Évek óta folyt már a liberális „jogvédők” által kavart cirkusz a nyíregyházi Huszár-telepen lévő általános iskola ügyében. Aztán tegnap pont került az ügy végére. A Debreceni Ítélőtábla jogerős ítélete szerint ugyanis meg kell szüntetni a „szegregált oktatást” a Huszár-telepen működő cigányiskolában. Jövőre már nem indíthat „szegregált” első osztályt a Görögkatolikus Egyház által működtetett intézmény. Nos, a törvényszék jogerős döntése teljes egészében helyben hagyta a Nyíregyházi Törvényszék februári elsőfokú ítéletét, amely kimondta, hogy az önkormányzat azzal, hogy az iskola épületét ingyen a Görögkatolikus Egyháznak adta, továbbá pénzügyi támogatást is nyújtott, és mindezzel egyidejűleg megszüntette a telepi gyerekeket a belvárosi iskolába utaztató iskolabuszt, „a cigány tanulókat jogellenesen elkülönítette”.
 A Huszár-telepi cigánygyerekek indulásra és integrációra készen állnak |
Hogy végül is ez az ítélet született, abban nagy szerepe volt egy Kegye Adél nevű nőnek, aki a felperes, Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyermekeknek Alapítvány (angol rövidítéssel CFCF) jogi képviselője, s mint ilyen, korábban már a buzijogvédelem melegfrontján is több alkalommal kitűzhette védencei szivárványszínű zászlaját annak rózsaszínű sáncaira. (Szerk. megj.: Kegye Adél egyébként a portálunkat feljelentők meglehetősen népes kompániáját is gazdagítja. A lelkes kis jogvédőcskét ez a cikkünk akasztotta ki. Nem véletlen, hisz mindkét általa hőn szeretett csoportot "bántottuk" benne.)
 Adél mindenféle deviánscsoporttal jó kapcsolatokat ápol. Igazi TASZ-fej |
Nos, tekintsük át akkor röviden a históriát, hogy az érthető legyen a szélesebb közvélemény számára is. Először is magáról a szóban forgó cigánygettóról – ahol a híradások tanúsága szerint egyébként idén félmilliárd forintból végeztek felújítási munkát 94 százalékban EU-s forrásból – a következőket kell tudnunk. Az 1880-as években építtetett Nyíregyháza városa, illetve az államkincstár egy hatalmas, több huszárezred befogadására alkalmas szép laktanyakomplexumot a vasútállomás tőszomszédságában. Az épületegyüttesbe 1891. november 1-jén vonult be a 14. császári és királyi huszárezred Lénk Albert ezredes parancsnokságával, innen a városrész elnevezése. A Horthy-korszakban továbbra is kaszárnyaként működött az épületegyüttes, a változást a szovjet megszállás és a bolsevik éra hozta meg.
1945 után szovjet laktanya lett a korábban szebb napokat látott huszárkaszárnyából, s a területet ekkortól kezdve Guszev-lakótelep néven kezdték emlegetni. Hiábavaló és felesleges erőfeszítés lenne a kedves olvasó részéről, hogy Alekszej Guszev kapitány nevére valamely életrajzi lexikonban vagy tudományos munkában ráakadjon, azon egyszerű oknál fogva, hogy ilyen nevű személy nem létezett soha. A virtuális cári tiszt személyének kiötlője egy Illés Béla nevű moszkovita kommunista „író” volt, aki 1944-ben a szovjet hadsereg őrnagyaként tért vissza Magyarországra. Ez a hazaáruló gazember többek között azzal vált hírhedtté, hogy kijelentette, miszerint a szifiliszes vörös fenevadak számára „a magyar nők a szabad zsákmány körébe tartoznak”. Az egész Guszev-históriát pedig azért teremtette meg, hogy enyhítse a magyaroknak a megszálló szovjet katonák ellen irányuló gyűlöletét. Ugyanis a fiktív történet szerint 1849-ben Alekszej Guszev százados átállt a magyar szabadságharcos honvédek oldalára, s ezért később a cári hadbíróság halálra ítélte és kivégeztette. Nos, tehát a „Guszevben” egyfajta szovjet logisztikai bázis jött létre, majd egy 1957-es kormányrendelet értelmében Nyíregyháza városa kapta meg a terület kezelési jogát. Ekkor szovjet katonatisztek és helyi, városi hivatalnokok, továbbá pártfunkcionáriusok számára alakítottak itt ki lakásokat.
 Így becsülték meg a cigányok a Huszár-telepet |
A Huszár-telep sorsa azonban végérvényesen az 1960-as évektől pecsételődött meg. Ekkoriban már több új lakótelep is épült a városban, így a megszálló Déli Hadseregcsoport tisztjei, illetve a városi tisztségviselők korszerűbb és kényelmesebb, új lakásokba költöztek át, így helyüket egy városi tanácsi döntés értelmen a cigányok vették át. A „Guszev” tehát már a szocializmus évtizedeiben hírhedett cigánygettó lett, s mint ilyen, a bűnözés első számú melegágya. Közbiztonsági szempontból a helyzet 1990 után folyamatosan és egyre fokozódó mértékben romlott, fehér ember számára ajánlatos volt a környéket a lehető legmesszebb elkerülni, hiszen a gettó egyfajta területen kívüli státusszal rendelkezett, miként a nyugat-európai városok színes bőrű bevándorlók által lakott negyedei. Éppen ezért 2011-ben a teljesen lepusztított Huszár-telep rekonstrukciójára félmilliárd forintot szavazott meg az „új ország új kormánya” a szabolcsi megyeszékhely számára egy 2014-ig tartó újjáépítés finanszírozására. Balog Zoltán eszement romaintegrációs elképzelései szerint a félmilliárdos állami támogatás semmiképpen nem tekinthető értelmetlen pénzkidobásnak, hiszen a rekonstrukciós program megvalósítása kitörési lehetőség a helybeli cigányok számára. Egyúttal a rendőrség és civil szervezetek bevonásával ún. közösségépítő programokat (ezek vajon mik lehetnek?) szerveznek abból a célból, hogy "felelős állampolgári viselkedéskultúrát" alakítsanak ki a cigány kisebbség soraiban. Engedtessék meg azonban számunkra, hogy súlyos kifogásainknak és kételyeinknek adjunk e helyütt is hangot a fideszes kincstári optimizmus ellenében. Ha csupán az elmúlt két évtized történetét tekintjük át, azt látjuk, hogy semmiféle ún. romaintegrációs program nem működött, sőt a helyzet nemhogy javult volna, ellenkezőleg: folyamatosan és megállíthatatlanul romlik. A „fából vaskarika” integrációra szánt több százmilliárd forint teljesen haszontalanul elherdált pénznek bizonyult. Tegyünk egy gondolati kísérletet. A felújított Huszár-telep épületei vajon hogyan fognak kinézni, milyen állapotban lesznek úgy három év elteltével, mondjuk 2017-ben? Olvasóinknak bizonyára megvannak a futurisztikus elképzelései a kérdésre adandó válaszokat illetően.
 Néhány év múlva ismét így fog kinézni |
Ami pedig a Görögkatolikus Egyház által működtetett oktatási intézmény sorsát, illetve az ott folyó pedagógiai munkát illeti, vessünk egy pillantást erre is. Minthogy a telepen túlnyomórészt cigányok élnek, semmi esetre sem ördögtől sugallt gondolat, hogy gyermekeik ott, helyben járjanak iskolába, s ne utazgassanak naponta hozzávetőlegesen egy órát lakóhelyük és a város központjában lévő központi egyházi iskola között. Ezen túlmenően, a liberális jogvédők és holdudvaruk, az egész jajveszékelő bagázs minden ajvékolása ellenére mondjuk ki határozottan és egyértelműen: szegregált oktatásra igenis szükség van. Ugyanis, olyan mérvű a civilizációs szakadék a magyar és a cigány tanulók között, ami egy vegyes összetételű tanulócsoportban bármiféle normális oktató-nevelő tevékenységet ab ovo lehetetlenné tesz. Hiszen Ady szavaival: „A dudva, a muhar, a gaz lehúz, altat, befed.” S a magyar gyerekeknek alkotmányos alapjoga, hogy az iskolában megfelelő tudásra tegyenek szert, amely a későbbiekben megfelelő versenyhelyzetbe juttatja őket bármely más iskolában végzett társaikkal szemben. Az pedig már közegészség- és járványügyi szempontokat is felvet, miszerint gyermekeinket nem tehetjük ki annak a veszélynek, hogy rühesek, tetvesek legyenek, mi több valamiféle súlyosabb fertőző betegséget szerezzenek. Másfelől viszont a cigánygyerekek érdeke is, hogy együtt, elkülönítve egy osztályközösséget alkossanak, és speciális képzettségű pedagógusok foglalkozzanak velük, hiszen a magyar osztályokra szabott tantervektől teljesen eltérő metódus szerint kell őket nevelni. Nem is szólva arról, hogy a már említett civilizációs szakadék okán egy vegyes összetételű osztályban a cigány tanulókat kizárólag permanens kudarcélmények sújtják, s ez a frusztráció oly mértékűvé válik rövid időn belül, amely aztán minden további erőfeszítést teljesen értelmetlenné tesz a pedagógus részéről. S a konkrét nyíregyházi esetnél maradva: felháborító, hogy a magas színvonalú képzést nyújtó görögkatolikus iskola osztályközösségeit szétverjék azáltal, hogy azokba több cigánygyereket telepítenek be. Ezzel a nagyhírű intézmény tekintélye, presztízse és színvonala alaposan megtépázódna és zuhanna.
A Kegye Adél-féle deviancia- és aberrációpárti, abnormalitást preferáló elmeroggyant jogvétőket ez persze a legkevésbé sem érdekli. Bennünket, normális magyarokat pedig ez a parazita, bajkeverő és magyargyűlölő bagázs nem érdekel. Itt az ideje, hogy a szóban forgó senkiháziak ellen a legszélesebb normalitáspárti magyar összefogás jöjjön létre. Mert ezek ördögien destruktívak és közveszélyesek, egy biológiai metaforával élve a társadalom szövetének rákos, pusztító sejtjei.
Lipusz Zsolt – Kuruc.info
