A kutatók a Science című tudományos folyóiratban publikált tanulmányukban azt írták, hogy a rákos megbetegedések többsége inkább a biológiai balszerencsének tudható be, mint az egészségtelen életmódnak vagy az öröklött genetikai hibáknak. Az egészségügyi szakemberek gyakorta hivatkoznak arra, hogy a tumorok kialakulása a helytelen táplálkozással, a testmozgás hiányával vagy szülőktől öröklött hibás génekkel magyarázható. Az új kutatás azonban most arra mutatott rá, hogy a rákos megbetegedésekért többnyire a balszerencse okolható, és nem a helytelen életstílus vagy hibás DNS.
A Johns Hopkins Egyetem tudósai a szövetek regenerálódásában találtak magyarázatot a rák kialakulására. A kutatók szerint a rákok kétharmad részét a sejtosztódás során fellépő véletlen hibák váltják ki, ez viszont kívül esik az ember befolyásán. A kutatók megállapították, hogy minél több sejtnek kell osztódnia, hogy a szövet egészséges maradjon, annál valószínűbb a rák kialakulásra. Először sikerült megmagyarázniuk a tudósoknak, hogy miért gyakoribbak egyes rákfajták, mint mások. A tanulmány szerint például a végbélrák azért gyakoribb, mint a vékonybélrák, mert a vastagbél sejtjei kétszer olyan gyorsan osztódnak, mint a bélrendszer felsőbb szakaszai.
A kutatók által tanulmányozott 31 ráktípusból csak kilenc – egyebek mellett a dohányzáshoz kapcsolható tüdőrák – volt köthető az életmódhoz vagy a genetikai hibákhoz. A többi 22 – köztük a leukémia, a csontrák, a hasnyálmirigyrák, az agydaganat és a petefészekrák – elsősorban a „balszerencse” következménye volt, ezeknek kialakulására a DNS-nek vagy a viselkedésnek csupán kis hatása volt. A tanulmány nem foglalkozott minden ráktípussal, így például a mellrákot és a prosztatarákot sem vizsgálták, mert a kutatók nem tudták megbízhatóan meghatározni az ezekkel kapcsolatos őssejtosztódási arányokat.
A tudósok hangsúlyozták, hogy mivel a legtöbb ráktípust életmódbeli változással vagy genetikai szűréssel nem lehet megelőzni, elsősorban a diagnózis felállításának gyorsaságát kellene fokozni, hogy olyan korai stádiumában fel lehessen fedezni a rákot, amilyen hamar csak lehet.
– Ha a rák előfordulása a szövetekben kétharmadrészt az őssejtosztódás során bekövetkező véletlen DNS-mutációkkal magyarázható, akkor az életmódbeli változás ugyan nagy segítség lehet bizonyos daganatok megelőzésénél, de egy sor más ráknál valószínűleg nem olyan hatásos – fogalmazott a kutatásban részt vevő Cristian Tomasetti.
A kutatók 31 féle testszövetben vizsgálták a őssejtek osztódásának számát egy élethossz során, és ezt vetették össze az ezekben a szövetekben kialakuló rák általános előfordulásával az amerikai lakosság körében. Megállapították, hogy minél több sejtmutáció fordult elő, annál nagyobb volt a rák aránya, ami azt sugallta, hogy sokkal inkább a sejtosztódás során bekövetkező véletlen hibák száma határozta meg a tumorok kialakulását, mintsem a külső környezeti hatások. A tüdőrák és a bőrrák estében az előfordulási arány magasabb volt, mint amit a mutációk alapján meg lehetett jósolni, ezt a tudósok azzal magyarázták, hogy a genetikai és az életmódbeli faktorok ezekben az esetekben megnövelték a daganat kialakulásának kockázatát.
– A rákkeltő anyagoknak, például a dohányfüstnek kitett emberek hosszú, rákmentes életét gyakran tulajdonítják az illetők jó génjeinek, de igazság szerint többségük egyszerűen szerencsés – mondta Bert Vogelstein professzor, a kutatás vezetője.
Egészségügyi szakértők szerint a tanulmány egyúttal azt is demonstrálja, milyen fontos bizonyos rákfajták kialakulásának kockázatát csökkenteni az egészséges táplálkozással, testmozgással és a dohányzás elhagyásával.
– Miközben néhány genetikai hibát a balszerencse okoz, tudjuk, hogy rákkockázatunk génjeink kombinációján, környezetünkön és életünk egyéb aspektusain múlik, egy sor olyan dolgon, amire hatásunk van – jelentette ki Emma Smith, a brit rákkutatás egy szakértője.
Hans Clevers, az utrechti Hubrecht Intézet őssejt- és rákkutatója pedig úgy vélte, a most publikált tanulmány abban segíthet a daganatos megbetegedésben szenvedőknek, hogy rájöjjenek, nem ők a hibásak a betegségükért. Mint kifejtette, „az átlagos rákbeteg egyszerűen balszerencsés”.
