Mikor gépkocsival Békéscsabáról Szolnok irányába tartok, akkor leginkább a Kondorost Gyomaendrőddel összekötő útvonalat választom és egyáltalán nem emlékszem olyan esetre, hogy akár csak egyszer is rendőrségi gépjármű várakozott volna az út szélén.

De mivel november 15-én, nem átutazóban voltam, hanem a Magyar Önvédelmi Mozgalom aktivistacsoportjával tartottam éppen Gyomaendrődre, egyáltalán nem lepett meg, hogy a várost szegélyező kis gát mögött, orral az úttest irányába egy rendőrségi autó parkolt.

A településre érve első utunk Dékány László helyi szervezőnk otthonába vezetett, ahova már időközben befutottak a Szolnok megyéből érkező társaink is.

Innen egy rövid megbeszélést követően indultunk útnak a Gyomaendrődhöz tartozó Öregszőlő elnevezésű, egykor szebb napokat látott és akkoriban még virágzó gazdálkodói övezetbe.

A tanyavilág egyik kis kocsmájánál volt megbeszélt találkozónk egy helyi gazdával, Andrással, aki mint tenni akaró magyar ember, szeretne csatlakozni önvédelmi mozgalmunkhoz.

Az Öregszőlő irányába tartó útra kifordulva nem meglepő módon azonnali kíséretet is kaptunk és gyakorlatilag egy rendőrségi felvezetéssel érkeztünk meg a megbeszélt helyszínre.

Amint megálltunk az út mentén, alkalmi kísérőink is hasonló módon cselekedtek, és mintegy egy 50-100 méterre tőlünk lehúzódtak az út szélére.

András rövid időn belül meg is érkezett, majd egy kávé közös elfogyasztása közben mesélni kezdett a múltbéli és a jelenkori Öregszőlő tanyavilágának rejtelmeiről.

Megtudtuk tőle, hogy a terület még néhány évtizede egy gazdálkodásra berendezkedett magyar családnak a legideálisabb élettérnek számított, viszont az utóbbi években egyre inkább a lepusztulás kezdi jellemezni.

Napjainkban inkább már csak az idősebb korosztály, illetve az utóbbi években odatelepített, dolgozni, gazdálkodni nem hajlandó sáskahad lakja.

A régen virágzó gazdasággal rendelkező területen egyre többen vannak, akik nem látják értelmét növényt termelni vagy jószágot tartani, mert a pusztító hadak ugyan dolgozni nem, de lopni azt annál inkább szeretnek.

Innen már András kalauzolásával indultunk tovább, akiről menet közben azt is megtudtuk, hogy megjárta az idegenlégiót, és az ott megszerzett tudása, tapasztalata bizony nem jön rosszul időnként az Öregszőlőben sem.

Mindössze néhány száz métert gurulhattunk előre a három gépjárműnyire felduzzadt kis konvojunkkal, mikor az addig várakozó álláspontra berendezkedett kísérőink, akik időközben két járőrautónyira szaporodtak fel, piros-kék színű villogóik segítségével megállásra ösztönöztek bennünket.

Mivel jogkövető állampolgároknak tartjuk magunkat, természetesen megálltunk gépjárműveinkkel, és alárendeltük magunkat az azonnali és „határozott” intézkedésnek (jómagam már néhány éven belül kb. a százötvenediknek).

Az engem igazoltató rendőrhölgy kérdésemre általános igazoltatásként nevezte meg az intézkedést, de mivel tudomásom szerint ilyen nem létezik, többször is megkérdeztem tőle, hogy biztos-e ebben. Mivel válaszai minden esetben határozottan igenlőek voltak, és valóban eltántoríthatatlannak tűnt ebben a kérdésben, vitába bocsátkozni vele nem láttam értelmét.

Mivel volt szerencsém elsőként intézkedés alá kerülni, így viszonylag hamar felszabadultam. Megerősödve abban a hitemben, hogy nem állok továbbra sem körözés alatt, és a gépjármű papírjai is rendben vannak, volt még bőven annyi szabadidőm, hogy a mögöttem elhelyezkedő másik rendőrjármű felé sétáljak. Itt azonnal némi ellentmondást állapítottam meg az engem ért intézkedéshez viszonyítva, mivel itt társaimat már közúti ellenőrzés keretein belül igazoltatták.

Igazából ennek nincs nagy jelentősége, napjainkban már amúgy is megszokott ebben a megcsonkított hazában, hogy minden tele van ellentmondásokkal. Ha pedig így van, akkor igazából az lenne a meglepő, hogyha éppen az állami rendvédelmi szerveknél lenne ez másképpen. A lényeg az, hogy nem mi éreztük magunkat kellemetlenül, és nem nekünk kellet remegő kézzel kitölteni a rendőrség által rendszeresített adatlapot.

Túlságosan amúgy sem rohantunk sehová, ez a napunk Gyomaendrődre volt áldozva, így nyugodtan folytattuk utunkat tovább a tervezett soron következő célállomásunk felé.

Megérkezésünkkor házigazdánk, Zsolt szívélyesen fogadott bennünket és egy kis hazai gyümölcspárlattal szeretett volna kedveskedni csapatunknak, amit fájó szívvel, de vissza kellet utasítanunk. Ennek oka, hogy a Magyar Önvédelmi Mozgalom tagjai a nemzet szolgálatában eltöltött időben nem fogyasztanak alkoholt. Ezt így határoztuk meg, és ehhez tartjuk is következetesen magunkat.

Zsoltról rövid idő alatt kiderült, hogy az a fajta embertípus, aki nemcsak beszél a problémákról, hanem igyekszik is megoldani azokat.

Már hosszú évek óta állampolgári jogon és törvényes eszközökkel harcol a helyi lakosok életét keserítő, bűnöző életformát folytató egyénekkel szemben.

Mivel a rendőri jelenlét általában nem ilyen fokozott, mint a mai napon ez megtapasztalható volt, ezért gyakori az önkéntes figyelőszolgálatban eltöltött éjszakája.

Öregszőlőben ugyanis az évek óta tartó cigány betelepítésnek köszönhetően elszaporodtak a különböző fajtájú bűncselekmények.

Rendszeressé váltak a betörések, besurranások, fémtolvajlások, haszonállat- és terménylopások.

Megtudhattuk, hogy már egy közvetett haláleset is történt ennek köszönhetően. Egy idős férfi már több álmatlan éjszakán át őrizte a háza és portája területét a nemkívánatos éjszakai vendégek gyakori megjelenése miatt. Az utolsó éjszakai figyelőszolgálata közben lelte halálát, miközben felfokozott állapotban várta a tolvajokat. Másnap délelőtt találták meg holtan a házában.

Szomorú tény, de az Endrődhöz tartozó tanyavilágban nem csak a cigányság jelenti az összes problémát. A munkától elszoktatott, italozó életvitelt folytató, társadalmilag lecsúszott, magát magyarnak valló helyi lakosság egy része is lopni jár, sajnos.

Zsolt egyébként már több alkalommal is hozzájárult a rendőrség elfogási statisztikáinak a javításához, mivel a figyelőszolgálatai több esetben eredményre vezettek.

Legalábbis ez egészen addig a pillanatig eredményesnek tűnik, ameddig az elkövetők be nem lettek azonosítva, vagy rendőri kézre átadva.

Onnan kezdve viszont Zsoltnak is ugyanúgy, mint a jogállamiság intézményében bízó további magyar állampolgárnak is csalódnia kell. Hiszen a legtöbb esetben következmények, felelősségre vonás, büntetés nélkül maradnak az elkövetett bűncselekmények.

„Furcsán és meglepődve” hallgattuk házigazdáinktól, hogy a rendőrség munkatársai nem a kellő gyorsasággal és hatékonysággal, szakmai alázattal dolgoznak a térségben. Mi a frissen megszerzett tapasztalatunk alapján azt feltételeztük, hogy mivel bennünket mint gyanús idegeneket azonnali intézkedés alá vontak, az másokkal szemben is így működik, ne adj' Isten, még a bűnelkövetőkkel szemben is.

A valóság persze mindig más, mint a képzelgés, mivel Öregszőlőben még a tolvajlásra használt, rendszám és forgalmi engedély nélküli gépjárművek is gyakorlatilag szabadon és mindennemű jogi felelősségre vonás nélkül közlekedhetnek. Sőt még jogosítvány sem kell mindig hozzá. Arról nem is beszélve, hogy a rendőrségnek átadott elkövetők, sok esetben jogi felelősségre vonás nélkül, megússzák éppen aktuális tolvajkodásaikat.

Ennek következtében a tisztességesen élni, dolgozni és boldogulni akaró magyar emberek már régen elvesztették hitüket a jogállamiságban és az állami védőháló szerepének tekintetében is.

Mikor a törvényeket betartó magyar emberek védelmére hivatott állami szervek, elsősorban az ügyészek, de némely bíró és rendőr is a bűnt pártolja az igazsággal szemben. Mikor az államhatalom a nemzetidegen és nyíltan magyarságellenes jogvédőszervezeteket támogatja, akkor azt hiszem eljött az ideje annak, hogy a bennünk rejlő önvédelmi reflexeink újra feléledjenek.

A magyarság történelme során már számtalanszor bizonyosságát adta, hogyha nagy a baj az országban, akkor igenis képes összefogni. A magyar a magyarral szövetséget köt, és együtt védik meg értékeiket, családjaikat, hazájukat.

Ez a szövetség az elmúlt hétvégén Gyomaendrődön is megköttetett, így az Öregszőlőben reményeink szerint hamarosan visszaállhatnak az eredeti, békebeli állapotok.