Érdemes megfigyelni, hogy a rajvédő Néphazugság az alábbi cikkben (is) mélyen kussol a gyilkosok román cigány származásáról, sőt egyiküket magyarosan Viktornak írja az eredeti, román helyesírású Victor helyett, valamint a másikukat, Florint nem is nevezi meg. Egyetlen másik "embert" nevezett meg a cikk (valószínűleg a többiek mind román nevűek voltak, ezért “felejtődtek ki” az oláh szál teljes elhallgatásával): Sz. Beáta.
Hogy honnan tudjuk az eredeti neveket és a hovatartozást? Ugyanez a banda gyilkolta meg többek között az azóta is rajvédő Dopeman nagyszüleit. (Mint emlékezetes, csikkekkel égették őket, a nagypapa karjáról csontig levágták a húst stb. Bővebben kapcsolódó anyagaink között - a szerk.) Egy tavaly októberi, Hír24-es cikk még megnevezi a gyilkoscigányokat, származási országukkal egyetemben.
 |
Így védi a védhetetlent és teszi “magyarrá” (még a nevüket is meghamisítva) a románicigányt a balzsidó média...
A Néphazugság cikke:
Elvetemültebbek az ároktőieknél
Hozzájuk képest az ároktői (szintén gyilkoscigány - Kuruc.info szerk.) banda rablógyilkos tagjai visszafogottnak tűnnek. Nyolcan 3 hónap alatt 14 helyszínen 16 védekezésre képtelen idős embert támadtak meg. Öten belehaltak a válogatott kínzásokba. Az ügyészség másodfokon az összes vádlott ítéletének súlyosítását és a rablással szerzett vagyon elkobzását kérte a bíróságtól.
G. Viktor és hét társa 2010. október 26. és 2011. január 23. között tizennégy, több esetben brutális kegyetlenséggel végrehajtott rablótámadást követett el Budapest XVII., XVIII., XIX. és XX. kerületében kizárólag védekezésre képtelen idős emberek ellen. Három hónapos ámokfutásuk alatt 14 családi házban 16 idős embert támadtak meg. Közülük öten belehaltak a kínzásba, a bántalmazásba, illetve abba, hogy mivel megkötözték őket, nem jutottak hozzá a létfontosságú gyógyszereikhez.
 A brutális elkövetők megkínozták áldozataikat, felforgatták az idős emberek otthonát (Fotó: police.hu) |
G. Viktor és társai sok tekintetben másolták az egy évvel előttük elfogott ároktői rablógyilkos banda módszerét. Az ároktőiek 2008-ban és 2009-ben tucatnyi támadást hajtottak végre 70-80 éves emberek ellen. Lomtalanításkor figyelték ki azokat a házakat, amelyekben számításaik szerint tehetősebbnek látszó, idős, jórészt egyedülálló emberek éltek. Éjszaka aztán rájuk törték az ajtót, veréssel és válogatott kínzásokkal kevéske pénzük és értékesebb holmijaik átadására kényszerítették a halálra vált embereket, majd megkötözték, és sorsukra hagyták őket. Áldozataik közül ketten belehaltak a rablótámadás során elszenvedett bántalmazásba.
G. Viktor nyolcfős bandájának nem kellett a lomtalanításra várni. Sz. Beáta, az ügy ötödrendű vádlottja személyében Dél-Pestet jól ismerő tippadójuk volt. Bár ő elfogása óta folyamatosan tagadja, hogy segítette volna a bandát. „Én csak megmutogattam a fiúknak pár házat”, hajtogatta vallomásaiban, „de arról nem tudtam, hogy ők oda be akarnak törni, vagy hogy ki akarják rabolni a lakóikat”.
Sem a rendőrök, sem az ügyész, sem az első fokon eljáró bíróság nem hitt neki. És nem csak azért, mert az idősektől elrabolt ékszerek közül egynémely tőle került elő. A nyomozás során az is kiderült például, hogy az egyik házba éppen Sz. Beáta küldte vissza a „fiúkat”, miután elsőre túlságosan „karcsú” zsákmánnyal tértek vissza. „Van ott még bőven elhoznivaló” – mondta. És a banda kevéssel ezután újra lerohanta az idős, egyedül élő asszony házát, felkutatta azokat az ékszereket és pénzes borítékokat, amelyeket az első alkalommal nem találtak meg. Ennek a XX. kerületi háznak a lakója is a banda öt halálos áldozatának egyike lett.
A rablótámadásokat általában ketten-hárman hajtották végre. Befeszítették vagy hengerzártöréssel kinyitották a kiszemelt ház bejárati ajtaját, és azonnal az álmukból felvert, vagy éppen a tévé előtt bóbiskoló idősekre támadtak. Feszítővassal és más betörőszerszámokkal összeverték őket.
Ahol házas- vagy testvérpárt találtak, az egyiket kínozva kényszerítették a társát, hogy adja oda a házban lévő pénzt és ékszereket. Máskor felforrósított vasalóval égették össze áldozatuk arcát, lábát és kezét.
Egy idős embernek pedig éles késsel vagdosták össze a kezét, hiába üvöltötte fájdalmában, hogy nem tudja a bankkártyája PIN kódját, mert azt a gyerekei kezelik.
Az ároktőiek rémtetteit messze meghaladó kegyetlenséggel dolgozó banda több tagját végül 2011. január 23-án egy újabb rablásra kiszemelt ház közelében fogták el a dél-pesti idősek védelmében „figyelőszolgálatot tartó” rendőrök. A Fővárosi Törvényszék ötszörös minősítésű gyilkosságként értékelte a banda ámokfutását. Azaz a gyilkosok tettüket nyereségvágyból, több ember sérelmére, különös kegyetlenséggel, védekezésre képtelen, illetve a bűncselekmény elhárítására korlátozottan képes emberek sérelmére követték el.
Ezért első fokon G. Viktort, a banda fejét ténylegesen életfogytig tartó fegyházra ítélték. Életfogytiglanit kapott a másodrendű vádlott is, de az ő esetében 40 év múlva elképzelhető a feltételes szabadlábra helyezés. A harmad- és a hatodrendű vádlottra tíz, illetve hat év fegyházat szabtak ki. Sz. Beáta öt év fegyházbüntetést, míg a banda taxisa egy év szabadságvesztést, továbbá 200 ezer forint pénzbüntetést kapott. Két vádlottat felmentettek.
A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség az elsőrendű vádlott kivételével minden első fokon elítélt bandatag esetében jelentős súlyosítást kért a Fővárosi Ítélőtáblától. Különösen a tippadó és a taxis ítéletét tartják elfogadhatatlanul alacsonynak, ezért az ő esetükben az elsőfokú ítéletet „téves minősítés” miatt is támadják. Két felmentett vádlott esetében a felmentő ítélet hatályon kívül helyezését, és új eljárás lefolytatását kéri a főügyészség.
Mindezek mellett a vádhatóság azt is kéri az ítélőtáblától, hogy az elrabolt pénz és ékszerek együttes értékének megfelelő mértékű vagyonelkobzást rendeljen el a vádlottakkal szemben. A sértettek, illetve az elhunyt áldozatok örökösei ugyanis nem terjesztettek elő az elsőfokú eljárásban polgári jogi igényt a vádlottakkal szemben. Az azonban mégsem volna helyénvaló, ha a rablógyilkosságokkal szerzett vagyont minden további nélkül megtarthatnák az elítéltek – már amit persze nem éltek fel belőle. Ha a bíróság helyt ad a fellebbviteli főügyészség indítványának, a vagyonelkobzást részben a vádlottak fellelhető vagyontárgyain, részben a rabkeresményükön hajtják majd végre.
Amennyiben a Fővárosi Ítélőtábla helyt ad a Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség indítványának, azzal precedenst teremthet. A törvény ugyan lehetőséget ad rá, ám a büntetőeljárásokban általában nem élnek a vagyonelkobzás eszközével – nemcsak az ehhez hasonló brutális rablógyilkosságok, hanem a gazdasági és a korrupciós ügyekben sem. Ma még gyakran igaz a tétel, hogy van az a pénz, amit érdemes leülni. Ha a jövőben ezt elkobozzák, már nem lesz az.
Kapcsolódó:
