Az 1990-es évek elejétől a magyar kereskedelmi láncolatok (ÁFÉSZ-ek, élelmiszer-kiskereskedelmi vállalatok stb.) szétverésével, elprivatizálásával, ezek külföldiek kezére játszásával párhuzamosan megjelentek a gigaáruházak, a multik.

Először a fővárosban, majd a megyeszékhelyeken óriási lendülettel épültek ezek a bevásárlóközpontok - magyar szemmel irtózatos méretekkel és elképesztő pénzekből.

A kormányok üdvözölték ezt a jelenséget, sőt óriási adókedvezményekkel ösztönözték őket, hogy csak jöjjenek-jöjjenek, még többen építsék áruházaikat. Magyar kiskereskedői szemmel ezek az adókedvezmények teljesen felfoghatatlan mértékűek voltak (10 évi ipar- és építményadó-mentesség, társasági adó és járulékkedvezmények stb.), hiszen nekünk, kiskereskedőknek soha egy fillér adókedvezményt nem adtak, sőt adóhátralék esetén a végrehajtó hamar kopogtatott.

Természetesen kormányaink részéről meg volt erre a magyarázat: a multik munkahelyeket hoznak létre. Persze ez így nem igaz, hiszen sokkal több munkahely szűnt meg a rengeteg kisebb-nagyobb üzletek tönkretétele, majd bezárása révén, mint amit a gigaáruházak teremtettek.

Tény, és bátran kijelenthető, hogy négyzetméterre vetítve a kisboltok legalább tízszer annyi dolgozót foglalkoztatnak, mint a multik.

A bér és egyéb juttatásokról: a külföldi befektetők tudták, hogy eljött számukra Magyarországon a nagy lehetőség, hiszen a '90-es évek elejétől a lakosság egy része egyre többet és többet vásárol, kezd kialakulni a "fogyasztói társadalom". A multik forgalma az egekbe szökik. Talán még ők sem gondolták, hogy Magyarországon ennek a fajta vásárlási módnak ilyen sikere lesz. Természetesen ez újabb beruházásra sarkallta őket, ami újabb gigaáruházak építését hozta magával. Sajnos a gigaáruházak városaink peremén történő gombamód szaporodása itt nem állt meg. Megjelentek a településeken belül is az 500-1000 négyzetméteres áruházaikkal, ezzel a magyar kiskereskedőket végképp a garázsboltokba zárva.

A multikban megjelenő óriási áru- és pénzforgalom a bérekben és juttatásokban egyáltalán nem volt tetten érhető. A kereskedelmi ágazat a legalacsonyabb bért fizető maradt továbbra is. Harmincéves munkaviszonnyal a dolgozók többsége most is a szakmunkás minimálbérért dolgozik, ami nettó 80 ezer Ft-ot sem éri el. Pedig a multi ennek a bérnek a tízszeresét is játszva ki tudná fizetni. A magyar kiskereskedő sajnos a minimálbért is alig, vagy egyáltalán nem tudja kigazdálkodni, így inkább ő dolgozik egyedül, vagy családtagjaival, sokszor 16 órát is. Ha leképezzük a kisboltok és a multik forgalmát egy dolgozóra vonatkoztatva, akkor kijelenthetjük, hogy az ott dolgozóknak legalább milliós fizetést kellene kapniuk, ahogy ezt Nyugat-Európában meg is kapják. Pedig ott a gigaáruházaknak korán sincs ilyen forgalma, mint nálunk. Persze ezen ők csak mosolyognának, hiszen nem azért jöttek ide, hogy mi jól érezzük magunkat, hogy tisztességes bért adjanak, hanem a nagybetűs profitért. Ezért mindent meg is tesznek. Dolgozóikat nemhogy nem fizetik meg, hanem ahol lehet, ki is használják érdekérvényesítő képességük hiányát (munkaközi szünet, túlóra, műszakpótlék stb. ki nem fizetése). Az ott dolgozók rémségesnél rémségesebb történeteket mondanak el megaláztatásaikról.

A kiskereskedelem a nemzetgazdaság utolsó láncszeme. Az emberek megkapják fizetésüket, szociális juttatásaikat, amit nagyon nem mindegy, hol költenek el. Sajnos a kiskereskedelmi forgalom kb. 70-75%-a a multiknál csapódik le, akik azt sokszor adózatlanul ki is viszik az országból.

Senkinek nem kell ahhoz gazdasági szakembernek lennie, hogy megértse, egy gazdaság akkor tud felpörögni, ha a pénz itt marad, és az a magyar gazdaságot serkenti. Rossz nyelvek szerint egyes gigaáruházaknál olyan regisztrálatlan pénztérgépek működtek vagy működnek, amik az ott megjelenő forgalom után semminemű adót nem fizetnek. A magyar kiskereskedőkkel ellenben megvetették az új pénztárgépeket (125 ezer + 50 ezer állami támogatás/db.), ami után további 1500 Ft/db/hó fizetési kötelezettség is fennáll. A multiknak ilyen pénztárgépeket nem kellett beállítaniuk, mondván ők ezt "központilag" oldják meg. A regisztrálatlan pénztárgépek használatának előzményeként kötve hisszük, hogy "központilag" ez - a mai informatikai tudással - teljesen tisztességesen működne, ott az összforgalom megjelenne a NAV rendszerében.

Az emberek nagy többsége imád a multiban vásárolni, imádják tolni a nagy bevásárlókocsit, sok családnak sajnos ez is egyfajta szórakozássá vált. El kell ismerni, hogy nagyon profik. Óriási anyagi erőforrásaik lehetővé teszik - minden médialehetőséget kihasználva reklámozzák magukat -, amiről a magyar kiskereskedő még álmodni sem mer. Menedzserek, pszichológusok, reklámszakemberek serege dolgozik azon, hogy minél több embert becsábítsanak, és ha már ott vannak, minél több szemetet meg is vetessenek velük.

A multik nem olcsók, persze azt akarják elhitetni az emberekkel. Egy-két tucat termék akciózásával, akár beszerzési ár alatti kínálásával is - ami persze törvénysértő - csábítják be a vásárlókat.

A magyar garázsboltba szorított kiskereskedő jó ha 30%-os árréssel tud dolgozni, a multinál ez az árrés akár 100%-os is lehet, hiszen ő mondja meg a beszállítóknak, hogy az adott termékért mennyit hajlandó fizetni. Fizetni? 90-180 napos fizetési feltételekkel, polcpénzkiváltással, visszavásárlási garanciával. A multik nem csak a magyar kiskereskedőket - óriási versenyelőnyüket kihasználva - tették tönkre, hanem a magyar termelőket, beszállítókat is lehetetlen helyzetbe hozták. A magyar termelőnek kezdéskor 90-180 napig - akár minden nap - kell beszállítania áruját, majd a 90-180 nap után kapja meg - ha megkapja - az első napon beszállított áru értékét. Magyarul akár 100-200 millió forinttal kell megfinanszíroznia azt, hogy ő beszállíthasson a multinak - amit természetesen hitelből old meg. Persze még ezt is jóval nyomottabb áron veszi át, mint amit egy magyar kiskereskedőnél érvényesíteni tud, akik legtöbbször készpénzzel, vagy legjobb esetben is 8 napos fizetési határidővel fizetnek. A magyar termelőnek ahhoz, hogy életben tudjon maradni, szükség van a multik forgalmára, a magyar kiskereskedőnél pedig némi nyereséget is tud realizálni. Ez egy 22-es csapdája: a multik kihasználják őket, de mivel a kiskereskedelmi forgalom háromnegyedét ők viszik el, muszáj nekik még ilyen feltételek mellett is beszállítani, hogy ne menjenek tönkre. Na, így kell egy egész ágazatot visszafogni a külföldi befektetők által.

A multik és a kiskereskedők beszállítási árkülönbözetéből adódóan alakulhat ki az a fura helyzet, hogy a multik gyakran alacsonyabb áron helyezik ki ugyanazt a terméket, mint amit a magyar kiskereskedő beszerzési áron megkap ugyanattól a beszállítótól.

A napokban a KDNP javaslatára a 400 négyzetméternél nagyobb üzletek vasárnap nem lehetnének nyitva. A magyar társadalom erkölcsi és szellemi állapotát jellemzi a törvényjavaslat elleni felháborodás. Még egy magát nemzeti tévécsatornának tituláló prominens megmondóember is gúnyosan kérdezi: "kinek jó ez?". A másik megmondó gyorsan rávágja : "senkinek". Majd még egy kicsit a templomba járáson viccelődnek. Ez gyalázat! Talán ha a kedves, magukat nemzetinek valló megmondóemberek, ha elolvassák írásomat, másképpen vélekednek a multik nyitva tartásáról. Mert a "kinek jó ez?" kérdésre a jó válasz az, hogy: mindenkinek, az egész magyar gazdaságnak.

Az ilyen liberális, vadkapitalista magatartású multiknak semmi keresnivalója (kereskedni valója) nem lenne hazánkban. Ezt gondolják át, kedves magukat nemzetinek valló, önös kényelmi érdekeiket néző (nehogy "mán" a kormány megmondja, hogy hol és mikor vásároljak!), nagyokat mondó elvbarátaim. Az nagyapám mindig azt mondta: "Fiam, beszélni azért jó, mert azt fekve is lehet". Nos, az embert a cselekedetei alapján ítéljük meg, és ne azért, mert hangzatosakat mond. Tudják, a liberális politikusoktól és megmondó sleppjüktől nem is vártam mást, hiszen tudvalevő, hogy mindig a külföldi érdekeket szolgálták és szolgálni is fogják. De hogy önök is így gondolkodnak, ez azért nagy csalódás számomra.

Kedves irományomat elolvasó! Ha a multiban vásárláskor netán eszébe jutna valami az elolvasottakból, és megérintené ott belül, csak nyugodtan hessegesse el magától, nehogy lelkiismeret-furdalása legyen emiatt.

"Ne hogy 'mán' megmondja bárki is, hogy hol és mikor vásároljon!'

Isten óvja Magyarországot!