Azt írta a cionvilágsajtó - és benne a mi gyarmati "világlapjaink" (Hir24, Origó és a többi "véletlenül" egyformán gondolkodó, mélyen demokrata és "értékalapú médiabüszkeségünk") -, hogy a világpiacon nagy mennyiségben megjelenő olcsó amerikai olaj döntötte be az orosz valutát, a rubelt. Mint tudjuk, ezen "újságok" esetében az a főszabály, hogy magyarázataik még véletlenül sem esnek egybe a valósággal, és legfeljebb csak abban mutatnak irányt, hogy mi az, ami biztosan nem igaz.

Ez az újonnan kreált "világmagyarázatuk" megint nagyon mélyenszántóra és hitelesre sikeredett. Valahogy meg kellett magyarázni, hogy miért véletlenül éppen az esküdt ellenséggé vált Oroszország pénze ingott meg. És szinte biztos, hogy nincs ennek köze az ukrán konfliktushoz, a Krímhez és a közben kialakuló hidegháborús hangulathoz. Ó dehogy, mindez csak "véletlenül" alakult így, mivel az „orosz alapanyag-termelő szektor erősen kitett" a világpiaci áringadozásoknak.
Nézzük csak meg egy kicsit közelebbről a dolgot, hogy mennyi igazság van ebben? Hát, mint általában, azt kell mondanunk, hogy nem csak, hogy egy szó sem, de inkább egy betű sem.
Vegyük sorban a dolgokat:
Való igaz, hogy az USA kőolaj-kitermelése az utóbbi pár évben napi 4 millió hordóról több mint 9 millió hordóra futott fel a palaolaj-technológia kiteljesedése következtében. De ez a mennyiség nem jelenik meg a világpiacon eladói kínálatként, mivel az USA elsősorban a méretes importjának kiváltására használja. Az össztermelésben természetesen érezteti hatását, de közel sem akkora mértékben, hogy összenyomhatná a világ egyik legnagyobb valutáját.
Zoom
Hogy ez a palaolaj olcsó lenne, nos, ez megint egy komoly csacskaság. Mindenki ismerheti az ezzel kapcsolatos váltószámokat, nevezetesen, hogy a palaolaj kitermelésbe bevitt 1 egységnyi energia kb. 8-10 egységnyi energiát reprezentáló olajat termel. Ugyanez az arány a hagyományos olajbányászatban kb. 1 a 40-hez. Tehát a palaolaj-kitermelés fajlagos költsége többszöröse a hagyományos kitermelésnek.
És ha ez az amerikai olajbumm ekkora hatással lenne a világpiacra, akkor az olajtermelők valutái közül miért csak az orosz valuta ingott meg? Miért nem ingott meg a szaúdi, a kuvaiti, az emírségbeli és a venezuelai? Hiszen az ő gazdaságuk még az orosz gazdaságnál is sokkal egyoldalúbb. Az oroszoknál azért van egy kis mezőgazdaság, gépipar, fegyvergyártás, miegymás. Ezeknél pedig csak az olaj van, meg 500 köbkilométer homok és két tucat teve. Hát hogy van ez, bankár-elvtársak?
Nos, a válasz egyszerű. Azért, mert nem az olaj ára ingatta meg a rubelt. Hát akkor micsoda az a beste csúnyaság, ami egy 150 milliós ország valutáját néhány nap alatt ennyire el tudja intézni?
Hát a FED (a cionék tulajdonában levő amerikai jegybank) által létrehozott és pénzzel bőven kitapétázott sokezernyi különféle alap, befektetési alap, értékpapír és biztosítási cég, amely afféle pénzügyi nehéztüzérségként nekiesett a rubelnek. Shortolgatással és sok más monetáris módszerrel "véletlenül" mindegyikük tevékenysége az orosz valuta alatt fűrészelte a fát. Ez teljesen hasonló volt ahhoz, amikor a forintot húzták a mélybe egy pár évvel ezelőtt, csak itt sokkal nagyobb összegeket vittek bele ezekbe a "spontán folyamatokba". Billiós dollárhegyeket kellett megmozgatni ahhoz, hogy egy ilyen hatalmas deviza- és értékpapír-tartalékkal rendelkező ország pénzét így hanyatt döntsék. De ez nem lehetett számukra gond, hiszen - a FED által - korlátlan pénzforrással rendelkeznek. De természetesen mindez csak "összeesküvés-elmélet" hiszen semmi bizonyíték nincs arra, hogy ez a sok "jóindulatú és makulátlan", Soros György-féle bankárember "összebeszélt volna", hogy válságba taszítsák a beste Oroszországot. Ők ilyet sosem tennének, és csupán a véletlen és a spontán bekövetkező folyamatok eredményezték azt, hogy mind a 43 ezer alap egy időben ugyanazt csinálta.

És bankárék ezt rezzenéstelen arccal bele merik mondani a világ szemébe. És meg kell hajolnunk színészi kvalitásaik előtt, mert nem röhögik el magukat közben.
És röhögni sajnos a világnak sincs sok oka, mert - ezzel és eközben - egy hatalmas konfliktus felé lökik egész Eurázsiát. Más nemzeteket maguk előtt tolva próbálják meg vissza és a javukra fordítani az egyre ijesztőbben ellenük dolgozó nemzetközi történéseket.
És nem ők az elsők, akik belebuknak a történelem elleni hadakozásba.
Csak sajnos eközben sok kis nemzet is megsérülhet, akikre nagy ívben tesznek a demokrácia bajnokai.
És mint tudjuk, az az ország, amelybe egy kis „korrupcióellenességet és demokráciát” injektálnak, ott hamarosan polgárháború lesz. Nekünk valahogy ki kellene maradnunk ebből. Itt, Európa közepén, a Hadak Útján.
Vajon mik az esélyeink?
Szende Péter
(Kuruc.info)
A szerző néhány korábbi cikke: