Nem is oly rég számoltunk be olvasóinknak Anneliese Nossbaum történetéről (/r/56/137029/), aki azt állította, hogy Mauthausenben (ahol a hivatalos történészek többsége szerint sem voltak gázkamrák), a láger felszabadítása előtt egy nappal (amikor a hivatalos történészek szerint már fél éve beszüntették az elgázosításokat) akarták őt a gázkamrában meggyilkolni, csakhogy egy darab Ziklon-B-szemcse sem maradt a gaz nácik raktárában. És most itt van a rövidesen 101. születésnapját ünneplő Klara Markus, aki szintén úgy emlékszik, hogy azért került ki élve a gázkamrából, mert a halálos készítmény elfogyott.

Klara Markus 1913-ban született Máramarosszigeten. 1942 augusztusában állítólag „egy zsidó gettóba hurcolták Budapestre”, ahol is egy esernyőket készítő gyárban kellett dolgoznia. Figyelemre méltó eset: a hivatalos holokauszt-történészek eddig nemigen emlegették, hogy 1942-ben vidéki zsidókat deportáltak volna Budapestre. De úgy látszik, a gaz magyar nácik kegyetlensége nem ismert határokat. Később azután édesanyját és egyik nővérét Auschwitzba vitték, és állítólag meggyilkolták. Amikor Klara az SS-katonáktól a sorsuk felől érdeklődött, az alábbi választ kapta: „Talán a füstben vagy a hamvak között kellene keresned a rokonaidat!”

Szép kort megélnek a "túlélők"

A Daily Mail című angol lap a következőképpen meséli el a Klara Markussal megesett szörnyűségeket: „A kétgyermekes családanya (vagyis Klara Markus) még két évig maradt Budapesten, majd a nácik az életben maradt budapesti zsidókat a koncentrációs táborokba irányába indították. Egy hónapos menetelés után, október 20-án Markus megérkezett Dachauba, egy héttel később pedig tovább küldték a hírhedt női lágerbe, Ravensbrückbe. Onnan pedig Auschwitzba szállították.” A Daily Mail újságírói láthatóan nem álltak a helyzet magaslatán: a valóságban ugyanis a néhány tízezer budapesti zsidót nem szeptember 20. táján, hanem november 6. után indították útnak a nyugati határ felé, erődépítési munkálatok elvégzése céljából.

„Könnyeimmel küszködve aludtam el, mert hiányzott az édesanyám és a nővérem. Az éhezéshez hozzászoktam, de a lelkemben honoló fájdalmat nem tudtam elviselni” – idézi fel akkori érzéseit a 101 esztendős matróna.

A vérszomjas nácik néhány nappal az auschwitzi „haláltábor” kiürítése előtt, valamikor 1945 januárjában döntöttek úgy, hogy Klara Markust most már aztán tényleg elgázosítják. (Ismételten emlékezetbe idézném: a hivatalos holokauszt-történészek állítása szerint 1944. októberében vagy novemberében, egy állítólagos Himmler-parancs nyomán beszüntették az elgázosításokat Auschwitz-Birkenauban.) Klara csodálatos megmenekülését a következőképpen elevenítette fel: „A nap vége felé engem, sok más nővel együtt kiválasztottak, és a gázkamrába küldtek. De amikor benn voltunk, és ránk akarták ereszteni a gázt, észrevették, hogy kifogytak a készletből. Az egyik őr viccelődött is, mondván, ez a nap szerencsét hozott számunkra, mert ők már annyi embert megöltek, hogy számunkra nem maradt gáz. Az Isten vigyázott rám azon a napon.”

Így azután a vérengző nácik elengedték az előzőleg kivégzésre ítélt foglyokat. Hősnőnk hazatérve fedezte fel, hogy családjának minden tagját elvesztette a háborúban. Azonban volt ereje új életet kezdeni, és megházasodni.

Közelgő 101. születésnapja alkalmából otthonában meglátogatta őt a román kormány egyik vezető tisztségviselője, Anton Rohian, aki az alábbi bölcsességet kürtölte világgá: „Fontos, hogy ne felejtsük el, mi történt a múltban”. Klara Markus válaszul megcsókolta a román zászlót, és közölte: „Szörnyű dolgok történtek velem az életemben, de ez most egy csodálatos pillanat.”

Perge Ottó - Daily Mail nyomán