"A szóban forgó lakásnak (XXI., Ady Endre út 29.V.20.) két tulajdonosa volt. Az egyik én, Primusz Tamásné, a másik a volt férjem jelenlegi felesége Primuszné Dányi Irén. Primuszné Dányi Irén az 1/2 tulajdoni hányadát ügyvéd által eladta úgy, hogy az ügyvédje nem járt el jogszerűen, mivel nem vette figyelembe az elővásárlási jogomat, másrészt egy kiskorú szerepelt vevőként, aki szintén nem lehetett tulajdonos, mert nem volt meg a megfelelő feltétel a lakás felének megvásárlásához, melyet a Földhivatal az ügyvéd tudomására hozott.

Az érvénytelen szerződés ellenére 2014. október 6. óta lakcímkártyával rendelkeznek.

- 2014. október 9-én előre nem közölt szándékkal betörték a bejárati ajtót egy lakatos kíséretében és megjelent az anya és a kiskorú lánya. Rendőröket hívtam, igazoltatták őket és megállapították, hogy jogosan tartózkodnak a lakásban. Ezután elmentek, semmiről nem értesítettek, nem mutatták meg az adásvételi szerződésüket sem.

- 2014. október 12-én váratlanul megjelent a kiskorú lány és az anya két férfi társaságában, semmit sem közöltek, félre löktek és mivel én a nagyszobában laktam, megragadtak mindenemet, kérés nélkül az üres kisszobába dobálták be össze-vissza a szekrényeimet, holmijaimat. Kérdeztem, ki adott erre engedélyt maguknak, mire a férfiak azt válaszolták, hogy ez a két nő. Leszereltek mindent a nagyszobából, a konyhából, az előszobából, fürdőszobából és önhatalmúlag beköltöztek a nagyszobába, a konyhába bezsúfolták a konyhabútoraikat, úgy, hogy be sem lehetett menni a konyhába. A mai napig birtokolják a nagyszobát. Felfordulást rendeztek, majd elmentek. Én semmit nem tudtam megfelelően elhelyezni, mert a szekrényeket nem tudom megemelni, odébb tolni, a földön kell aludnom, mert az ágyam szétszedték, a csavarjait kidobták. Nem tudok semmit használni, mert a szekrényeket a fal felé fordították, ruhákat nem tudtam kivenni. Két ruhát tudok használni.

- 2014. október 19-én ismét ki kellett hívnom a rendőröket, mert az ajtó résen vizet öntöttek be. Üldöznek szidalmaznak. Azzal gyanúsított a kiskorú lány, hogy elloptam a gyűrűjét és a ruhájukat. Elmondtam ezt a rendőrségen is.

- 2014. november 1-én a kiskorú lány kitépte a kezemből a szobám kulcsát, ekkor kihívtam a rendőröket, miután a rendőrök elmentek, én bent maradtam a szobámban, de hallottam, hogy a másik kisszobában ahol a többi holmim volt dobozokba és a földre hányva, pakolnak, mert a kezemből kitépett kulccsal kinyitották az ajtót és eltulajdonítottak több holmimat, és egyéb tárgyakat is.

- 2014. november 9-én, amikor nem tartózkodott a két nő ott, akkor egy börtönből szabadult férfi feküdt a konyha kövén, ekkor ismét kihívtam a rendőröket, akik igazoltatták és akkor a férfi közölte, hogy börtönből jött, rablásért ült, A rendőrök elvitték, kiengedték és a kiskorú lány visszaengedte a lakásba. Azok ismét feltörték délelőtt a szobámat. A konyhából mindenemet elvittek, tányérokat, lábasokat kanalakat, készleteket, poharakat. Az előszobából cipőim, táskáim, órám, tűntek el. Ekkor ismét járőröket hívtam.

- 2014. november 20-án a postaláda zárját lecserélték, kulcsot nem adtak hozzá.

- 2014. november 25-én éjjel fél egykor a kiskorú lány verte az ajtómat, hogy adjam vissza a levélládakulcsot, amit én állítólag tőlük elloptam. Ez nem igaz.

- 2014. december 11-én életveszélyesen megfenyegetett a kiskorú lány, ha nem kap olyan választ a vételi szándékukra, amilyet ő szeretne, akkor halva megyek ki a lakásból. Ezt többször ismételte, hozzátéve azt is, hogy 'nem csak mi, de a börtönből szabadult barátaink fognak elintézni'. Akkor is lökdösött, köpködött, odébb taszított, pofon ütött, nem engedett a WC-re mennem, becsináltam a nadrágomba. Mindezek után elvágta a vonalastelefon-zsinórt, kaputelefon-zsinórt, zuhanyrózsát levágta. Teleöntötte a mosógépemet fűszerekkel, szárított kamillavirággal. Az ajtómat kávéval öntötték le. A mosogatószivacsot ürülékkel kenték be.

- 2014. december 24-én a kiskorú kötekedett, rám támadt és egy pofont lekevert, hogy még a mai napig is ott a helye, azzal a megjegyzéssel, hogy ha a háta mögött lépek, vagy teszek valamit, akkor a szobámat sem csukhatom be. Ő kiskorú és én vele szembe semmit nem tehetek, mert feljelent. Ekkor ismét kint voltak a rendőrök, jegyzőkönyvet vettek fel, látták az arcomon az ütés nyomát. A kiskorú már nem várta meg szokás szerint a rendőröket, ismét elment.

Többen is megjelentek már a lakásban, éjjel zenéltek, hangoskodtak.

Rettegésben élek, többször kénytelen vagyok az utcán lenni, mert provokálnak, belém kötnek, bántalmaznak, fenyegetnek. Egy ügyvéd hibájából állati körülmények között kell élnem, csak a törvényes utat választhatom, ami igen hosszadalmas. Nem tudom, meddig bírom még ezt. A segítő emberekben bízom.

(A kiskorú neve: Nagy Roxána, az anyja neve: Krasznai Izabella, amennyiben nevesíteni akarják.)

Köszönök mindent, amit Pákozdi úr és Ön, Léhmann úr értem tesz.

Köszönettel: Primusz Tamásné Ibolya"