Otto Carius 1922. május 27-én született Zwiebrückenben. Miután iskolai tanulmányait befejezte, önként jelentkezett a hadseregbe, de a sorozáson kétszer is szolgálatra alkalmatlannak nyilvánították túl alacsony testsúlya miatt. 1940. májusában végül besorozták a 104. tartalék gyalogos zászlóaljhoz. Ezután önként jelentkezett a páncélos fegyvernemhez és a 7. tartalék páncélos zászlóaljhoz került, ahol elsajátította a páncélos hadviselés alapjait. A zászlóaljat az újonnan felállított 21. páncélos ezredhez csatolták és 1941 júniusában Kelet-Poroszországba vezényelték, ahonnan megindulva vett részt a Szovjetunió elleni Barbarossa-hadműveletben. Carius ekkor egy Panzer 38(t) közepes harckocsi töltőkezelője volt. Egy éves frontszolgálat után tiszti iskolába küldték, ahonnan 1943. áprilisában az 502. nehéz páncélos zászlóalj (schwere Panzer-Abteilung 502) állományába került, mint Tigris-harckocsiparancsnok.

A zászlóalj ekkor a leningrádi fronton harcolt, majd a Baltikumba, Lettország területére vonult vissza 1944-ben. Ugyanezen év augusztusában Cariust az újonnan felállított 512. nehéz páncélvadász zászlóaljhoz (schwere Panzerjäger-Abteilung 512) vezényelték, ahol a 2. század parancsnoka lett. A zászlóaljat az új, 70 tonnás, 128 mm-es Pak 44(80) L-55 löveggel felszerelt Jagdtiger (Vadásztigris) páncélvadászokkal szerelték fel. Még a kiképzés befejezése előtt, 1945. március 8-án a 2. századot a nyugati fronton, Siegburgnál vetették be, ahol április 15-ig harcolt, amíg megadták magukat az amerikai csapatoknak.

A második világháború során Carius több mint 150 ellenséges páncélost, és nagyjából ugyanennyi páncélelhárító ágyút semmisített meg, többségüket a keleti front harcaiban. Teljesítménye elismeréseként 1944. május 4-én megkapta a Vaskereszt Lovagkeresztje-kitüntetést, majd 1944. július 27-én 535. kitüntetettként a Tölgyfalombok-ékesítményt is.

A háború után szülővárosában mint gyógyszerészgyakornok kezdett el dolgozni, majd asszisztens lett, végül Freiburg/Breisgauban folytatott hároméves tanulmányai után 1951-ben megszerezte a gyógyszerészdiplomát.

1956. július 1-jén nyitotta meg saját gyógyszertárát Herschweiler-Pettersheimben, a Tiger-Apotheket (Tigris Gyógyszertár), amit 2011. január 31-ig vezetett. (A gyógyszertár honlapja itt közölte az ász halálhírét.)

A második világháborús élményeiről 1963-ban könyvet is írt, Tiger im Schlamm (Tigris a sárban) címmel.

Személyével nemcsak a második világháború kevés még ma is élő résztvevőinek egyike, hanem egy legendás katona is távozott az élők sorából.

(1939-1945 Blog nyomán)

Kapcsolódó: Pénteken lett volna 100 éves Joachim Peiper