Milyenek a finnek?

 Három hónapot éltem Finnországban, ahol igyekeztem minél többet magamba szívni a kultúrából, ezeket a tapasztalataimat szeretném most megosztani a tisztelt olvasókkal.

Egy átlagember első gondolatai között valószínűleg a sztereotipizált szaunázás, vad ivászat, a Nokia és a finnek nem túl szociális mivolta lesz. De honnan erednek ezek a sztereotípiák, min alapulnak és mennyi igaz belőlük? Lássuk.

Antiszociálisak?

A finn lakosság nagy, nem városlakó része továbbra is valahol a finn fenyőerdő közepén lakik, saját földdel, erdővel s szaunával rendelkezik. Így éltek ezek az emberek már évszázadokkal ezelőtt is, amikor még a technika fejletlen volt. Az elzártság, a nagyon hosszan tartó, havas téli időszak mind hozzájárult ahhoz, hogy az embernek lehetősége sem volt a ‘szomszédait’ (tehát a következő tanyát 6-7 kilométerre) meglátogatni.

Magára, és a közvetlen családjára volt utalva. Teljesen más a helyzet egy magyar faluban, ahol már nagyon régen nagy közösségek alakultak ki, így valahol érthető, hogy a finnek máshogy viszonyulnak a szociális kapcsolatokhoz. Egyébként érdekesmód az is megfigyelhető, hogy a melegebb éghajlatú országok emberei általában többet nevetnek, hangosabbak, barátságosabbak, nyíltabbak, mint a hideg észak lakossága. Egy észt (majdnem finn, ugye) ismerősömtől hallottam: “Lassúak vagyunk és keveset beszélünk, mert olyan hideg van, hogy spórolni kell az energiával.”

A finneknél azt figyeltem meg, hogy nem szeretet nélküli emberek, csak más módon fejezik ki a szeretetüket. Eleinte nagyon nehéz volt megszoknom és megbékélnem ezzel, sokszor kínosan éreztem magam – egész egyszerűen nem tudtam eldönteni, hogy egy adott ember kedvel-e, vagy sem. Itthon ez sokkal könnyebben ment, az emberek az érzéseiket akár konkrétan szóval kifejezve is a másik tudtára adják, itt ilyen nincs. Az emberek nem annyira mutatják ki a benső érzéseiket, hiszen ez nekik valami nagyon személyes. Az egészet inkább önmagunkban rendezik le, és a külvilág ebből semmit sem lát.

   

Van azonban a dolognak egy nagyon jó oldala – álbarátságok semmiképp nincsenek, viszont ha valaki kedvel, akkor tisztel, értékel, és tettekkel fejezi ki a szeretetét. Legyen az egy kérésed gondolkodás nélküli elvégzése, egy ágyba hozott reggeli, vagy amikor egy hosszú nap után is rádszenteli az illető az idejét, hogy meghallgassa, ha valami gondod van.

 Tehát akkor nem sokat beszélnek?

Hozzánk képest általában valóban kevesebbet beszélnek ezek a magukat suomalainen-nek nevező emberek, és higgyétek el, ez abszolút pozitívum. Északon nem annyira van mellébeszélés, kertelés, udvariaskodó bájcsevej. Bár a legfiatalabb generáció már egyre kevésbé képviseli az északi mentalitást, a kicsit idősebbeknél még bőven megfigyelhető a beszélgetéshez való efféle hozzáállás. Amikor egy finn megkérdezi (ha megkérdezi) hogy vagy, valóban érdekli a válasz, és szeretné, hogy mondj valamit arról, hogy érzed magad, és mi újság van veled.

A beszélgetések sokkal őszintébbek és lényegre törőbbek tudnak lenni, ugyanis minden kimondott szónak súlya van, feleslegesen nem dobálják a szavakat ide-oda. Ez működik fordítva is – ha valamit elrontottál, és bocsánatot kérsz egy finntől, nem szükséges még háromszor elismételni, hogy sajnálod, és hogy nem volt szándékos, meg hogy máskor megpróbálsz jobban figyelni – ez a bocsánatban már mind benne van, és értékelik, hogy egyszer már bocsánatot kértél, téma lezárva.

Nagy különbség van aközött, hogy kihez szól egy finn – sokkal inkább szociálisan félénkek, mint mi. Egy amúgy magabiztos (bár az ilyen ritkaság, az átlag finnek szinte túl szerény a magáról alkotott véleménye) finn is nagy gondban lesz, ha oda kell mennie egy ismeretlen emberhez és meg kell őt szólítania. Kérdésemre, hogy de hisz mi a gond, ilyesmi választ kaptam: ,,Félek, hogy de vajon oda szabad ahhoz az emberhez menni?”

Ugyan ez megmutatkozik a városban történő tájékozádásnál is, amikor az ember segítségre szorulna – egy finn az utcán biztos nem fog merni útbaigazítást kérni. Amikor egy finn ismerősömmel róttuk Helsinki utcáit, és nem találtuk a városi busz megállóját, rögtön felvetettem, hogy hisz kérdezzük meg valami helyitől. Nagyon furcsán nézett rám, hogy miért is mennénk mi oda egy idegenhez? Én meg magyar vagyok, és nem is volt kedvem bolyongani tovább, odaléptem az egyik járókelőhöz, aki mosollyal és nagyon készségesen útbaigazított minket.

Más a helyzet a barátokkal, családtagokkal – többször érkeztek a családhoz, akiknél éltem, vendégek, egyéb családtagok. A családot ismerték, engem még nem, de mivel én is a családhoz tartoztam, gond nélkül beszédbe elegyedtek velem, és az első pillanattól kezdve lazán, mosollyal az arcunkon elcsevegtünk.

Isznak?

Kényes téma, ugyanis nem egy jó tulajdonságról beszélünk, ilyenkor pedig nagyon veszélyes az előítéletek mezejére lépni. Finnországban nem mindenki alkoholista, sőt nem is iszik mindenki, azonban az ivásnak más kultúrája van, mint nálunk. Hét közben az emberek becsületesen dolgoznak (nincs ‘meló előtt egy gyors feles’, és még mi hívjuk őket alkoholistáknak…), hétvégén pedig az arra vevőknél előkerül a vodka és a sör, általában elég nagy mennyiségekben, berúgásig.

Ezt próbálják megregulázni az alkohol eladásának módjával – sörön, cideren, long drinken és boron kívül csak az Alko nevű boltban lehet alkoholt vásárolni, és bármilyen alkoholt aranyáron mérnek (bármely kocsmában a sör 5 euró!), hatalmas adót vetettek rá ki, de ez nem sokat segített a helyzeten. Segített viszont Észtország helyzetén, ahova a finnek évente többször lelkesen átkompoznak, majd két bőröndöt megtöltenek olcsó észt piával…

Szaunáznak?

Igen. A meleg szauna kultúrája elengedhetetlenül fontos a hideg Finnországban. Igen, nyáron is.

Számunkra luxusnak tűnik, de Finnországban teljesen normális, hogy minden ház rendelkezik szaunával, és a társasházak pincéjében is van kialakítva szauna, ahova elkészül a beosztás, melyik lakó mikor mehet. Drágább, előkelőbb társasházakban minden egyes lakáshoz is tartozik egy kis szauna, általában a fürdőszobába beépítve, ahol 2-3 ember fér el. A szauna legfontosabb eleme a szaunakályha, ahol fát tüzelnek, a tetején izzanak a kövek, ez melegíti be a helyiséget. Ha pedig nincs elég meleg, a szaunában található vödörből lehet vizet locsolni a kövekre, ami egy szempillantás alatt elpárolog.

Egy ‘átlagos finn’ hetente általában 2x-3x megy szaunába, itt történik a fő mosakodás, hajmosás, a bőr megújítása. Sosem felejtem, amikor a folyóparti szaunában a folyó tiszta vizével mostunk hajat – ne tévesszen meg senkit a folyó, a vidéki finn szaunák 99%-a tó, vagy tengerparton található. Ha már túl sok a melegből, ide lehet beugrani és lehűteni a testünket – majd vissza a szaunába… Ezt a kört általában 3-4x ismétlik meg. Szaunázás után nagyon fontos a test hidratálása, ahol a felnőttek általában valamilyen gyenge alkoholos italt, sört, vagy cidert vesznek magukhoz – „Igyál sört, a vizet spórold meg a kályhára!” – szól a vicces mondás.

Meztelenül?!

Amit még fontos megemlíteni, hogy bizony, a finnek meztelenül szaunáznak. Kint a meztelenség teljesen máshogy van kezelve, mint nálunk. Az emberek alapjáraton nem szégyellősek, mivel a meztelenség az ember legtermészetesebb formája és ezt így is kezelik. Nem arról van szó, hogy ott az emberek kevésbé szemérmesek, elégedettebbek a testi adottságaikkal, vagy épp magamutogatóak lennének – egyszerűen egy normális dolog, pont annyira, mintha a másik ruhában lenne. Ugyanúgy, ahogy egyféle öltözködésért sem ítélik el, vagy nézik meg egymást, ugyanúgy hidegen hagyja őket a másik ember meztelensége is.

Eleinte kényelmetlenül éreztem magam emiatt, aztán nagyon hamar megtapasztaltam, hogy mennyire könnyebb, szabadabb, fesztelenebb, amikor egy uszoda öltözőjében nem  azon kell ügyeskednem, hogy a nagy törülköző+szekrényajtó kombinációval hogy takargassam el épp magam, csak pár pillanat alatt átkaptam a fürdőruhámat – úgysem nézett a kutya sem.

A női öltözőhöz tartozott egy női szauna is, ahol szintén mindenki meztelenül ült. Az ilyen nyilvános helyeken általában külön van választva a szauna nem szerint. Keverve általában csak baráti társaságok mennek – de ebben, bármilyen furcsának is tűnik nekünk, az ég világon semmi szexuális nincsen.

Persze sokat lehetne mesélni még a finnek étkezési szokásairól, a sorbanállásról, a könyvtárrendszerről – talán még erre is sort kerítek. Azt hiszem, sikerült kellő betekintést adnom a finnek világába, ami alapján az olvasóban felmerülhet a gondolat, amiről már egy elterjedt meme-t is alkottak:

A finnek nem beszélnek ismeretlenekkel, de simán beülnek velük a szaunába meztelenül.

Katona Vica

Nyitókép: shipforworldyouth.org

További képek: Vica archívuma

Ne maradj le semmilyen újdonságról – kövess minket Facebookon, Twitteren, és Tumblren is! Ha pedig kíváncsi vagy a szerkesztőségi kulisszatitkokra, látogasd meg Instagram oldalunkat!