Az államelnöki tisztséggel való „kacérkodása" óta Klaus Johannis egyetlen közszereplése sem telik el anélkül, hogy ne reagáltatnák az erdélyi magyar önrendelkezési törekvésekre. Így történt hétfőn este is, nem sokkal azután, hogy a liberálisok (PNL) és a demokraták (PDL) által életre hívott Keresztény-Liberális Szövetség (ACL) vezetői bejelentették: a nagyszebeni polgármestert indítják a novemberi elnökválasztáson.

Johannis az aznap este a Realitatea hírtelevíziónak adott interjúban újfent leszögezte, hogy nem híve az etnikai alapú területi autonómiának, sőt szerinte ilyen közigazgatási egység sohasem valósul meg Romániában.

„Ha valaha megvalósul a régióátalakítás Romániában, akkor az csakis közigazgatási szempontok alapján történhet. Etnikai alapon nem lehet kialakítani a régiók határait, mert nem vezet eredményre, ha a közigazgatási régiók határai egybeesnek az etnikai határokkal" – jelentette ki a stúdióban ülő újságírók kérdésére válaszolva Nagyszeben szász polgármestere.

Johannis azt sem rejtette véka alá, hogy az egységes román nemzetállam híve, hozzátéve: ez az álláspontja politikusként és magánemberként is. A moderátor kérdésére, miszerint a romániai magyarokhoz hasonlóan miért nem igényelnek területi autonómiát az erdélyi szászok is, a PNL elnöke úgy válaszolt: azért, mert a közösség lélekszáma rendkívül alacsony. „De a szászok akkor sem kértek autonómiát Erdélyben, amikor sokan voltak" – tette hozzá a politikus.

A Romániai Német Demokrata Fórumot tizenegy éven keresztül irányító Klaus Werner Johannis válasza alapján az a következtetés vonható le, hogy nem ismeri vagy szándékosan elhallgatja a saját közössége történelmével kapcsolatos valóságot. Az igazság ugyanis az, hogy a szászok évszázadokon keresztül területi-közigazgatási önrendelkezéssel rendelkeztek Erdélyben, amit az 1224-ben II. András magyar király által kibocsátott Andreanum alapozott meg.

A kiváltságlevél rögzítette, hogy a szászok az adót nem egyénenként, hanem közösségként fizették a királynak, a föld a szászok közös tulajdona volt, közigazgatási szempontból területeiket vármegyékre osztották, amelyeknek élén a király által kinevezett ispán állt.

Ezeket a kiváltságokat Mátyás király megerősítette, és kiterjesztette a Szászföld egészére, ennek köszönhetően született meg az erdélyi szász univerzitás vagy szász egyetem, a közösség önkormányzati szerve, amely évszázadokra meghatározta a kiváltságolt területen élő szászok életének kereteit és egyetlen közigazgatási-jogi egységgé olvasztotta össze őket.

Amellett, hogy az univerzitásnak közigazgatási, törvényhozói, bíráskodási, gazdasági és politikai-döntéshozó jogköre volt, és egyedül a királynak volt alárendelve, az egyetem szabályozta a mindennapi élet kérdéseit is; ezen felül a szászok feletti ítélkezés kizárólag a szász egyetem illetékességi körébe tartozott. Nem mellékesen a szász önkormányzat oly erős volt, hogy törvény írta elő: szász városokban csak németek vásárolhattak házakat, ennél fogva csak ők kaphattak polgárjogot, az egyetem élén pedig Szeben polgármestere és Szeben szék királybírája állott.

(Krónika)