Anneliese Nossbaum végig magánál tartotta édesapja fényképét. Még akkor is, amikor a többi fogollyal együtt bevezették őt a „haláltábor” zuhanyzójába. A fotót a szájába rejtette, nehogy a gaz nácik elragadják tőle. Idővel azonban a fénykép megfakult, és így nem láthatta többé édesapját.
De nemcsak az édesapját nem láthatta, hanem azokat a rokonait és barátait sem, akiket szintén elgázosítottak a vérengző nácik. „Olyan gyűlölet volt irányunkban, ami félelmetesnek tűnt” – elevenítette fel a tomboló antiszemitizmus és nácizmus időszakát Nossbaum.

A "túlélő" és a rabbi
1944-ben Nossbaum 15 éves kislány volt, amikor családjával és szélesebb rokonságával egyetemben Auschwitzba hurcolták a tömeggyilkos nácik. Elméletileg az „auschwitzi rámpán” álldogáló Mengelének gázkamrába kellett volna küldeni őt, mint ahogyan oda küldték a többi gyereket is. Csakhogy ő alaposan átverte Mengelét is, meg a többi hülye nácit is: idősebbnek mondta magát, mint amilyen valójában volt. Ezért azután nem a gázkamrába irányították, hanem a németországi Freiberg repülőgépgyárába. Ezzel szemben viszont a 29 éves nagynénjét elgázosították, mivel csípőbetegsége miatt alkalmatlannak találták a munkára.

Újra gázkamra ajtó lesz a zuhanyzóéból?
Alighogy betöltötte a 16. születésnapját, Freiburgból továbbküldték Mauthausenbe. 1945. május 4-én (!) a vérszomjas nácik úgy döntöttek, pótolják mulasztásukat, és elgázosítják a lányt. Feltehetően attól tartottak, a háború véget ér anélkül, hogy Nossbaumot elgázosították volna. Ezen a ponton szükséges megjegyezni: a jelenleg érvényes „holokausztnarratíva” szerint csak hat, a mai Lengyelország területén lévő úgynevezett „haláltáborban” működtek gázkamrák - Mauthausenben azonban nem. Vagy mégis működtek? Tévednének korunk tekintélyes hivatalos holokauszttörténészei? Jó lenne tudni, mert hogyan lehet úgy eldönteni, ki a holokauszttagadó, ha azt sem tisztázzák, pontosan mi is a holokauszt? Csöndesen megemlíteném továbbá, hogy – szintén a napjainkban hivatalosnak számító holokauszttörténet tételei szerint – 1944 októberében vagy novemberében Heinrich Himmler állítólag elrendelte a gázkamrában történő kivégzések azonnali leállítását. (Természetesen az elgázosítások beszüntetéséről szóló parancs nincs meg, csupán egy német katonatiszt kétséges hitelességű vallomása létezik róla.) Ha azonban Anneliese Nossbaum igazat mond, és őt tényleg 1945. május 4-én akarták elgázosítani, akkor vajon létezhet-e egyáltalán az elgázosítások leállítását elrendelő, feltételezett Himmler-parancs? (Más elméleti lehetőség is van, annak kimondása azonban tilos napjaink „liberális demokráciáiban”.)

Zuhanyrózsának látszó tárgy - csak a gaz nácik megtévesztése lehet
De vajon hogyan menekült meg Nossbaum immár másodszor is a gaz nácik karmai közül? Az idős hölgy emlékei szerint a szövetségesek Mauthausen környékén zajló bombatámadásainak köszönhetően elfogyott a lágerben a Ciklon B, amivel őt és néhány más szerencsés fogolytársát el kellett volna gázosítani. Így azután ott álltak a tömeggyilkos nácik, és nem volt semmi, amivel a gázkamrában öldökölni tudtak volna. Mi mást is tehettek, mint hogy visszaküldték Nossbaumot és a többi, elgázosításra váró rabot a barakkjaikba? Másnap pedig már nem is lehetett volna gázosítani, ugyanis a szövetséges katonák felszabadították a mauthauseni „haláltábort”.

Elgurult a gyógyszer
Anneliese Nossbaum gyakran meséli el élményeit a nyilvánosság előtt. Minden alkalommal magával viszi a lágerekben használt szappantartóját és fogkeféjét, mint a holokauszt kétségbevonhatatlan bizonyítékait. Az idős hölgy gyakran emlegeti, hogy meg tudja bocsátani a németeknek az éheztetést, vagy azt, hogy akkoriban nem járhatott iskolába. Azonban nem tudja nekik megbocsátani családtagjainak és sok millió embernek a kivégzését.

1945. május 5-én érkeztek meg a szövetségesek a mauthauseni táborhoz
„Nem szabad elfelejtenünk, ami történt, de nemcsak az emlékezés kedvéért, hanem azért, hogy a múlt eseményei cselekvésre ösztönözzenek annak érdekében, hogy még egyszer ne történhessen meg mindez” – vonja le a holokauszt legfontosabb következtetését Benjamin Sternman rabbi, hozzátéve, hogy szerinte a holokauszt azért történhetett meg, mert „az emberek tétlenül nézték, mi zajlik, és nem tettek semmit”. „Tudták, hogy megtörténik… de döntöttek, és nem cselekednek. Naponta kell döntéseket hoznunk, körülnézünk a világban, látjuk, mi történik, és meghozzuk döntéseinket” – osztotta meg bölcs gondolatait a közvéleménnyel a rabbi.
Perge Ottó - Star Local Media nyomán