag elkülöníteni a csontokat törő nagyobb csapásoktól.

Balogh ügyvédje tett egy próbát a szakértővel, de rosszul jöttek ki a védencével a kísérletből. Az ügyvéd felhozta, hogy korábban felmerült: az ököllel mért ütéseken kívül Balogh az asszony haját megragadva a fejét egy korlátba verte. Úgy tűnt, az ügyvéd abban reménykedik, hogy a szakértő majd a kérdésére úgy válaszol: ilyesminek nem látta nyomát, erre nincs orvosi bizonyíték. De nem volt szerencséje. Amint szóba hozta a korlátot, a bírónő készségesen előhúzott egy fényképet a szóban forgó masszív fakorlátról, megmutatta a szakértőnek.

Ő erre megállapította, hogy egy sima felületű, gyalult, lakkozott korlátról van szó, és amennyiben Balogh nem az élébe, hanem a lapjában ütötte bele az élettársa fejét, akkor az tompa tárgynak számít, és keletkezhetett így is az asszony sérülése. Balogh ügyvédje még próbált belekapaszkodni abba, hogy a hajas fejbőrön nem voltak sérülések, de a szakértő közölte, hogy ha Balogh megragadta a nő haját, annak egyáltalán nem kellett mindenképpen legyen ilyen nyoma.

A keddi tárgyalásra beidézték még Balogh nevelt fiát is, de ő a rokonoknak járó mentességi jogával élve nem tett vallomást. Több tanú nem maradt, újabb bizonyítási indítványa sem volt már senkinek. Legközelebb már a perbeszédek jönnek, és utána a tervek szerint az ítéletet is kihirdetik. A tárgyalást február 11-re tűzték ki.

- Balogh József "nem emlékszik" a részletekre, de legalább már nem a komondorát vádolja az asszony helybenhagyásával

- Balogh megint elővette a komondoros mesét: "megbotlottunk benne, elestünk, közben megüthettem Terikét"

- Balogh tisztára mosta a vak komondor nevét: beismerő vallomást tett

- Terike újabb komondoros kalandokra vágyik: feleségül megy Baloghhoz