A fergeteges közönségsiker pedig sokat mond el az amerikaiak a hazaszeretetéről, önfeláldozásáról, heroizmusáról, és ha nem is a háború, de a katonákhoz való viszonyáról. 

Magyar vendégem nemrég csodálkozva említette, hogy a repülőn külön köszöntötték a gépen utazó katonákat. Az ittenieknek ez nem meglepetés, hiszen mindenhol igyekeznek a kedvükbe járni. Nincs olyan nagy sportesemény, nincs olyan ünnepség, ahol ne emlékeznének meg róluk. Ma a hadsereget tisztelni kell. Még a balliberális pacifisták is legfeljebb odáig merészkednek, hogy autójukra az „Ellenzem a háborút, de támogatom a csapatokat” matricát ragasztják.

Egészen más idők járnak, mint a 60-as, 70-es években, amikor a vietnami háború elleni tüntetések voltak napirenden. (Igaz, abban az időben kötelező volt a katonai szolgálat, így a behívó mindenkit fenyegetett.) Akkoriban a hazatérő  katonákat leköpdösték, megvetették. És maguk a veteránok is elítélték a háborút. A jelenlegi külügyminiszter, egykori vietnami harcos, John Kerry sokad magával a Kapitólium falához vágta a kitüntetését.

Szeptember 11-e óta azonban sok mindent megváltoztatott. Már nem ütközik komoly ellenállásba egy-egy háború vagy amerikai beavatkozás. Bár egyéni kegyetlenkedéseket jelentenek a frontról, de a hadsereget hősi mítosz övezi. Mivel a kötelező szolgálatot rég eltörölték, katonának a társadalmi felemelkedést a hadseregtől remélő szegények, a „macho man”-ek, a “tough guy”-ok , valamint azok mennek, akik szent kötelességnek tartják a haza védelmét. Ilyen kirakatkatona volt az afgán fronton meghalt futballista, Patt Tillman, aki milliós sztárgázsiról mondott le, hogy a hazáját szolgálhassa.

Az amerikaiak nagy többsége nem moralizál, nem látja át a bonyolult a világpolitikát, a háborús sakkjátszmákat, elhiszi, hogy messze távolban is hazájuk, a legnagyszerűbb ország védelméért harcolnak katonáik a gonosz ellen. Ahogy a filmben is elhangzik, jobb, ha Irakban állítják meg őket, mintha amerikai földön kellene megküzdeni velük.   

Bradley Cooper, az Amerikai mesterlövész címszereplője milliók véleményét fogalmazta meg videoüzenetében: „Köszönjük a hazáért tett szolgálatukat. Önöknek köszönhetjük szabadságunkat”.   

Az iraki háborúról már számos alkotás készült, sokkal jobbak is, mint az Amerikai mesterlövész, de a konzervatív beállítottságú Clint Eastwood olyasmit vitt filmre, ami nem a keleti és nyugati parti – New York, San Francisco, Hollywood –  liberális elitnek, hanem a hagyományőrző, Isten–haza–család hármasában hívő középső és déli államoknak szól. Itt a film megtekintése demonstratív kiállás. Nem véletlen, hogy a legtöbben Texasban, Arizonában, Oklahomában nézték meg Clint Eastwood moziját. A jobboldali populista Sarah Palin szerint „a hollywoodi baloldaliak egy amerikai szabadságharcos sírjára köpnek, amikor a filmet bírálják.”   

A film amerikai kritikai fogadtatása nagyon vegyes. Háborús propaganda, a háború dicsőítése – állítják sokan. De akadnak, akik a háború borzalmait, személyiségtorzító hatásait is látják benne.

A film 6 Oscar-jelölést kapott, köztük a legjobb film kategóriában is.

Balla Eszter - ]]>www.valasz.hu]]>