(ACs-60) Azok a csodálatos nők – A nyitott házassághoz vezető út (a kíváncsi hungaromániás)

Tibor bá’ csodálatos női

 

~q102Az 1940-es évek vége felé egy Hajdú vezetéknevű család, kiskamasz fiukkal együtt, sikeresen elhagyta az országot és Ausztráliában kötött ki. A fiú, aki ekkor már a Josef névre hallgatott, sikeresen befejezte az általános iskolát, majd elvégezte a középiskolát, miközben alaposan megtanult angolul, aztán beiratkozott a Melbourne-i Egyetemre. Master Josef Hajdunak volt egy Elayne Wanke nevű osztálytársnője. Igen, igen a jóval később megszületendő első három gyermekemnek a leendő anyukája. Mivel mind a ketten eminens tanulók voltak, sőt az osztály két legjobbika, úgy gondolták, hogy őket az isten is egymásnak teremtette. Ennyi. Aztán a 18 éves Elayne-nek jöttem én az életébe, aki jó hét évvel voltam idősebb Josefnél, és úgy gondoltam, hogy eleget fogták egymás kezét a moziban, egy tizennyolc éves leány nem egészen erre való. Elyane ezen nézetemmel tökéletesen egyetértett. Az első nagy sikoly után (ami mellesleg abszolút csendben zajlott le) hamarosan össze is költöztünk.

Mivel Ausztráliában a nagykorúság a 21. életév betöltésével lepi el az embert, az összeköltözésen kívül mást nem igen tehettünk. Elayne rokonsága menten megszakította élettársammal a kapcsolatot, mely tettnek egyetlen oka én voltam. Az összeköltözés lett volna a kisebbik rossz, a nagyobbik rossz külföldiségem volt, abban az időben Ausztrália nem büszkélkedett „multikultúrális” vívmányaival. Később megtudtam, szó sincs arról, hogy én választottam volna őt, ő választott engem, és ebben igen komoly mértékben nyomott a latba magyar származásom, amit természetesen Josef-nek köszönhetek mert, hogy ő is magyar származású volt.

A fenti két bekezdést preambulumnak szántam, mert az összeköltözés kifejezetten jól sikerült. Erre utaltak a jelek, mert a lényeget akkor még természetesen nem ismertem. Ezt úgy szokták mondani a népmesékben, hogy „boldogan éltek, amíg meg nem haltak” csak ez 18-25 éves korban nagyon soká szokott bekövetkezni. Maradjunk annyiban, hogy boldogan éltünk. Igaz, akkoriban ez még nem volt olyan széles körben elfogadott, mint manapság, és ennek okán kaptunk is néhány megjegyzést vadházasságunk miatt [Abban az időben magyarul vadházasságnak nevezték a házasság nélküli együttélést]. De mondom, egészen jól működött, talán azért, mert szüleimet utánozva összeállásunkkor adósságunkon kívül nem volt semmink. Elayne-nek 5 font tartozása volt, nekem három. Az 5 fontért nőm kapott egy használt lemezjátszót nagynénikéjétől egyetlen lemezzel: Csajkovszkij B-moll zongoraversenyével, amit kábé 150-szer hallgattunk végig. Gondolhatjátok! Az első hetekben Elayne 14 fontos ösztöndíjából éltünk, amit két hetente, még a szemeszterek közötti időben is kapott.

Később egy kicsit összeszedtük magunkat, úgy értem, anyagilag, ami azért nem volt túl könnyű dolog. Elég sok kényelmetlenséggel járt. Például állandóan költöztünk, albérletből albérletbe. Aztán utánanyúltunk mindenfajta mellékjövedelemnek. Böngésztük az apróhirdetéseket, és megpróbáltunk alkalmi munka-lehetőségeket kihalászni. Elayne egyszer például elment modellt ülni egy festőnek. Amiért alkalmanként egy fontot fizettek egy órára. Amíg Elayne fent modellt ült, addig én lent vártam rá az utcán. Egy másik alkalommal elsősegély dobozokat lehetett „door to door” [Ajtóról ajtóra járva] árulni. Ezt is megpróbáltuk, persze nulla sikerrel.

Talán három éves múltra tekinthettünk vissza, amikor egy új lehetőség adódott. Melbourne-től 400 kilométerre, ami ott nem jelentett távolságot, a tengerparton belterületesítettek egy 20 kilométeres szakaszt. A lényeg ugyanaz mint itthon, a nagy semmi közepében, esetünkben a tengerparton, egy hatalmas területet a térképen felosztottak kb. 1500 m2 területekre, és elkezdték árulni százszor drágábban, mint amennyit per pillanat ért, mint leendő üdülőt. A siker kulcsa természetesen a fantasztikus hirdetési hadjárat.

A területfejlesztéssel foglalkozó cég bárkit felvett ügynöknek, de természetesen fizetést nem adott. Aki eladott egy telket, az jutalmul megkapta a vevő által kifizetett első részletet, ami esetünkben 10 font lett volna, vagyis majdnem egy heti fizetés.

Mi tehát jelentkeztünk ügynöknek, és elkezdtünk a magyar nyelvű hetilapban veszettül hirdetni. Ennek sok értelme nem volt, mert több hét próbálkozás után is mindössze egy telket sikerült eladni, azt is a húgomnak. Igaz, a történet folytatása ennél egy kicsit azért érdekesebb. Ugyanis egy szép napon valaki mégiscsak jelentkezett a hirdetésünkre, és Elayne kivitte a telekre (emlékezzünk, 400 km-re) a 10 font reményében.

Reggel indultak, a számítások szerint délután 5 körül kellett volna visszaérkezniük. Kellett volna, de nem érkeztek meg. Jobban mondva Elayne nem érkezett meg. Sebaj, gondoltam, jó alaposan körülnéztek, vagy lett valami baj a kocsival. Na, majd megjavítják. A magyar sárga angyal mozgalom ott már akkor is működött és kitűnő eredménnyel. Én mindenesetre el kezdtem készíteni a vacsorát, mert abban biztos voltam, hogy élettársam, amikor hazaér, olyan éhes lesz, mint a farkas. A vacsora készen lett, az óra elütötte a nyolcat, de semmi. Kezdtem egy kicsit idegeskedni, aminek oka az volt, hogy műszaki hiba miatt ausztrál még nem éjszakázott az országúton. A kontinensfeltáró idők alatt kialakult, a kölcsönös segítésnyújtással kapcsolatos szokások ezt teljességgel kizárták. De ha nem műszaki hiba, akkor csak baleset lehet. Elhatároztam, ha kilencig nem ér haza, felhívom a rendőrséget. Addig is megpróbáltam magam elfoglalni valamivel.

Aztán eljött a kilenc óra, és Elayne sehol. Mentem a telefonhoz és remegő ujjakkal tárcsáztam, mert majdnem biztos voltam, hogy baleset érte őket. Elvégre mi más történhetett még? Elayne nem volt egy gyakorlott vezető, nem is volt túl ügyes. Átkoztam magam, amiért elengedtem egyedül. Ketten kellett volna mennünk. Végtére is a benzinköltség ugyanaz. Szóval tárcsáztam a rendőrséget, és elmondtam az ügyeletnek, hogy mi járatban vagyok. Volt-e ma délután közlekedési baleset a Princess highwayen Melbourne és a Golden Coast között. A rendőrség kategorikusan közölte velem, hogy onnan ma semmi rendkívüli eseményt nem jelentettek. Az nem lehet, hogy volt, csak nem jelentették? Az kizárt dolog, mi mindenről tudunk, állították. De hát a feleségemnek már délután ötkor itthon kellett volna lennie. Ja, – így a rendőr – nyugodjon meg, uram, tapasztalataink szerint ilyen esetben a hölgyekkel nem baleset szokott történni. Ugyan már, válaszoltam, én ismerem a feleségem! A rendőrnek úgy látszik, tetszett a dolog, vagy pedig az ügyelet lehetett unalmas, mert beszélgetni kezdett velem. Higgye el uram, én már elég régen vagyok a testületnél, majd minden férj azt hiszi, ismeri a feleségét, de ez csak nagyon ritkán igaz. Hát akkor én vagyok a ritka eset, vetettem véget a beszélgetésnek. Mindenesetre úgy döntöttem, hogy éjfélig nem fekszem le, de mi történhetett vele?

Éjfélkor lefeküdtem, de nem tudtam elaludni, legalább egy óráig forgolódtam, de aztán csak elnyomott az álom, amiből kettő után ébresztett fel az ágyunkba óvatosan bebújó „feleségem”. Első észlelésre egy hatalmas kő esett le a szívemről. Hát akkor él, nem történt semmi baj. A második észlelés, ami iszonyú gyorsan követte az elsőt, egy még soha nem tapasztalt idegen szag, akarom mondani, illat volt. Te jó isten, mi ez, tértem egyetlen másodperc alatt tökéletesen magamhoz. Hol az ördögben jártál?

Mit mondjak, reggelig beszélgettünk arról, ami történt, és hogy mi történt? A történet roppant egyszerű. A magyar pasi megnézte a telket és úgy döntött, nem veszi meg. Irány vissza Melbourne-be. Az út vége felé a pasi bedobta, hogy roppant hülyén érzi magát, egy ekkora út, ilyen fáradtság és hát ő nem vesz telket. Semmi baj, semmi baj, nyugtatta nőm, van ez így néha, ha nem, akkor nem. Tulajdonképpen nem történt semmi, elvégre nem kötelező vásárolni, stb., stb. De hát ő rettenetesen röstelli magát. Legalább hadd hívja meg vacsorázni. Na jó, így nejem, azt elfogadom, elvégre egész nap nem ettünk semmit.

Elayne szerint ő egy étteremre gondolt, de a hapsi a saját lakására, és hát ebből olyan ciki lett volna kihátrálni utólag. Szóval lakás. Na jó, mondtam én, és mi történt? Mostanáig tartott a vacsora, mert akkor kurva lassan ettetek. Nem, nem ettünk lassan csak hát a vacsora után a férfi … Na, erről jut eszembe, vágtam közbe, tudod a nevét? Valami Pista, azt mondta őt mindenki Pistának hívja. Oké, mit csinált vacsora után ez a Pista? Hát, láttam rajta, hogy nem igazán ura a helyzetnek én meg nem akartam húzni az időt. Elkezdtem vetkőzni, arra gondoltam, én még csak veled basztam [A beszélgetés természetesen angolul folyt és elsőnek Elayne, majd én is a FUCK szót használtuk, aminek precíz fordítása bizony-bizony a BASZÁS] és fogalmam sincs, milyen mással. Gondoltam, kipróbálom. Itt a legjobb alkalom.

Sajnos én még ilyen helyzetben se vagyok képes levetni racionális gondolkodá­somat, ami abból is látszik, hogy honfitársaim egy jó része simán hátába mártotta volna a konyhakést pusztán szerelemféltésből, ha jól emlékszem a hivatalos terminológiára. Evvel szemben én az után érdeklődtem, jó-jó, vacsoráztatok, majd basztatok, de mit csináltál ennyi ideig. Mit? Fogyott el a türelme nőmnek, hát, újra basztunk. Újra basztatok? – csodálkoztam el – azt mondtad, azért feküdtél vele össze, mert kíváncsi voltál, más hogy csinálja. Na igen, és … Mi az, hogy és? Az első baszás után már tudtad, a második baszásnál mire voltál kíváncsi? Semmire. Akkor miért basztál másodszor is? Nem tudom, azaz tudom, mert jólesett. És mikor hagytátok abba? Hát, most, kettőkor. Ekkor néhány perc csönd következett, majd újra én szólaltam meg. – Szóval kíváncsi voltál? – Igen. – És hogy baszott ez a Pista? – Úgy, ahogy te. – Akkor nem sok újban volt részed, – zártam le a beszélgetést, – úgy látszik, te buksz a magyarokra.

Utóirat: Egy héten belül megdugtam az ír származású, 24 éves Ann Master-t, akinek az alkoholista férje évek óta nem látta el férji feladatát. Az affér 5 hónapon át tartott, Elayne ki volt tőle akadva.

___________________________________________________
___________________________________________________
__________________

32 gondolat erről: „(ACs-60) Azok a csodálatos nők – A nyitott házassághoz vezető út (a kíváncsi hungaromániás)

  1. Abból, amit leírtál az jött le, hogy az ausztrálok akkoriban általában elég konzervatívak voltak.
    Ezek szerint párod kilógott a sorból, erősen lázadó és kalandvágyó természet volt, aki nem volt hajlandó semmi szabályt elfogadni semmiben.
    Vajon te rontottad meg őt, vagy ő téged? Vagy a zsák meg a foltja? 🙂

  2. 1:
    Hogy jutottál erre az eléggé indokolatlan következtetésre? Milyen szabályt nem volt hajlandó elfogadni? Mi itt az elrontás? Mi mutat arra, hogy az ausztrálok konzervatívok lennének?

  3. 3: Az első szabályszegés az volt, hogy külföldi partnert választott minden ellenkezés dacára. A második, hogy házasságon kívül költözött össze veled. A harmadik, hogy természetesnek találta, hogy partnere mellett mást is kipróbált, méghozzá minden konvencióból fakadó bűntudat nélkül, nyíltan bevallva.
    Gondolom, azért ezek nem voltak nagyon általánosak Ausztráliában…
    Ha már előtte megegyeztetek a kölcsönös nyitottságban és szabadságban, akkor az utóbbit visszavonom…
    De lehet, hogy tényleg nem jól értelmeztem az olvasottakat, és az Ausztrálok szabadosabb életmódúak angolszász vallásosságuk dacára. Ezért kérdezek. 🙂
    Az elrontást természetesen idézőjelbe kellett volna tennem, de elfelejtettem. Nem erkölcsi minősítés akart lenni. 🙂

  4. Kettős mérce Elayne-nél.
    Gondolom Elayne jól beszélt magyarul is és angolul is.
    Miért lett vége a közös románcotoknak Elaynenel ha nem titok?
    Tán a kicsapongásod miatt? 🙂

  5. A történeten túl engem rendkívül érdekelne Tibor bá’ a véleményed és kommentárod is az esethez.

    Meglátásod szerint:

    – Mennyire általános ez nőknél? Legbelül minden nő ilyen vagy ez valami kuriózum? (Azért megérzésem szerint Elayne inkább az utóbbi: eleve egy bevándorlót választott partnernek.)

    – Mit érdemes tenni ilyen esetben? Érdemes folytatni a kapcsolatot? Én valószínűleg ugyan azt csináltam volna mint te, ti. megtartom a nőt a szex miatt 🙂 Azt viszont nem értem, hogy miért hoztad haza Magyarországra, miért vetted feleségül? Nyitott házasságban terveztél élni?

    – Jó dolog nyitott házasságban élni? Az élethosszig tartó hűtlegség is kibírhatatlan – főleg egy férfi számára. Van jó megoldás? Szerető tartása? prostituált?

  6. 3:
    A szülők konzervatív farmerek voltak. Összességében a társadalom nem idegenkedett a „vegyes” házasságtól. Magyarországon is, még ma is, van amikkor a szülők nem lelkesednek egy leendő vőért.
    Az élettársi kapcsolat már akkor is, és ott is ismert fogalom volt. Az más lapra tartozik, hogy bele lehetett kötni.
    Egy új partner kipróbálása engem is meglepett. Azért ez még ma se, és itt se elfogadott. Persze, ha egy kettyintés után haza jött volna, akkor 1-2 óra késést könnyen meg lehetett volna magyarázni, de a második kettyintésért ezt a lehetőséget könnyedén feláldozta. Nyilván úgy ítélte meg, hogy ez OK. Nem is ment tőle szét a kapcsolat. Főleg, mert akkor már el volt rendezve az áttelepülés Magyarországra. Viszont nem olyan fából faragtak, hogy ilyen fokú sértést (jobb szót nem találtam) szó nélkül lenyeljek. Maradt a „megbosszulás”, mert dehogy egyeztünk meg a kölcsönös félrekurásban.

  7. 5:
    Nem rég olvastam egy amerikai felmérés, ami szerint a hűtlen feleség legalább annyira általános, mint a hűtlen férj, csak sokkal kisebb a valószínűsége, hogy lebuknak. Ennek oka, hogy a nők jobban tudnak színészkedni, jobb megfigyelők, a férfiak hiszékenyebbek.
    Szintén most kezd napvilágot látni az a tény, hogy a nők sokkal jobban élvezik a szexet, mint a férfiak (a csikló idegvégződéseinek a száma többszöröse a makk idegvégződéseinek). Eszük ágában sincs nyíltnak lenni, még évtizedes házasság után se. Legalább annyira kívánják a változatosságot, csak sunyin hallgatnak róla.
    Félrebaszásért nem érdemes feldobni egy különben jól működő kapcsolatot. Karambol után se szokás feladni az autóvezetést. A kapcsolat minősége megváltozik (kár érte) de az élet már csak ilyen. Semmi jó se tart örökké.
    Az ideimportálás rossz ötlet volt (anyagilag nem), de ezen már nem lehetett segíteni.
    A nyitott házasság fiatal korban OK. Idősebb korban viszont már nem. De ezt a problémát két feleséggel ragyogóan meg lehet oldani. 😀

  8. 7.
    Tehát amíg nincs gyerek, addig OK a nyitott házasság?

    Egyébként nem tudom hány nő menne bele, még a mai világban is valószínűleg nagyon nagyon kevés. És a férfi számára nem is biztos, hogy megéri deklarálni: a nő mindig előnyben lesz, hiszen bármikor talál magának partnert. A férfinak ellenben meg kell érte dolgoznia, csomó idő, erőforrás rámegy.

    Az, hogy a nők jobban élvezik a szexet szerintem önmagában nem sokat jelent. Ettől még lehet, hogy a férfiak jobban kívánják a szexet (dopamin). Racionálisan: a férfi célja evolúciós szempontból, hogy minél több nőt termékenyítsen meg. Nem feltétlen jó nőt, a lényeg azon van, hogy fogamzóképes nőt. A nő célja ezzel szemben az, hogy a legjobb tulajdonságú férfiaktól essen teherbe (és közben legyen mellette egy apa típusú férfi aki felneveli az utódját). Ezen gondolatmenet alapján a férfiak jobban igénylik a változatosságot. Persze ez tisztán elméleti fejtegetés.

  9. 8:
    Nem fogod elhinni. A nők inkább mennek bele, mint a férfiak. A férfiak féltékenysége erősebb. A nő többet nyer vele, mint a férfi. A nők hajlamosabbak elhagyni egy férfit egy kedvezőbb körülményeket nyújtó férfiért. A nők sokkal inkább mennek férjhez számításból, miközbebn megjátsszák a „szerelmet”.

  10. Ezt is jó volt olvasni!:)

    Osztom a tapasztalataid alapján kialakult meglátásaid! 😉 🙂 Nagyjából hasonló tapasztalataink vannak, de én csak kiscserkész vagyok hozzád képest. 😛 🙂

    Persze a kivétel mindig erősíti a szabályt, csak egy idő után ezek a kivételek is „megkattannak”, aztán jönnek a „játszmák”. Hogy mindezeket a megszokás, unalom, vagy eleve ilyen volt váltja -e ki, az örök talány, hisz mi férfiak max. csak jól ismerhetünk egy nőt, de nem teljesen. Megérteni őket, meg eleve veszett fejsze nyele kísérlet, mert sokszor még ők maguk sem értik önmagukat, vagy a másik nőt, így számunkra férfiak számára ez eleve egy lehetetlen küldetés. Ezért „csak” szerethetjük őket, a Nőt, vagy ha már az sincs, akkor „szerethetjük” a testüket. Néha engedik, hogy a lelküket (de nem a teljeset…) is szeressük, bár ez ritka kivétel. Inkább a „számítás” dominál nem feltétlenül tudatosan (persze vannak ilyenek is), hanem a legmegfelelőbb partner reményében…, csak hát ez a mai világban ugye…!

  11. Hát igen. Csak az égben kötött házasságok szoktak tartósak és boldogok lenni, a Földön kötöttek ritkán. A nők szerintem is józanabbul választják meg az élettársuket, nem annyira szerelemből, mint inkább az anyagi biztonságot szem előtt tartva. Aztán megjátsszák a szerelmet is, meg hogy élvezik a szexet. Ha pedig rábukkannak egy olyan férfira, aki megtetszik nekik, akkor kipróbálják, milyen is az egy olyan partnerrel, aki vonzza őket. Főleg, ha olyan Eveleyn-félék. Ha pedig ezt a férj megtudja – és olyanfajta, mint Te, Tibor bá’ – akkor kezdetét veszi a kölcsönös megbosszulgatás. Abba a kapcsolatba aztán bele lehet tojni!
    Egyébként döbbenetes (vagy dicséretes?), ahogy E. szépen elmondta, hogy miért késett annyit. Én valószínűleg azonnal kirúgtam volna. (Te meg jó alibinek találtad, hogy félrekefélj.)

  12. Pekár Tibor,
    Felületesen olvastad el a posztot, vagy pedig nagyon rosszhiszemű ember vagy, de az is előfordulhat, hogy én vontam le hibás következtetést: szerintem Elayne-nek ez az első félrelépése volt az egyik legnagyobb pofon, amit Tibor bá’ az élettől kapott. Az más téma, hogy a „bosszú” után valószínűleg ő is élvezni kezdte a nyitott házasságot.

  13. 11 & 13:

    Mindig csodálkozom, amikor gondosan megírt, szerintem egyértelmű történeteimet félreértelmezik. A valószínű ok, hogy ismernek engem, és ez eleve ferde irányba tolja el az eseményeket.

    Megírtam, de úgy látszik hiába. Huszonéves voltam, nem egy tapasztalt vén róka. Terveim között egyáltalán nem szerepelt a nyitott házasság, egyszerűen azért, mert eszembe se jutott. Hat gyerekes családot akartam.
    Nem volt itt kölcsönös bosszú. Egyszerűen arról volt szó, hogy volt a környékemen egy fiatal nő, aki korábban közölte, hogy nem bánná, de persze én elzárkóztam, pedig lett volna hozzá kedvem. A történtek után átszakadt az a gát, amiért korábban nem éltem a lehetőséggel. Aztán otthagytuk Ausztráliát és új életet kezdtünk. Tényleg új életet. Aztán néhány hónap után a dolog megismétlődött. Elayne a munkahelyén megismerkedett egy francia újságíróval, akivel rendszeresen rendezett pásztorórákat. Az én munkahelyemen pedig akkor jött egy 18 éves pipi, közvetlenül az érettségi után. Természetesen rászálltam és mi is elkezdtünk pásztorórákat tartani, én 5 éven át, Elayne a pasi haláláig, 8 éven keresztül.
    Nem volt ez nagy pofon, inkább megmagyarázhatatlan, elképesztően furcsa. U.i. Elayne esetében nem volt megismerés, megkedvelés, stb. és végül beteljesülés, hanem 2 óra ismeretség utáni hirtelen elhatározás a következmények átgondolása nélkül. Olyasmi, aminél nincs mentő körülmény. Miért?
    A nyitott házasság szexuálisan rendkívül kielégítő, de időben abba kell hagyni.

  14. Mit magyarázok, értek félre? Három év együttélés után E. enged a kísértésnek. T. erre válaszul 5 hónapon keresztül – nemcsak egy alkalommal, mert mondjuk, akkor lettek volna egálban – testi kapcsolatot tart fenn egy másik hölggyel, amiről E. is tud, de egyáltalán nincs ínyére. A magyarországi „tényleg új élet” pedig úgy festett, hogy mindkét fél tartott magának állandó szeretőt. Ha annak idején nem marad el a megismerés, megkedvelés stb., akkor talán egészen másképpen alakulnak a dolgok, vagy ez a szerencsétlen kapcsolat létre sem jön. . .
    Még ezek után is nagyon rosszhiszeműnek tartasz, kedves „proton”?

  15. „Félrebaszásért nem érdemes feldobni egy különben jól működő kapcsolatot. ” – Hát, ha neked ez a jól működő kapcsolat – nekem távol áll tőle.

    Különösen, ha figyelembe veszem azt, amit korábban meséltél, hogy milyen véget ért ez a házasságod, és milyen eredményei lettek a közös gyerekneveléseteknek.

  16. Tibor bá’

    Egy nyitott házasságban élő család férfi tagját mennyire foglalkoztatja az, hogy a gyerekek vajon mind tőle vannak-e? Mivel tudjuk, egyedül az anya kiléte állapítható meg 100%-os bizonyossággal. 🙂

    A Te esetedben/gondolataidban ez miként zajlott le?

  17. 17:
    1) Miért olyan fontos, hogy ki termékenyít? A lényeg, hogy ki mellett nő fel a gyerek.
    2) Ha egy értelmes nő úgy dönt, hogy gyereket akar, akkor ügyel arra, hogy az legyen az apa, akit ő akar.

    16:
    Ha azt hiszed, hogy az a házasság működik jól, ahol kitartóan hűek egymáshoz szexuálisan, akkor hatalmasat tévedsz.

    A gyereknevelésnek semmi köze a házasság nyitottságához. Nálunk a baj oka az anyai szerep eljátszásának abszolút hiánya volt. Hogy ez mellett ki hányszor és kivel kettyintett, az tökéletesen indifferens.

    15:
    Általános emberi viselkedés, hogy a „bosszú” mindig nagyobb mint az eredeti sérelem. Hogy E. még a nevét se tudta a partnerének, és többet nem találkozott vele, ahhoz nekem semmi közöm nem volt. Szervezete volna meg. Nekem nagyon sokáig nem lett volna igényem egy szeretőre, de ha már bepottyant ez a lehetőség hülye lettem volna nem kihasználni.

    Azért pontosítsunk. Itthon lehetett volna tabula rasa-t csinálni, de megint E.volt az, aki kezdeményezte a félrekúrást.

  18. Nem derült ki egészen, hogyan reagáltad le E. őszinte vallomását. Tudomásul vetted, szó és pofon nélkül elkönyvelted, s másnap felkerested azt az ír hölgyet, E-t pedig ugyanolyan szeretettel kefélted, mint addig? Magyországon összehoztatok három gyereket, akiknek vagy Te vagy az apjuk, vagy nem. De ez nem is fontos, mondod. Mi van azonban az őszinteséggel? Szerintem az fontos eleme egy párkapcsolatnak. A szeretődnek azt súgtad a fülébe, hogy van ugyan egy állandó partnered, akit évek óta kefélsz, de igazán csak őt szereted?!Azt még el tudom fogadni, hogy őszintén bevallottátoknak egymásnak, hogy mással is fenntartatok állandó szexuális kapcsolatot, de mi volt a gyerekekkel? El tudom képzelni, hogy a feltett kérdésre: Hol van Apu?, olyan válasz érkezett, hogy „a kurvájánál”. És megfordítva. Éppen ezért nem meglepő, hogy a gyermeknevelés eredményével nem dicsekedhetsz. (Mi, akik már elég régóta olvasgatjuk vallomásaidat, ezt is tudjuk.)

  19. 20:

    Nem hiszem, hogy veled érdemes eszmecserét folytatni, mert mérföldekre állsz a valóságtól. Vagy a feleséged is olvassa a blogot, és neki akarsz megfelelni.

    Micsoda hülyeség a „szeretettel kefélni”? Az emberek millióinak van szeretője a házastársa mellett, amit a szerető mindig tud a házastárs nem mindig. Viszont senkinek se igénye, hogy sugdossanak a fülébe bármit is.

    Oltári ostobaság részedről azt feltételezni, hogy a férfiaknak szeretni kell egy nőt ahhoz, hogy megkeféljék.

    Őszinteségről beszélsz, de el se tudod képelni a dolgot csak csalással és durvasággal, mert az igazi őszinteség messze áll tőled. Apu nem a kurvájánál volt, mert a kurva volt az apunál, az anyu engedte be az ajtón, és egy órán át játszott a gyerekekkel, akik persze jól ismerik mint a család barátját, akivel gyakran kirándulnak. — Szóval te a múlt század első felében élsz. Javaslom nézz utána mit jelent a POLIAMORY.

  20. 20:

    Hadd foglalkozzam külön ezzel a mondatrészeddel: „…szó és pofon nélkül elkönyvelted,” — A házasság történelmi okokból kifolyólag egy különleges szerződés, aminek egyik pontja, hogy a felek nem lépnek szexuális kapcsolatba harmadik személlyel. Ezt a szerződési pontot igen sokan, viszonylag rövid időn belül megszegik. Az viszont nincs a szerződésben, hogy ilyen esetben az erősebb fél pofozkodni kezdhet, bár a magyar gyakorlat tud rá példákat bőven. Nekem már az is mond valamit, hogy ezt egyáltalán felveted. Szerintem bármelyik fél beléphet házasságon kívüli szexuális kapcsolatba – mert végül is nem rabszolga, akinek van tulajdonosa, de semmi körülmények között nem támadhatnak egymásra semmilyen okból kifolyólag.

  21. Elismerem, hogy sokkal „maradibb” vagyok, mint Te. Neked egész életedben a több lyukra való járás okozott örömet, nekem pedig a gyermekeim, meg az unokáim. Elnézést, amiért bírálni merészeltelek, amikor azt vártad, hogy megdicsérlek a pompásan előadott csattanós sztoridért. Kár, hogy táborodból egy hölgy sem hallatta hangját a témával kapcsolatban. Vagy már mind kivesztek a nők a rajongóid közül?

  22. 23:
    Igazad van abban, amire rámutattál. Mindenki másképp rendezi az életét. Az a fontos, hogy a végén ne bánd meg azt, amit tettél. De a kiértékelésed nem állja meg a helyét. Se 35 éves korom előtt, se 59 éves korom után nem folytattam azt a gyakorlatot, amit te egész életemre kiterjesztettél. Nagy kérdés, amire én se tudom a választ, hogy E. kezdeményezésének az elmaradása esetén hogyan alakultak volna a dolgok. — Van itt női olvasó szép számmal, de ne várd hogy ilyen témában szavakat találjanak. Hallgatásuk azt jelenti, hogy E. helyett én mellém álltak.

  23. 19.

    „1) Miért olyan fontos, hogy ki termékenyít? A lényeg, hogy ki mellett nő fel a gyerek.
    2) Ha egy értelmes nő úgy dönt, hogy gyereket akar, akkor ügyel arra, hogy az legyen az apa, akit ő akar.”

    A második ponttal egyetértek, az elsőt viszont én személy szerint nem tudnám ennyire könnyedén kezelni. Ámbár esetedben 3 gyermek apjaként elég valószínű, hogy legalább 1-2 tőled van és így még érthető is lenne, de 1 gyermekes család esetén viszont nem mindegy a „pedigree”.

    Igaz nagyon kevés az olyan párkapcsolat, ahol mindkét fél végig hűséges marad, és egy félrelépést talán még meg is bocsájtana az ember. De az a tudat, hogy a terhesség által, idegen apától egy sajátomnak beállított gyermeket csempésszenek be az életembe, teljességgel elfogadhatatlan.

    Bár a nők elég ravaszak és tudják, ha évek múltán derülne ki a turpisság, a férfi már úgyis sajátjaként fog az időközben hozzánőtt gyerekre nézni, mivel kialakult a szoros kötődés. Nincs új a nap alatt, a népi hagyományokban éppen ezért emlegette a falu népe unos untalan egy újszülöttnél az apai jegyeket, mert akkoriban is divat volt a félredugás. 🙂

    Más eset, amikor egy párkapcsolat úgy jön létre, hogy az egyik félnek van gyereke, vagy a magára hagyott nő gyermeket vár. Itt nincs semmi átverés, mindenki nyílt lapokkal játszik és a gyereket nem sajátomként is fel lehet nevelni szeretetben, mert nincs rám kényszerítve, hanem én döntöttem így.

  24. 25:
    A te életkorodban ez a hozzáállás teljesen reális. 50 évvel később meg fogsz engem érteni. Ahogy azok is megértik szavaimat, akik fiatalok ugyan, de saját gyerekük biológiai okok miatt nem lehet.

  25. 26:

    „Ahogy azok is megértik szavaimat, akik fiatalok ugyan, de saját gyerekük biológiai okok miatt nem lehet.”

    Ez igaz, sőt van olyan eset amikor a férfi szerszám nem áll a helyzet magaslatán, de a női igényeket mégis csak ki kell elégíteni. Ekkor vonnak be közös megegyezéssel egy 3. felet, amit nem szabad elítélni.

    Egyébként értem és átlátom amit írsz, és tudom, hogy gondolkodásmódban az idő előrehaladtával egyre jobban ebbe az irányba haladok majd én is.

    Ámbár most 30 évesen, a jelenlegi hátteremmel a nőkkel szembeni alkupozíció terén a legjobb korban vagyok. 😀 Még megtehetem, hogy ne csak 2 gyermekes egyedülálló anyukákat környékezzek meg, akik a lehető leghamarabb teherbe akarnak tőlem esni, hogy érdekelté tegyenek a másik 2 gyermek eltartásában (egy közeli barátommal, egy rokonommal és egy volt kollégámmal is ugyanez történt). Aztán meg mindent megtesznek, hogy több gyerek ne legyen.

    Bár tudom, hogy az élet egy sírig tartó tanulás, persze nem árt kicsit előrébb járni a tananyaggal, hallgatva az idősebb generáció tapasztalataira. De amíg még megtehetem, nem alkuszom az élet 1-2 területén, ezeket aztán idővel természetesen lejjebb adja az ember.

  26. 27:
    Az ideális eset természetesen az, ha egy fiatal nőtől van annyi gyereked, amennyit jónak tartasz. Én mindössze arra akartam rámutatni, hogy nem a biológiai apaság a lényeg, hanem az, hogy a gyerek melletted cseperedjen fel. A nőkkel kapcsolatos véleményed különben OK. Téged nem kell félteni, az biztos.

  27. Bár már régi topic, most jutottam ide …

    Tiborbá! Miért mondod, az, hogy a nyitott házasság fiatalon oké, de később abba kell hagyni? Én úgy látom épp az érettebb kapcsolatokban és érettebb korban fordul gyakrabban elő.

    Amúgy tetszik az illúzióromboló racionalitásod …

    Említetted a polyamory-át … itt egy fb oldal a témában:
    https://www.facebook.com/szabadonszeretve

  28. 29:
    Röviden: Fiatalon a nemi élvezet kap prioritást, idős korban a meghitt nyugalom. Nálam a váltás 59 évesen következett be. Az általad említett „érettebb kapcsolat” 35-60 között van (persze kb.).

  29. Tibor bá, én csak azt nem értem, mért vettél el ilyen megbízhatatlan kurvákat? Kétszer is?

    Annyi nő van, akik közül válogatni lehet. Igaz, a normális kevés, de kellő kitartással és szorgalommal azért meg lehet találni.

    A nemi élvezet és a normális, nyugalmas élet nem mond ellent egymásnak.

  30. 31:

    Minden megbízhatatlan kurva amíg nem érzi magát tökéletes biztonságban halálosan megbízható Mária lánynak játssza meg magát. Amikor kiderül a valóság, rendszerint túl késő. Persze lehetne radikálisan változtatni rajta de csak nagyon nagy áldozat árán, ezért az ember bízik abban, hogy csak megjön az esze és konszolidálni lehet a viszonyt, mert racionálisan gondolkodva ,neki is az lenne a jobb. DE NEM, mert másképp jár a fejük. Olyan szempontjaik vannak, amik totálisan hülyeségek, de nekik egészen más az értékrendjük. Persze van kivétel, de azt nehéz megtalálni. Én megtaláltam Évában, és képzeld el, az első években minden barátom és hímnemű rokonom azt hitte, hogy hülye vagyok.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük