Sneider Tamás és Hegedűs Lorántné személyében az Országgyűlés alelnöke és jegyzője fordult a Külügyminisztériumot vezető Szijjártó Péterhez. A közelmúltban több hazai közéleti szereplőt tiltottak ki valamely szomszédos államból, vagy fenyegettek meg kitiltással. Az ennek kapcsán végrehajtott intézkedésekről kívántak tájékozódni.
"Milyen konkrét lépéseket tett a Külügyminisztérium a törvénytelen kitiltások kapcsán, milyen lépések megtételét tervezik, hogy a jövőben hasonló esetek ne fordulhassanak elő, és mit tettek a jogsértő állapotok mielőbbi megszüntetése érdekében?" címmel kérdezték (K/2227) a sajtóban leginkább a luxusvilla vásárlása kapcsán emlegetett minisztert.
Előzmények
Martonyi János minisztersége idején, 2013 októberében a nagyszalonta-méhkereki határátkelőnél a román hatóságok feltartóztatták Toroczkai Lászlót és családját, megalázó körülmények között órákig várakoztatva őket, majd a kezükbe nyomtak egy a kitiltásukat tartalmazó papírt. Sem a kitiltás indokát, sem annak időtartamát nem jelölték meg.
Idén márciusban, talán a hazai külügy tétlenségének következményeként többen is a Toroczkai család sorsára jutottak. Szávay Istvánt, a Jobbik Nemzetpolitikai Kabinetjének elnökét szintén kitiltották Romániából, azzal az elképesztő hivatkozással, miszerint "Románia nemzetbiztonságát és közrendjét veszélyezteti". Szávay mellett a román állami televízió Zagyva György Gyula, Tyirityán Zsolt és Mikola Béla kitiltását is hírül adta. Zagyváék egy az interneten elérhető korábbi interjú szerint a kitiltásokról a román féltől semmiféle hivatalos értesítést nem kaptak.
Nem kivételes eset a magyar állampolgárok ilyen módon történő önkényes kitiltása. Idén augusztusban a beregsurányi határátkelőnél közölték a Kárpátaljára tartó Budaházy Györggyel és útitársaival az Ukrajnából történt kitiltásukat. Budaházyt - az interneten elérhető információk szerint - 2019. július 31-ig tiltották ki. A kitiltás okát már csak azért is nehéz lenne meghatározni, mivel az általa közzétettek szerint korábban nem járt Ukrajna területén, az ukrán állammal Magyarországon sem volt „összeütközése”.
November elején, Romániához hasonlóan Ukrajna is magyar országgyűlési képviselőt tiltott ki. Gyöngyösi Márton, az Országgyűlés Külügyi bizottságának jobbikos alelnöke megfigyelőként részt vett a donyecki és luhanszki választásokon, talán ennek megtorlásaként vált kitiltottá. Gyöngyösi munkatársát, Szaniszló Adriennt is kitiltották a szomszédos államból, pedig ő a híradások szerint nem is járt az érintett területen, nem lépte át a határt.
A legutóbbi kitiltásra három hete került sor, útban egy szolyvai megemlékezésre értesült Kárpátaljáról történt kitiltásáról Hegedűs Loránt református lelkész. A 70 éve kényszermunkára hurcolt magyarok emléke előtt kívánt fejet hajtani, ám a határőrök megállították, mondván egy ukrán állami szerv döntése értelmében nem léphet az országba. Indokolást - ahogy a fenti esetek érintettjei sem - nem kapott a lelkipásztor. Utólag kiderült, a határozat már júliusban megszületett, és öt évre szól, ám a Külügyminisztérium erről valamilyen - egyébként nem ismert - okból kifolyólag nem tájékoztatta a diplomata útlevéllel rendelkező Hegedűst.
Barátságtalan lépések, kötelezettségek a magyar kormány vállán
Az ukrán fél hozzáállásával kapcsolatban annyit kétségtelenül kijelenthetünk: a kitiltások mindenféleképpen barátságtalan lépésnek számítanak, amelyekkel kapcsolatban a kitiltottak talán annyit mindenféleképpen elvárhatnak a magyar kormánytól, hogy azokat nem hagyja szó nélkül, és azok önkényessége miatt tiltakozását fejezi ki.
Románia esetében - lévén uniós tagállamról van szó - figyelembe lehet és kell is venni az Európai Parlament és a Tanács 2004/38/CE irányelvét is, amely az Unió polgárainak és családtagjaiknak a tagállamok területén történő szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogáról szól. Az sem éppen az ideális magyar-román stratégiai partnerséget mutatja, hogy a második legnépszerűbb párt elnök-frakcióvezetőjét, Vona Gábort a tavaly augusztusi IX. EMI-táboron elmondottak kapcsán a román alkotmányos rend megdöntésének vádjával és kitiltással próbálták riogatni, abban az esetben végül úgy tűnik kivételesen a józan belátásra hallgattak a román döntéshozók, bár konkrétumokat nem igazán lehet tudni, mindösszesen a sajtóban megjelentekre lehet hagyatkozni.
Meggyőződésünk szerint az egyebek mellett az elszakított területek magyarságának a megfélemlítését célzó kitiltások nem maradhatnak határozott lépések nélkül a magyar diplomácia részéről - fogalmaz Sneider Tamás és Hegedűs Lorántné. Hozzátéve azt is a fentebb említett személyekkel kapcsolatban, hogy semmiféle törvénytelenséget nem követtek el, a szólás és véleménynyilvánítás alapvető jogával összefüggésben, indokolás nélkül döntöttek a szomszédos államok a kitiltásukról.
Sneiderék szerint a körülmények tisztázásakor fontos szempont az is, hogy a méltánytalan megnyilvánulásokat többeknek kiemelt közszereplőként, közéleti tevékenységükkel összefüggésben kellett elviselniük. Mint írják, ennél csak rosszabbra számíthat a magyar állampolgárok többsége, akik közül sokak kitiltásáról talán nem isszereztek tudomást, és akiknek az említett közszereplőkkel szemben a nyilvánosság mint eszköz sem áll ily módon rendelkezésére.
A jobbikos honatyák szerint megengedhetetlen, hogy a Kárpát-medencében őshonos magyar közösség bármely tagját a környező országok jogtalanul diszkriminálhatják és megfélemlíthetik. Véleményük szerint a magyar diplomácia kötelessége kiállni saját meghurcolt állampolgáraiért, mely kötelességet az Alaptörvény G) cikkének 2. pontja félreérthetetlenül megszab.
Hegedűs Lorántné szerint is a korábbi évek-évtizedek megalkuvó külpolitikájának következményeként a környező országok szemlátomást vérszemet kaptak. Nem vitatva a minden államot megillető szuverén jogot, hogy megalapozott indokokkal, jogszerű eljárás keretében külföldi állampolgárok beléptetését megtagadja, Ukrajnának és Romániának is jogában áll megtagadni egy külföldi - adott esetben magyar - állampolgár beléptetését, elrendelni és végrehajtani a beutazási és tartózkodási tilalmat, amennyiben annak a jogszabályokban meghatározott feltételei fennállnak. Minden ilyen esetben a minimálisan elvárható, hogy az érintett erről tájékoztatást kapjon, megismerhesse a számára hátrányos döntés meghozatalának indokait, a döntés időbeli hatályát, továbbá a döntéssel szemben rendelkezésére álló jogorvoslati lehetőségeket. Mindezekre a fentebb említett esetek egyikében sem került sor, ami a jogbiztonság kérdéséhez kötődő problémán túl számos más kérdést érint - írják.
Jószomszédi viszony és stratégiai partnerség?
A minden jogalapot nélkülöző kitiltások ráadásul nincsenek összhangban sem Románia törvényeivel, sem az uniós joggal, de Magyarország kormánya és Orbán miniszterelnök által is előszeretettel hangoztatott „jószomszédi viszonnyal, stratégiai partnerséggel” sem.
A román és a ukrán belügy is valami hasonló választ adott volna
Szijjártó szerint (K/2227/1) Toroczkai László a döntést tudomásul vette, a jegyzőkönyvet aláírta. Minderre persze úgy került sor, hogy Toroczkaiék papírjai a román határőröknél voltak, miközben az egyik román a fegyvertáskájához nyúlkált. A telefon túlsó végén lévő bukaresti magyar nagykövet pedig közölte, nem tud mit tenni. Hogy a feleségével és az akkor 15 hónapos és 6 éves kislányaival Toroczkainak mit kellett volna tennie, arról nem írt a szülei által eltartott külügyminiszter.
Tyirityán Zsolt, Zagyva György Gyula, Szávay István és Mikola Béla kitiltásáról sem tudott új információval szolgálni. "...Románia területére való belépés megtiltására vonatkozó intézkedésről a román határrendészeti szervek értesítik írásban az érintetteket abban az esetben, ha megkísérelnének belépni Románia területére." Nehezen értelmezhető, de ezek szerint újra meg kell kísérelniük bejutni Székelyföldre, és majd akkor megmondják miért nem engedik be őket. Legalábbis Szijjártó Péter szerint. Lehet kevesebb futsaljátékosnak kéne a külügynél dolgoznia, akkor értelmesebb válaszok érkeznének.
Azon már szinte természetesnek is vehető, hogy Ukrajna - legalábbis Szijjártó szerint - mindenféle nemzetközi jogot figyelmen kívül hagyva bárkit önkényesen kitilthat, és ezzel kapcsolatban a kormánynak nincs egy szava sem. Ha bárkinek olyan illúzió lettek volna, hogy Martonyi János leváltását követően minőségi változás állhat be a honi külpolitikában, annak most rossz híreink vannak. Szijjártó minimum ott folytatja, ahol szabadkőműves elődje abbahagyta, de talán még rá is licitál.
Arra pedig már ki emlékszik, hogy a választási kampány még ki nem hűlt hevében, Orbán a beiktatási beszédében Kárpátalja autonómiájáról beszélt?
(Kuruc.info)
